Zöldségtermésztés

A hagyományos zöldségnövények mellett a háztáji kertekben is egyre nagyobb szerepet kapnak a fűszernövények. Saját használatra való termesztésük esetén a zöldségeknél jóval kisebb termőterületet igényelnek. A fűszernövények többsége mediterrán eredetű, ezért a kertben a napos helyekre ültessük őket, bár vannak közöttük félárnyékot elviselők is. Vannak, amelyek a szárazabb meszes talajt, …

A kerti zsázsa főleg a téli hónapokban gazdagítja a család friss zöldséggel való ellátását. Ez a legrövidebb tenyészidejű zöldségnövény, amely a vetés után már 10-12 nappal sűrű, zöld állományt képez. A kerti zsázsa apró, barna magját egyébként bármikor elvethetjük. Ehhez jó minőségű tápföldet, vagy homokkal kevert kerti földet használunk, amit …

A csicseriborsó Ázsiából származik, ahol 7-8000 évvel ezelőtt a Közel-Kelet északi részén már termesztették. A pillangósvirágú növények közé tartozik, termése emberi étkezésre és takarmányozásra is alkalmas. Magja fehérjében kifejezetten gazdag, ezért kedvelt takarmánynövény, de zölden nem etethető, mert a mirigyszőrei által termelt alma- és oxálsav-tartalma magas. A csicseriborsó a meleg, …

A pasztinák Európában őshonos gyökérzöldség, amely sokféle felhasználásra alkalmas, meglehetősen hidegtűrő növény. A petrezselyemtől a levelek töveinek megfigyelésével tudjuk megkülönböztetni: a petrezselyem felső vége kicsúcsosodó, a paszternák levelei viszont egy völgyszerű mélyedésből erednek a gyökér tetején. Elsősorban a napos, tápanyagokban gazdag és jó vízelvezetésű termőhelyet kedveli, de a félárnyékot is …

A pohánka, másnéven hajdina az egyetlen olyan gabonafélék közé sorolt növény, amely nem a fűfélék családjába tartozik. A keserűfűfélék közé sorolják. Hazája Közép-Ázsia, ahonnan a középkorban került Európába. Elsősorban takarmánynövényként hasznosították, majd később egyre inkább gyógynövényként illetve emberi táplálékként is bekerült a köztudatba.. A termőhelyi adottságoktól függően a szár magassága …

A tárkony másfél méter magasra növő erősen bokrosodó évelő növény. Illóolajokat, csersavakat és keserű anyagokat tartalmaz. A konyhában való felhasználásra a kertben elegendő belőle egy vagy két tő. Térségünkben kétféle változata ismert: az orosz és a francia tárkony. Az orosz tárkony erőteljesebb felépítésű és ellenállóbb, de kevésbé fűszeres, mint a …

Napjainkban egyre gyakrabban emlegetik a csicsókát, mint a cukorbetegségben szenvedők megfelelő élelmiszerét, illetve megújuló energiaforrásként mint energetikai növényt. A csicsóka évelő növény, a házi kertben is több éven át termeszthető ugyanazon a helyen. Tavasszal és késő ősszel is ültethető. Telepítésre a kisebb méretű gumók a legalkalmasabbak, a nagyokat célszerűbb kisebb …

A kelbimbó a káposztafélék családjába tartozó ízletes téli zöldség, amely többféle vitaminban gazdag, fehérje és rosttartalma szintén számottevő. Termései kis káposztafejekre emlékeztető bimbók. A kifejlett növények jól tűrik a hideget, sőt a kemény téli fagyokat is. A kertben meghagyott tövekről a bimbókat folyamatosan szedhetjük. Egyes vélemények szerint a téli fagy …

A cikória hajtatására szabályozható hőmérsékletű helyiség a legalkalmasabb, amely jól elsötétíthető, tehát fénymentes környezetet is biztosít. A hajtatást komposzttal vagy tőzeggel töltött ládákban a gyökereket függőleges helyzetbe állítva végezzük, ügyelve, hogy a hajtató közeget állandóan nedvesen tartsuk. A kezdő hőmérséklet 10 fok, később 18 fok körüli. A cikória gyökereken 4-5 …

Az áttelelő fejes saláta egyike a legkorábban fogyasztható zöldségféléknek. Legfőbb jellemzője, hogy alacsony hőigényű, emellett kiváló a hidegtűrő képessége is. Magja már 1–2 °C-os hőmérsékleten csírázni kezd, és a későbbi fejlődéséhez sem kell 15 °C-nál melegebb időjárás. Az áttelelő fejes salátát legjobb palántáról szaporítani, bár helyre is vethető, viszont ügyelni kell a …