Új, behurcolt poloskafajok

A poloskákról már 2018-ban írtunk, annak kapcsán, hogy ősszel sokan panaszkodtak rájuk, mivel telelésre a házakba és más épületekbe tolakodtak be. Nem az a kérdés, hogyan védjük ellenük a növényeket, hanem az, mit tegyünk, amikor a lakásunkba tolakodnak be. Sajnos az elmúlt két év alatt sem történt érdemleges dolog a vegyszerek engedélyeztetése terén a zöldségfélékre.

A poloskák lapos testű rovarok, a 2 mm-től a 4 cm-es nagyságig. A fejük tipikus háromszög alakú, a legtöbb fajnak a hasi oldalán bűzmirigyei vannak. Két pár szárnyuk van, a fedőszárnyak fele kemény, fele hártyás, ezért régi nevük félfedeles szárnyúak. Közvetlen átalakulással fejlődnek, általában öt lárvaállapotuk van. Ezek eltérő kinézetűek, ezért a laikus szemlélő gyakran más-más fajnak véli a különböző lárvaállapotú egyedeket. Leggyakrabban egy generációjuk van évente, és a kifejlett egyedek telelnek. A téli időszak a kritikus számukra. Hosszan tartó erősebb fagyok sokat elpusztítanak közülük. A nedves, esős időjárás szintén árt nekik. A száraz avarban, növényi maradványok alatt megbúvó egyedek elpusztulnak, ha az átnedvesedik és korhadni kezd. A jó telelőhely keresésekor ősszel nagyobb távolságra is vándorolnak. A lakások, és egyéb építmények ideálisak a számukra. Különösen kellemetlen, ha a fóliasátrakba húzódnak be télire. Itt melegebb van, és száraz marad a búvóhelyük.

Szúró-szívó szájszervük van, ezzel a növényeken szívogatnak. A szúrás helyén folt keletkezik, mivel nyálukat a növénybe fecskendezik, amely feloldja annak belsejét, majd azt szívják ki. A bűzmirigyeik a hasi oldalon vannak, ha veszélyt érzékelnek, kifecskendezik, ezért kevés természetes ellenségük van, a madarak elkerülik őket. Ezt a kellemetlen szagot érezzük sokszor a málna, de egyéb bogyós gyümölcsök fogyasztásakor. Nálunk őshonos faj a szőrös bogyómászó poloska, vagy a zöld bogyómászó poloska, a bencepoloska.

Az utóbbi években a problémát egy új, Európába behurcolt faj, a zöld vándorpoloska (Nezaraviridula) okozta. A kifejlett egyed zöld színű, a tor felső részén 5 pont látható, a két szélső fekete, a közbülsők fehérek (1. kép). Mindegyik lárvaállapotban más a külseje (2. kép). Ősszel a telelésre vonuló egyedek megbarnulnak (3. kép). Melegkedvelő, a trópusokról került hozzánk, valószínűen gyümölcs-, vagy zöldségáruval. Az egyre melegebb időjárás kedvez a terjedésének. Mivel új faj, nálunk hiányoznak a természetes ellenségei. A legnagyobb károkat a paradicsomon okozta, de nagyon sok növényen szívogat, a csemegekukoricán, a paprikán, a babon, a szőlőn (4. kép) stb. Védekezni igen nehézellenük, mivel melegkedvelők, a nyár végére szaporodnak el a legjobban, amikor a legtöbb zöldséget, gyümölcsöt már szedjük, ezért ilyenkor nem szívesen vegyszerezünk. A kiskertekben sokan a pár szál paradicsomot, paprikát úgy védik, hogy leszedik a megjelenő egyedeket. Megfigyelések alapján a gyengebab vetésével el lehet csalogatni a paradicsomtól, paprikától (5. kép). A csemegekukoricát (6. kép) talán a legnehezebb megvédeni, a kalászon tönkre teszik a szemeket, a kalászt. Fóliasátrakban úgy lehet ellenük védekezni, ha az ajtókra, szellőzőkre rovarhálót teszünk, ennek azonban ősszel, tél elején is ott kell lennie, hogy telelésre se tudjanak bejutni.

Sajnos az utóbbi években egy másik új poloskafaj is megjelent, az ázsiai márványospoloska – Halyomorphahalys (7. kép). A kifejlett egyedek 1,5 cm hosszúak, alapszínük szürkésbarna, sötétebb, szabálytalan foltokkal, amely márványozott mintát ad, amelyről a nevét is kapta. Kelet-Afrikából, vagy a mediterrán vidékről terjedt el, Amerikában, Nyugat-Európában a 2000 évek elején jelent meg, Magyarországon 2013-ban találták meg először. Amerikában már jelentős károkat okoz a gyümölcsösökben, a zöldségtermesztésben. Nagyon sok a gazdanövénye, várható, hogy nálunk is gondot fog okozni, akárcsak a zöld vándorpoloska. A védekezni ellene nem lehet vegyszermentesen, hasznos élő szervezetekkel, mivel nálunk ilyenek nincsenek. Ott, ahol elszaporodott, nem tudták az ökológiai növényvédelmet folytatni, mivel kénytelenek voltak vegyszereket használni ellene.

Szlovákiában a poloskák ellen engedélyezett a sárgarépára, a petrezselyemre és a paszternákra a Decis EW 50, Decis Protech, Delta EW. Ugyanaz a hatóanyaga a Scattónak, ezt a dísznövényekre engedélyezték. A Vaztak 10 EC-t a poloskák ellen csak a lucernában lehet használni. Engedélyezték még a Mospilan 20 SP-t a napraforgóra, az Eribeát a lucernára. Ezek közül a szerek közül használhatjuk azokat, amelyek a védendő növényre, a zöldségfélére engedélyezettek valamilyen más kártevőre. Aki köteles nyilvántartást vezetni a vegyszerhasználatról, a károkozó rovatba nem írhatja a poloskát, csak azt a kártevőt, amelyikre a szer hivatalosan engedélyezett. Fontos a növényzet állandó figyelése, mivel lárva állapotban a legérzékenyebbek, minél kisebbek, a vegyszerek annál hatásosabbak.

Sajnos, mint minden új, behurcolt kártevő, ezek is nagy kihívást jelentenek a termesztőknek. Érdemes figyelni a külföldi szakirodalmat, ott hogyan, milyen módszereket alkalmaznak ellenük (főleg Magyarországra érdemes figyelni, ott a mezőgazdaság jelentősebb része a nemzetgazdaságnak, mint nálunk.)

(Az ázsiai márványospoloskáról szóló rész a nemrég, fiatalon elhunyt Dr. Vétek Gábor, a budapesti Szent István Egyetem Kertészettudományi Kar Rovartani Tanszék dolgozójának Növényorvosi lapban megjelent cikke alapján készült.)

Kép és szöveg: Sedliakné György Ilona