Jó Gazda Agrárvállalkozók lapja
A köles egy ősi gabonaféle, amely a fűfélék családjába tartozik. Az egész világon évezredek óta termesztik. Szemtermése ehető, az emberek és a madarak is szívesen fogyasztják. Zöldtakarmányként is felhasználható. Biotermesztésben, ökológiai gazdálkodásban is kevés befektetéssel termeszthető. Ígéretes haszonnövény, a betegségeknek jól ellenáll, pergésmentesen betakarítható, jól tűri az aszályos időszakokat. Bioetanol gyártásáta szintén alkalmas, előállítása során az egységnyi területen előállított kölesből, kisebb erőforrások felhasználása mellett, hozzávetőlegesen ugyanannyi etanol nyerhető.
A termőhelyi feltételekkel szemben általában igénytelen növény, de kifejezetten kedveli a jó vízelvezetésű, humuszos vályogtalajokat, amelyek megfelelő szervesanyag-tartalommal rendelkeznek. Rövid tenyészidejű, fajtától függően 70-120 nap után betakarítható, ezért másodvetésre is alkalmas. A borsó utáni másodvetésű köles termesztésével kedvező tapasztalatok vannak, sőt akár korai őszi árpa fajták után is ajánlott a vetése. A köles magas hő- és fényigényű növény. A csírázáshoz 8-10 fokra van szüksége, míg a tenyészidőszakban 15 fok alatti hőmérséklet gátolja a növekedést. Kifejezetten érzékeny a május végi fagyokra. A vegetációs időszaka rövid, a betakarítás időpontját a fajta, az éghajlati és talajviszonyok és a trágyázás is meghatározzák.
Különböző színváltozatokban termesztetik (sárga, piros, szürke, barna), piros változatát a virágkötészetben is alkalmazzák. Egyéves növény, amely fajtától függően 80 – 150 cm magasra nő meg. Szemtermése összetett bugavirágzatában fejlődik.
Májusban vetik, mert érzékeny a hűvös időjárásra. Vetése akkor ajánlott, amikor a talaj hőmérséklete tartósan meghaladja a 10-12°C–ot. Ebből adódóan az optimális vetési idő május elejétől – rövid tenyészidejének köszönhetően – egészen július elejéig tart. Gondosan előkészített, jó minőségű, gyommentes magágyat igényel. A vetés ideális mélysége talajállapottól függően 2-4 cm. A gabonasortávra vetett köles ajánlott vetőmag dózisa általában 35-40 kg/ha, ami megközelítőleg 60-80 csírát jelent folyóméterenként.
Jó minőségű magággyal, a vetési feltételek betartásával sok esetben a vegyszeres gyomszabályozás is kiváltható, mivel a gyorsan fejlődő köles jó gyomelnyomó képességgel rendelkezik, de a kelés utáni időszakban nagyon fontos a gyommentes állapot biztosítása. Termesztésekor a melegigényes gyomokkal számolnunk kell, mivel apró magvai vontatottan kelnek.
Nagyobb terméskiesést okozó betegségek, járványos fertőzések ritkán fordulnak elő köles állományban. Gyakoribb betegségek: árpa sárga törpülés vírus, köles baktériumos levélcsíkosság, kölesrozsda, fuzárium. Leggyakoribb kártevői közül a fritlégy említhető, de a legveszélyesebb kártevői a madarak.
A megfelelő vetésforgó fontos a talaj kimerülésének megelőzése és a talajminőség javítása érdekében. A köles vetési ideje a fajtától is függ, de általában május elejétől, egészen júliusig tart. A vetésforgó során a hüvelyesek és a kismagvú hüvelyesek, valamint a gyökérnövények a köles legjobb előveteményei. A viszonylag késői vetésidő miatt a köles a téli köztes kultúrák, például a rozs után is termeszthető. A köles utáni vetésforgóba célszerű olyan növényeket besorolni, amelyek képesek a talaj tápanyag raktárait feltölteni, például lucernát vagy egyéb takarmánynövényeket. Betakarítása után fontos a talaj alapos elmunkálása és a növényi maradványok eltávolítása, hogy elkerüljük a kórokozók és a kártevők felhalmozódását.
Rövidebb tenyészidőszaka miatt a köles nem hasznosítja megfelelően a szerves trágyákból származó tápanyagokat, ezért inkább a nagyobb dózisú ásványi műtrágyák használata ajánlott . A köles termesztéséhez különösen fontos a nitrogén, a foszfor és a kálium. A talaj pH-értékét nem kell különösebben beállítani, mivel a növény jól alkalmazkodik a savanyúbb talajtípusokhoz is. A foszfát- és káliumtrágyákat teljes egészében a vetés előtt kell elszórni. A nitrogéntrágyázást azonban két adagban ajánlott elvégezni, először az 50-60%-át a vetés előtt, a maradékot pedig a gyomirtást követő szakaszban.
A növény védelmének legfontosabb eleme a megelőzés, amely magában foglalja az egészséges talajban történő termesztést, a megfelelő öntözést, a trágyázást és a megfelelő növényvédelmi beavatkozásokat. A köles fogékony lehet különböző kártevőkre, amelyek a levelét, a gyökerét és a szárát is megtámadhatják. A kártevők elszaporodása az időjárási körülményektől is függ. Ha a kártevők miatt a gazdasági veszélyeztetettség fennáll, indokolt a vegyszeres irtás és a növényvédő szerek alkalmazása. Az ültetvényt fenyegető tényleges kártevő kockázat meghatározásához célszerű rendszeresen ellenőrizni a táblák állapotát.
A köles betakarítási ideje a termesztett köles fajtájától és a növény fejlődési stádiumától függően változik. Attól függően, hogy mikor ültették, általában nyáron, július és szeptember között takarítják be. A korai érésű általában július végén vagy augusztus elején, a késői érésű pedig szeptemberben kerül a magtárakba. (sz-primagro)
