Jó Gazda Agrárvállalkozók lapja
A növények vízpótlásakor fontos nemcsak a megfelelő mennyiségű adagolásra odafigyelni, hanem érdemes a vízzel való takarékosság lehetséges változatait is kihasználni a talaj nedvességtartalmának megőrzésére. Ha a talaj felszínét valamilyen takaró anyaggal, (szerves anyag, kartonpapír vagy talajtakaró fólia) letakarjuk, akkor a nedvességtartalma jóval lassabban párolog el. Ugyanilyen fontos a kapálás, vagy egyéb sekély talajművelési mód alkalmazása. Ennek során a talajban lévő hajszálerek, amelyen keresztül a víz gyorsan elpárolog, megszakadnak, így a nedvesség a talajban marad. A nedvességtartalom megőrzésében a sűrűn telepített növények is segítenek, ha kellően befedték és árnyékolják a talajt.
A víz párolgásának sebessége, függ a talaj minőségétől is. Az agyagos vagy a humuszban gazdag talaj a vizet jól tudja tárolni, ezzel szemben a homokos föld kevésbé képes erre. A homokos talaj minősége javítható, ha nedvességmegkötő anyaggal, pl. humusszal vegyítjük. A talajban levő víz megkötésére újabban mesterséges abszorbenseket is kihasználnak, amelyek térfogatuknak többszörösét meghaladó vízmennyiséget képesek megkötni.
Szárazság utáni vízpótlás
Megtörténhet, hogy a nagy forróságot túlságosan megsínylették a növények. Ha azonban időben kezeljük őket, és ésszerűen juttatunk ki vizet a számukra, nagy esélyük van arra, hogy ismét magukhoz térjenek. Ilyenkor lehetőleg állandó hőmérsékletű vizet használjunk, és adott esetben egy árnyékolót is szereljünk fel. A megöntözött talajt pedig takarjuk le mulccsal vagy más anyaggal, hogy a föld hűvös és nedves maradjon.
Kiszáradás után közvetlenül soha ne használjunk se tápokat, se növényvédő szereket, hogy a növény anyagcseréje újra helyre tudjon állni. Amint elkezd növekedni, vagy újabb hajtás jelenik meg rajta, ismét a megszokott módon tápozhatjuk.
