Jó Gazda Agrárvállalkozók lapja
A zöldségfélék vetőmagjainak termesztése nagy szakismeretet és hozzáértést igényel,ezért ezt általában kifejezetten erre a célra szakosodott nemesítő állomásokon, vagy általuk ellenőrzött termesztőknél végzik. A háztáji termelők azonban gyakran próbálkoznak meg egyes növények vetőmagjának továbbtermesztésével, hogy az adott fajta számukra kedvező tulajdonságait megőrizzék, átörökítsék. Sajnos ennek a tevékenységnek vannak hátrányai és sok esetben bizonytalan a kimenetele is. Napjainkban zöldségfélék meghatározó része már ún. F1 hibrid, vagy heterózis fajta, azaz a keresztezés utáni első nemzedék. Ezek magja csak a keresztezés utáni első nemzedékig őrzi rendkívüli értékét, így pl. a virágszint vagy a bő termést stb. Ha ilyen növényekről magot szedünk, a következő évben bizonytalan kimenetelű terméssel számolhatunk.
Bizonyos esetekben azonban a házi magfogás segíthet beszerzési gondjainkon, mert például egyes különleges zöldségfélék, ritkaságok magjai nehezen kaphatók. Sok olyan régi fajta, tájfajta és helyi típus van, amelyek létüket a házi magfogásnak köszönhetik. Ennek sikeréhez összefoglaltunk néhány tudnivalót.
A magot szolgáltató növényt termő korában válasszuk ki, tartsuk folyamatosan megfigyelés alatt. Egészséges növényről szedjünk csak magot, mivel sok betegség magon is átvihető a következő évre. Csak az öntermékeny fajok (pl. paradicsom, borsó, bab, saláta) magjától várhatunk az előző évivel azonos növényeket. Az idegentermékenyülő vagy fakultatív idegentermékenyülő (ön- és idegentermékenyülő) zöldségfélék (pl. paprika, gyökérzöldségek, hagymafélék, kabakosok) csak izoláltan adnak fajtaazonos magot, ezért a saját fajukhoz tartozó más fajtáktól, típusoktól nagyon messze – több száz méter – kell teremniük. Ha ezt nem tesszük lehetővé, a virágzás kezdete előtt valamilyen – rovartól is védő – hálóval kell beborítanunk a növényt.
Az összegyűjtött magot légszárazra kell szárítani, legjobb a napon kiteregetni. Ha szükséges, megtisztítjuk válogatjuk, és utána tároljuk. A megkülönböztetés érdekében a tárolóedényre írjuk rá a növényfajt, fajtát, évjáratot és a származási helyet. A száraz mag legtovább légmentesen záródó üvegben vagy más edényben tárolható, mert itt védve van a környezet páratartalmának ingadozásaitól. Lehetőleg mindig friss magot vessünk, a kabakosok (dinnye, tök, uborka) magjai viszont a második évben csíráznak a legjobban.
A kétes értékű magvakat vetés előtt próbacsíráztatásnak vessük alá. Egy kis tálkában nedves szűrőpapírra vagy itatós papírra helyezzük a magvakat (50–100 db-ot), és csírázási hőmérsékletüknek megfelelő helyen tartjuk őket. A csírázási százalék, azaz, hogy 100 magból mennyi kelt ki, megállapítása után döntsük el, hogy a kérdéses magot érdemes-e elvetni. Vegyük figyelembe azt is, hogy a talajban a körülmények kedvezőtlenebbek mint a csíráztató tálban, tehát kevesebb mag kel majd ki, mint amennyi a csíráztatási próbán kicsírázik. Alacsony csírázási százalék esetén (50–70%) már nem érdemes elvetni a magot, mert ilyenkor a csírázási erély (tehát a csírázás és a kelés gyorsasága) is igen gyenge.
