Jó Gazda Agrárvállalkozók lapja
A szelíd gesztenye terebélyes koronája, árnyékot adó lombja és ízletes termése miatt az egyik legkedveltebb dísz- és csonthéjas gyümölcsfa. Már a rómaiak is az egész birodalmukban előszeretettel telepítették, fontos táplálék volt, terméséből lisztet őröltek.
Fája 30 méter magasra is megnő, egyike a leghosszabb életű fáknak. A gesztenyefa metszés nélkül is szép, formás koronát nevel a számára kedvező üde talajokon, ahol az évi csapadék legalább 700 mm. A fagyokat jól tűri, de hideg, szeles helyen a gyümölcs éretlen marad. Virágai június–júliusban nyílnak, a barkák alján a termő, a csúcsán a porzós virágok jelennek meg. A gesztenyefa különböző ivarú virágai nem egyidőben nyílnak, a hímvirágok gyakran megelőzik a nővirágok kinyílását. Megporzását a szél végzi, de a rovarok is besegítenek. Virágai jó mézelők, a gesztenyeméz pedig a mézféleségek között is különlegességnek számít. A megporzás után a termős virágok zöld, tövises kupaccsá (cupula) fejlődnek, bennük 2–3 makktermés – gesztenye – fejlődik, amelyek fajtától függően szeptember közepétől október végéig érnek be. Saját virágporával rosszul termékenyül, ezért ott terem jól, ahol a közelben több gesztenyefa áll. Későn fordul termőre: a magról kelt példányok csak a 12.–15. évben, az oltványok azonban már az 5.–8. évben termést érlelnek .
A szelidgesztenyét a termesztésben magról ültetik a nemes fajtákat pedig ezekre a magoncokra oltják. Ha saját kertünkbe szeretnénk szelidgesztenyét ültetni, mindenképpen vegyük figyelembe, hogy hatalmasra megnő, ezért igen nagy a helyigénye. Tavasszal vagy ősszel telepítsük. A tavaszi ültetéshez célszerű még a fagyok beállta előtt megásni a gödröt, így a talaj szerkezete a tél folyamán kellően fellazul. Az ültetőgödör ideális mérete 80×80 cm. A gödör körül mintegy 5 négyzetméteres területen érdemes a talajt két ásónyomnyira fellazítani, így az oldalirányba fejlődő gyökerek is könnyen áthatolnak a talajon. Több facsemete ültetése esetén, két egyed között ajánlatos legalább 15 méteres távolságot hagyni. Metszeni nem kell, termőkorban azonban mérsékelt, gyenge ritkítása szükséges.
A vadgesztenye nem ehető
A vadgesztenye bár tápanyagokban gazdag, szaponintartalma miatt mérgező, és az íze is kellemetlenül keserű, ezért emberi fogyasztásra nem ajánlott, de a gyógyászatban nagyon sokrétű a felhasználása.
Már 1896-ban érfalat erősítő hatásáról számolt be egy francia szakértő. A gesztenyéből készült népgyógyászatban használt tinktúra valóban enyhíti-e az aranyér tüneteit. 21 beteget kezelt, és mindegyiknél enyhültek a fájdalmas tünetek.
A népi gyógyászatban a magvakat nyersen lereszelve vagy szárítva és porrá őrölve hasmenések megállítására is használják. Reuma ellen, a fájó testrészek bedörzsölésére nemcsak a termések szeszes kivonatait, hanem a szeszben áztatott virágokat és azok kivonatait is használjak.
A magvakat fedett helyen szárítják, ömlesztve tárolják. Kb. 2 kg magból nyerünk 1 kg szárazat. Proantocianinjainak köszönhető antioxidáns hatása van. Fényvédő hatását kenőcsök, napolajok alkotórészeként használják ki. A magokból előállított készítményeket vérértágulat okozta ödémák, trombózis, visszeres lábszárfekélyek, vérömlenyek megszüntetésére is használják. A gesztenye távol tartja a molyokat.(sz)
