Biológiai növényvédelem

Napjainkban egyre nagyobb kihívást jelent a mezőgazdasági termelést befolyásoló környezeti változásokhoz való igazodás. A több éven keresztül ismétlődő aszályos időkben gyorsabban szaporodnak a kórokozó atkák is. A klímaváltozás, a klímaszélsőségek következtében megjelenő újabb kórokozók és kártevők a termesztéstechnológia újragondolására késztetik a termelőket. Ehhez járul az ember által okozott környezeti károsítás …

Általánosságban elmondható, hogy a korán lekerülő kultúrák (repce, kalászosok, hüvelyesek) után érdemes totális gyomirtó szerrel (glifozát hatóanyag) kezelni a tarlóhántás után kizöldült tarlót. Ezzel a művelettel jó hatékonysággal irthatjuk az évelő gyomokat (például mezei aszat, tarackbúza, fenyércirok, stb.), csökkentjük ezek következő évi újrakelését, megritkítjuk a polifág kártevők (pl. bagolylepkék, kabócák, …

Ilyen műtrágyaárak mellett már nem kérdés, hogy használjuk-e a mezőgazdaságban hasznos mikroorganizmusokat. A talaj mikrobiomjának felhasználása trágyaként, biostimulánsként és betegségellenőrzőként: A világ népességének rohamos növekedése egyre intenzívebb mezőgazdasági gyakorlatok alkalmazását követeli meg. A fogyasztó azonban elsősorban szermaradék nélkül szeretné a termést. De a termesztő szemszögéből nézve: a kizsákmányoló technológiák hatással …

Az intenzív növénytermesztés egyik legfontosabb eleme a korai gyomirtás, és ez nem csak a kapásnövényekre vonatkozik, hanem a sűrűn vetett gabonafélékre és az őszi káposztarepcére is. A kívánt termés elérése érdekében a hatékony gyomszabályozás elengedhetetlen szempont, ezért már a csírájában akadályozzuk meg a gyomok fejlődését. Az utóbbi évek agrotechnikája ugyanis …

A káposztarepce őszi gyomirtása ma már elengedhetetlen része az intenzív repcetermesztésnek. A nyolcvanas, kilencvenes évek kezdetén a repce állományokat nem kezelték a gyomok ellen mivel a sűrű vetés (12,5 cm) valamint a hektáronkénti nagyobb vetőmagmennyiség (10 – 15 kg/ha) felhasználása miatt nem volt terük a gyomoknak. Viszont az is igaz, hogy …

Hatalmas jelentősége van, mégsem figyelünk rá kellőképpen! A növénytermesztési szezon záró tevékenysége az aratás és a felkészülés a következő kultúra termelésére. Igen gyakran előfordul, hogy a kettő közötti, a termelés sikerét és fenntarthatóságát is meghatározó egyik műveletet mellékesnek tekintjük. Ennek oka talán az, hogy általában a szármaradványokról, mint melléktermékekről, azok …

Sokan lemondtak a dióról, pedig van megoldás a kártevők ellen: egy újszerű technológia, azaz egy speciális csalogatóanyagba egy kis mérget kell keverni, és megmenthető a termés. A csalitechnológia a dióültetvényekben is nagy segítség, a kiskertben pedig maga a megváltás a nyugati dióburok-fúrólégy kártétele ellen. Óriási károkat okoz a nyugati dióburok-fúrólégy pusztítása a …

A szőlő egyik legjelentősebb betegsége a szőlőlisztharmat, ami kisebb nagyobb fertőzési nyomással gyakorlatilag minden esztendőben megjelenik az állományokban, ezért is elengedhetetlen az ellene irányuló védekezés. Az állományokban az utóbbi 10 évben 10-szer előfordult, így minden évben jelentkező, nehezen leküzdhető betegség lett. A betegség kialakulását több tényező okozza: az előző évi …

Apám, aki 1925-ben született, mesélte, hogy amikor kisgyerek volt, a nagyanyjával permetezett először szőlőt. A nagymama igen modernül gondolkodó asszony volt, Pestről járatott valamilyen újságot, abban olvasta, hogyan kell rézgálicból és mészből permetet készíteni a szőlő betegsége ellen. A permetet aztán cirokseprűvel fröcskölték a szőlőre. Nálunk – de talán az …

Kórokozója a Guignardia bidwellii Észak-Amerikában őshonos (ahol 1853-ban azonosították), de újabban erősen terjed a világ több részén is (Európában, Dél-Amerikában és Ázsiában). Európában a 19. század végén (1885-ben) találták meg, de kártételt gyakorlatilag csak a 20. század végétől okoz. A betegség főleg a rezisztens szőlőket kezdte támadni, hagyományos szőlőfajtákon sokkoló …