A gyümölcsfélék betakarításánál fontos szabály, hogy a terméseket soha ne esős időben, vagy közvetlenül utána, nedvesen, vizesen, illetve harmatosan szedjük, mert ilyenkor nagyobb a veszélye annak, hogy a termés könnyen megromlik. A forró napsütésben szedett terméseket is az a veszély fenyegeti, hogy a felforrósodott gyümölcs a betárolás után könnyebben megromolhat. A leszedett gyümölcsöt minél hamarabb vigyük hűvös árnyékos helyre, vagy helyiségbe.
A szedés közben ügyeljünk arra, hogy ne törjük le a rügyeket, ágakat, ezért inkább létráról, vagy szedőállványról szedjük a termést.
A fákról lehullott gyümölcsöt ne hagyjuk sokáig a földön, hanem lehetőleg naponta gyűjtsük össze, és dolgozzuk fel, vagy semmisítsük meg. A bennük levő fertőzések hordozói, vagy a kukacok lárvái a gyümölcsből igyekeznek minél gyorsabban bebábozódni a földben, s ha ez sikerül nekik, a következő évben újra számolnunk kell a kártevésükkel. A beteg gyümölcsöt szintén szedjük le a fáról, elkülönítve gyűjtsük össze és semmisítsük meg.
A szedés időpontjának meghatározásához adhat támpontot, hogy a fák magasságától függően is időzíthetjük a betakarítást. Noha a gyümölcsök érési ideje fontos fajtatulajdonság, a leírt tapasztalatok alapján a legkorábban általában az alacsony növésű fákon érik be a termés, a magoncokra oltott, vagy magasabb fáké később érik. Ugyanakkor az is tapasztalat, hogy a gyenge növekedésű alanyokra oltott fák termése kevésbé jól tárolható, mint a magasabb fákról szedett gyümölcs.
A gyümölcsfélék érési tulajdonságuk alapján általában két nagy csoportra oszthatók: utánérőkre, és nem utánérőkre. A csemegeszőlő például nem utánérő, ezért csak érett állapotban érdemes leszedni és lehet fogyasztani. Az utánérő fajták, a téli almák és körték, a kajszi és az őszibarack a teljes érés előtt is betakaríthatók, helyesen tárolva így is beérnek. Az almát a szedési érettség állapotában takarítjuk be. Mivel minden fajtának megvan a saját adott jellemzője, az adott fajta akkor válik szedésre éretté, amikor megjelennek rajta a méretre, színre jellemző fajtajegyek. Ilyenkor már a kocsányuk is könnyen elválik. Az érettnek ítélt almát kissé megemeljük, és egyet csavarunk rajta. Ha a kocsánya az ágtól könnyen elválik, már szedhető. Fontos azonban, hogy a gyümölcsöt mindig a kocsánnyal együtt szedjük le. (sz)