Évelő virágágyás kialakítása

Bekezdésként határozzuk meg, hogy mik is azok az évelők, esetünkben a télálló évelők? Télálló évelőknek nevezzük azokat a dudvás szárú növényeket, amelyeknek a föld fölötti részei ősszel elhervadnak, elszáradnak, de a földalatti részei, gyökerei, gyökértörzsei, hagymái, gumói életben maradnak, kibírják teleinket és a következő évben kihajtanak, leveleket és virágokat hoznak. Kertjeinkben termeszthető évelők fajai és fajtái megszámlálhatatlanok. Ezeknek a növényeknek legnagyobb értékük az, hogy nincs a kertnek olyan része, amit ne lehetne beültetni oda való évelővel.

Fontos tudnunk, hogy az évelő virágágyások kialakításának és  beültetésének legmegfelelőbb időpontja szeptember. Ilyenkor a növény már készül a téli pihenőre, az élettevékenysége lelassul, kevésbé zavarja az ültetéssel járó megpróbáltatás. A gyökérzet tavaszig megerősödik, új gyökérsarjakat, hajszál-gyökereket hajt, ebben segít a téli csapadék is. Ez nem jelenti azt, hogy tavasszal nem telepíthetünk évelőket, sőt néhány fajt csak tavasszal, márciusban vagy áprilisban ültethetünk. Ilyenek pl. a küllőrojtok (Erigeron), az ínfű (Ajuga), a homokliliomok (Anthericum), az ólomvirág (Ceratostigma). Ezek nem tűrik az őszi ültetést, mivel a tél beálltáig nem tudnak megfelelőn begyökeresedni ezért könnyen kifagynak. Vannak olyan évelő is amelyeket egész vegetációs időszak-ban ültethetünk. Ide tartoznak a következők: a varjúhájak (Sedum), a télálló kaktuszok, a vízi és vízparti növények.

Mielőtt elkezdenénk a tényleges munkálatokat mérjük föl, hogy hová szeretnénk elhelyezni az évelő ágyásunkat. Az ágyást elhelyezhetjük napos helyre, félárnyékba, árnyékba, száraz helyre, üde, nyirkos, nedves helyre, stb. Az élőhely ismerete fontos tényező a telepítendő növényfajok kiválasztásához. Ugyanis nincs olyan növényfaj, amely minden élőhelyen jól érezné magát, de minden élőhelynek megvan a maga növényfaja.

A következő lépésben csináljunk egy kiültetési tervrajzot. Nagyon megkönnyíti a virágágy tervezését, ha van elég hely a kertben. Ebben az esetben külön lehet tervezni egy tavasszal, egy nyáron és egy ősszel nyíló virágokból álló ágyást. De lehet ezeket a szakaszokat egy ágyon belül is váltakozva alkalmazni. Az utóbbi esetben majdnem elérhetjük a folytonos, teljes virágzást. Az ágyás az út vagy járda felé részébe alacsony fajokat hátrább pedig fokozatosan magasabbakat tervezzünk. A szabályos évelő ágynak legalább másfél méter szélesnek kell lennie, hossza a kert nagyságával legyen arányba.

Az évelők talaja

Nyugodtan megállapíthatjuk, hogy a legtöbb évelőnek megfelel egy jó minőségű kerti talaj. Ennek ellenére, ha van rá módunk készítsünk talajvizsgá-latot. Miután megismertük kertünk talaját lássunk hozzá megmunkálásához. Az évelők számára a talaj felső, 25-30 cm-es rétege a legfontosabb. Ezért ezt a réteget alaposan dolgozzuk át. Az átdolgozás folyamán juttassunk a földbe érett istállótrágyát, komposztot vagy tőzeget. Ne sajnáljuk trágyázni a talajt, ugyanis ez hosszú évekre szól. Ezután már évekig csak műtrágyát használhatunk. Mindezekből a trágyafélékből 2-3 négyzetméterenként akár 1-1 taligával is szétszórhatunk és beáshatjuk a földbe. Az ásás előtt szórjunk szét két négyzetméterenként 1-1 homokozó lapátnyi szuperfoszfátot és ugyanennyi kálisót. Nitrogéntartalmú műtrágyát májustól júliusig használhatunk többször, de kisebb adagokban. Az ásást pontosan és gondosan végezzük el. Nem szabad elhanyagolni, esetleg részeket kihagyni. Az ásót olyan mélyen nyomjuk a talajba, amennyire csak lehetséges. Ásás közben távolítsunk el minden gyökeret, amit csak találunk a talajban.

Az évelők ültetése

Miután az évelők talaját rendbe tettük következhet azoknak beszerzése majd ültetése. Minden esetben megbízható helyről vásároljunk, ahol a fajok és fajták megvannak jelölve, és pontos útmutatást adnak igényeikről. Így nem történhet meg, hogy vízigényes növényt száraz helyre ültetjük. Már említettük, hogy az őszi ültetés a legjobb. A tavasszal virágzó növényeknél kétszeresen fontos ez, mert a tavaszi ültetést nagyon megsínylik. Például a szagos ibolyát korán ősszel kell ültetni, vagy pedig tavasszal, de csak virágzás után. Az őszi ültetést szeptemberben kezdjük és folytassuk, amíg a föld be nem fagy. A pünkösdi rózsát legcélszerűbb augusztus végén, szeptember elején ültetni. Ez a növény még ősszel erős gyökereket hajt, és ha megfelelően tápláljuk és öntözzük, akkor már az első évben szépen kivirágzik. Ennek hiányában 1-2 évig nem fog virágot hozni.

Soha ne ültessünk porszáraz földbe. Ilyen esetben locsolnunk kell, mégpedig néhány órával az ültetés előtt, vagy pedig este, hogy reggel ültethes-sünk. Az ültetés előtt a levélzet nagyobb részét vágjuk le. Miután a növényt behelyeztük az ültető gödörbe a földet oda kell nyomni kézzel, ültető kanállal vagy ültető fával a gyökerekhez. Fontos, hogy a gyökerek körül ne maradjon üreg. A nagy gyökerű évelőket (bazsarózsa, mocsári hibiszkusz, örvénygyökér) elültetés után célszerű körös-körül letaposni.

Ültetés után minden növényt alaposan meg kell öntözni (beiszapolni) úgy, hogy álljon rajta a víz.  Ezt még esős időben is végezzük el.

Fagyveszély esetén nemcsak ősszel, de tavasszal is be kell takarni lomb-bal az egész ültetvényt. Eleinte, amíg az évelők jobban be nem gyökeresedtek, előfordulhat a fölfagyás is. A talaj felső rétege megfagy. Mivel a jeges föld a fagyástól kiterjed, elválik az alatta lévő, nem megfagyott földtől és elszakíthatja a frissen ültetett növény gyökereit a szártól.

Az évelők ápolása

Az évelők gondozása kevésbé munkaigényes, mint az egynyáriak gondozása. Vannak évelők melyek gondozás nélkül is szépen fejlődnek, de a többség mégis rászorul egy kis gondozásra. Némely növénynek gyenge a szára, könnyen eldől. Ezeket kössük karóhoz. Vannak, amelyek túl buján hajtanak, sarjaddzanak. Ezeket növekedésükben korlátozni kell, a fölös sarjakat ki kell vágni, a szomszédokra ránövő hajtásokat le kell nyesni. Ha azt akarjuk, hogy az évelő ágyásunk mindig rendbe legyen, az elvirágzott virágszárakat vágjuk le. Ugyancsak távolítsuk el az elsárguló, leszáradó, színét vesztő levélzetet is.

A szárak levágásánál különbséget kell tenni. Amelyik évelőnek a szárán szép még a levélzet (pl. Phlox, Aruncus), azt jó magasan vágjuk le. Ezek még sokszor újra virágoznak az oldalhajtásokon. Más növényeket a virágzás végén a föld fölött tenyérnyire kell levágni. Akkor erőteljesen újból kihajtanak és másodszor is gazdagon virágzanak.

A rövid életű évelőknél nagyon hasznos, ha ősszel, virágzás után az egész növénytövet levágjuk. Ezzel új fejlődésre ösztökéljük a növényt és meghosszabbítjuk az életét A mályvák (Althae), gyűszűvirágok (Digitalis), leányszem (Coreopsis) ilyen módon 5-6 évig is elélnek.

További ápolási munkák közé tartozik az öntözés, a növények nyári táplálása és a téli védőtakarás, fagyvédelem.

Vízigény szempontjából az évelők igencsak sokrétűek. Így a kijuttatott vízmennyiséget az adott faj igényeihez kell igazítanunk. Ugyanez a szabály érvényes a nyári fejtrágyázásra is, főleg ami a nitrogént illeti. Mindenképpen meghálálja a növény, ha a nyár folyamán, akár többször is, betakarjuk földjét érett trágyával és az fokozatosan begereblyézzük, de nem ássuk a földbe.

Ami a fagyvédelmet illeti az ültetés évében szükség van erre, de később is hasznos. A fagyérzékeny növényeket minden évben takarni kell. Takaráshoz használhatunk érett trágyát, komposztot, falevelet, száraz növényi hulladékot, fenyőgallyat. Ügyeljünk, hogy a növényt ne zárjuk el a levegőtől, mert azok rothadásnak indulhatnak, elpusztulnak.

Kép és szöveg: Farsang István