Jó Gazda Agrárvállalkozók lapja
Napjainkban a napraforgó termesztésében az állományszárítás már alapvető fontosságú technológiai műveletnek számít, és gyakorlatilag kihagyhatatlan termesztéstechnológiai elemmé vált. A napraforgó kaszatok egyenetlen érése miatt ugyanis állományszárítás nélkül jelentős mértékben megnövekedhet a betakarítási veszteség, illetve az azt megelőző madárkár mértéke. A fő ok mégis az, hogy a legtöbb évjáratban a beavatkozás nélkül nehezen ütemezhetővé válik a betakarítás, így az állományszárítás elvégzését legtöbbször munkaszervezési megfontolások indokolják. Az állományszárítás eredményeként ütemezhetővé, tervezhetővé válik a betakarítás, ami így még heterogén növényállomány mellett is közel egységes kaszatnedvesség mellett történhet meg. Egyúttal nem csupán a rendelkezésre álló géppark, hanem a szárító- és tisztítókapacitás optimális kihasználását is lehetővé teszi. Ugyancsak értékes idő nyerhető a beavatkozással akkor, ha őszi kalászos kerül a napraforgó után.
Az állományszárítás elvégzését a fellépő növénykórtani és gyomosodási problémák is indokolják. Megtörténik, hogy a növény vegetatív részei a termés beérésének idejére nem száradnak le, így a betakarítás során a termény visszanedvesedik, jelentősen növelve a szárítási költségeket. Ezen kívül az érési folyamat során nagy valószínűséggel fellépő esős időjárás a termés minőségében is súlyos romlást okozhat. A korán beköszöntő csapadékos időszak növeli a betakarításkori veszteséget, rontja a betakarított termés minőségét, és töredékére csökkentheti a betakarítás területteljesítményét. A kezelés biztosítja a kórokozók, elsősorban a szürkepenész kártételének mérséklését is, ugyanakkor nem csökkenti az olajtartalmat a kezeletlen állományokhoz.
Az állományszárításra felhasznált hatóanyagok kiválasztása szakmai és engedélyezési szempontból is külön odafigyelést kíván. Állományok szárítására nálunk korábban elsősorban a glifozát alapú készítményeket és azok kiegészítőkkel bővített változatait alkalmazták. A hatóanyagok forgalomból való kivonása következtében ezeknek a készítményeknek a száma jelentősen lecsökkent. Hozzá kell tenni, hogy az Európai Bizottság idevonatkozó rendelete alapján az említett hatóanyag a betakarítás időpontjának szabályozására vagy a csépelés optimalizálására szolgáló szárításra nem engedélyezett, ezért az ilyen hatóanyagú készítmények alkalmazásánal tervezése esetén ajánlott az érvényes engedélyokirat adatait figyelembe venni. A felszívódó készítményekkel történő állományszárítás nagy elővigyázatosságot kíván. Egy esetleges szerelsodródás esetén ugyanis a szomszédos területeken lévő kultúrákban ez komoly károkat is okozhat. Egyúttal azt is szükséges hangsúlyozni, hogy a glifozát hatóanyag-tartalmú készítmények eredetileg nem a napraforgó deszikkálására szolgáltak, hanem a túlnőtt gyomok elleni védekezésre és a betakarítás megkönnyítésére. Ezzel a technológiával elősegítjük a betakarítást, növeljük a termés mennyiségét, minőségét, védelmet biztosítunk egyes kórokozókkal szemben. A növény száron történő szárításával nem az érési folyamatokat gyorsítjuk fel, hanem a kultúrnövény a betakarításának gyorsaságát növeljük, és az ehhez szükséges energiát csökkentjük a kultúrnövény leszárításával, fonnyasztásával.
A napraforgó állományszárítására a dikvát-dibromid-tartalmú készítmények is kihasználhatók. Ez a kontakt, perzselő hatású hatóanyag kizárólag szükséghelyzeti engedéllyel alkalmazható, amelyet az illetékes hatóságnak évente kell megújítania.
A napraforgó állományszárításakor két újabb hatóanyag is felhasználható. Ezek közös jellemzője, hogy kontakt, perzselő hatásúak, s elsősorban a felgyomosodott állomány kezelésekor a kétszikű gyomnövényekkel szemben jelentenek megoldást. E hatóanyagok egyike a piraflufen-etil, amely Magyarországon a napraforgó állományszárítására állandó engedélyokirattal rendelkezik. A másik hatóanyag a karfentrazon-etil, amelynek felhasználására a szükséghelyzeti engedély kiadását követően van csupán lehetőség.
Az állományszárítás elvégzésének jelentőségét számtalan tényező indokolja. Beavatkozás nélkül a betakarítás későre tolódik, annak területteljesítménye visszaesik, a kombájnon áthaladó nagy tömegű, vízzel teli zöld növényi rész megnöveli a betakarítási veszteséget, egyúttal visszanedvesíti, „összekeni” a kaszatokat. Nem szabad elfeledkeznünk arról sem, hogy a napraforgó árvakelése hosszú éveken át okozhat gondot, munkát és plusz költséget a következő kultúrákban. Amennyiben az állományszárítás a gyomosodás miatt válik szükségessé, a kezelés hatékonyságának növelése érdekében célszerű a permetlébe hatásfokozó adalékanyagot keverni. A növényvédelmi célú segédanyagok között ma már megtalálhatók olyanok, amelyek hatásfokozásra ugyanolyan eredményesen alkalmazhatók, mint elsodródásgátlásra, így a hatékonyság javításán túl egyidejűleg a szomszédos kultúrák védelme is megvalósul. A hatáskifejtés tovább gyorsítható hektáronként 4 kg ammónium-nitrátot tartalmazó nitrogénműtrágya permetlébe történő keverésével.
A növényvédelmi jellegű problémák között nedves évjáratokban felmerülhet a tányérfertőzések kérdése, amikor azért kell elvégezni az állományszárítást, hogy az mérsékelje a szürkepenészes és fehérpenészes tányérrothadás által okozott kárt. Ezek azon túl, hogy rontják a terméskilátásokat, a tányér szöveteinek pusztításával annak szétesését okozhatják, amikor a földre hulló kaszatok termésveszteséget okoznak, valamint tovább fokozzák a már említett árvakelés problémáját.
Megfelelő hatóanyag alkalmazása esetén a növényvédelmi célok között a hosszabb távú gyomirtó hatás elérése is felmerülhet. Az egyetlen, állományszárításra engedélyezett felszívódó hatású hatóanyag, a glifozát alkalmazásakor a területen lévő évelő gyomnövények gyéríthetők. A föld alatti részekbe szállítódó hatóanyag eredményesen irtja az egy- és kétszikű gyomok föld alatti szaporítóképleteit is, amivel több évre elnyúló gyomirtó hatás érhető el.
Noha a napraforgó állományszárítása legtöbbször elhagyhatatlan eleme a termesztéstechnológiának, elvégzésének szükségességét azonban mindig táblaszinten kell megítélni, mivel rutinszerű alkalmazása indokolatlan költségnövekedéshez vezethet. (sz-jgarch-agrunio)
