Jó Gazda Agrárvállalkozók lapja
A szeptember végén – október elején vethető áttelelő zöldségfélék közül a galambbegysaláta nálunk még nem nagyon elterjedt, pedig vitamin- és tápanyagtartalma kedvezőbb, mint a fejes salátáé.
Jellemzője, hogy az áttelelő zöldségfajtákhoz hasonlóan a magjai már a vetés évében kihajtanak, meggyökeresednek, fejlődésnek indulnak, majd a téli fagyok alatt „hibernálódnak”, és az első tavaszias tél végi napokon már fejlődésnek indulnak.
A galambbegysaláta szintén télálló, főleg az őszi és téli időszak salátanövénye. Másodveteményként kiválóan alkalmas többek között a burgonya után felszabaduló területek beültetésére is. Csaknem minden talajtípuson jól termeszthető, de az ágyást előtte megfelelően elő kell készíteni, főleg el kell látni szerves tápanyagokkal. A magvetésre lehetőleg hűvös időt válasszunk, illetve árnyékoljuk az ágyást. A gyengébb talajokon is jól fejlődik. A magját szeptemberben – október elejéig vessük el 1-2 cm mélyre, 15-20 cm sortávolságra. A magok kb. két hét múlva indulnak csírázásnak. Csírázásig tartsuk a talaját nedvesen. Fontos a kelő állomány gyommentesen tartása is. Maga a növény 10-15 cm magasra nő, de fejet nem fejleszt, csupán húsos leveleket. Ezeket fogyasztjuk, általában 4-5 leveles állapotban szedjük. Szakaszos vetéssel folyamatos szedését biztosíthatjuk. A kikelt állományt télre a fagyok ellen falombbal, lekaszált fűvel kell takarni. Enyhe időben már a tél második felében szedhetők a C- és B-vitaminokban gazdag levelek.
A téli és tavaszi betakarítás érdekében többször is vethetjük, akár melegágyba is. Egyébként a zárt hótakaró alól is szedhetünk friss galambbegysalátát a tél folyamán, hiszen átvészeli a telet, főleg, ha a takarását biztosítottuk. A madársalátának sokkal nagyobb a C-vitamin- és vastartalma, mint a fejes salátának. (sz)
