Jó Gazda Agrárvállalkozók lapja
Perzsa selyemakác – Albiziajulibrissin
A perzsa selyemakác a pillangós virágúak családjába tartozik. Hazája Ázsia, ahol Irántól Japánig őshonos. Nálunk általában 3-15 m magasságra nőnek, de vannak példányok, amelyek elérik a 25 métert. A faj gyors növekedésével tűnik ki. Koronája szétterülő, lapos. Lombhullató. Levelei párosan szárnyaltak, selymes fényűek, éjszakára vagy esős időben összezáródnak. Ősszel levelei sárgás színűre színeződnek. Lilásrózsaszínű díszes virágai júniustól szeptemberig nyílnak, illatosak. Méhlegelőként is értékes faj. Termése 12-18 cm hosszú, lapos hüvelyű, magja barnás színű. A hüvelyek télen sokáig a fán maradnak. Magját néhány madárfaj és a mókusok fogyasztják.
A selyemakác fény és hő kedvelő, szárazságtűrő, de félárnyékban is jól fejlődik. Gyengébb minőségű talajon is megél mivel gyökerén nitrogénkötő baktériumok élnek. Bár szárazságtűrő, de a nagyobb szárazság esetén az öntözést meghálálja. Gyakori öntözés esetén vagy nedves talajon gyökérrotha-dás léphet fel és a fa elpusztul. Az 1-2 éves facsemeték fagyérzékenyek, ami ellen télen a talaj felkupacolásával és mulcs takarással védekezhetünk.
A selyemakác magról szaporítható. A magvak kemény héját koptatni kell ahhoz, hogy az sikerrel csírázásnak induljon. Magját szabadföldbe májusban vetjük vagy védett helyen márciusban és a fagyok elmúltával kiültetjük.
Fajtái:
‘Ombrella‘ – ernyős selyemakác, koronája ernyő alakú
‘Summer Chocolate’ – bordó levelű.
Szamárkenyér – Echinops ritro
Hazája Dél- és Kelet-Európa. A növény feltűnő, szára ágas 50-100 cm magas, évelő.Levelei 2-3-szorosan szárnyasan szeldeltek, a cimpákon erős tüskékkel, felül kopaszak, alul sűrűn, fehéren molyhosak. Virágzata 3–4 cm átmérőjű, gömb alakú, acélkék fejecske. Virágai júliustól szeptemberig nyílnak. Mézelő növény. Virágai szárazkötészetben használhatók.
Teljes napfényt igénylő faj. Száraz helyen fejlődik a legjobban. Fontos, hogy a talaja jó vízáteresztő legyen. Mészkedvelő növény. Ültetésre legkedve-zőbb időszak a tavasz. Konténeres példányokat vegetációs időszakban bármikor ültethetjük. Nyáron csak hosszan tartó szárazság esetén öntözzünk. Az alsó megbarnult leveleket és az elhervadt virágokat folyamatosan távolítsuk el. A még gyenge növényekhez tegyünk támaszt. Ősszel a növényeket vágjuk vissza és a szétszórt magokból kikelő egyedeket távolítsuk el. A begyökeresedett példányokat öt-hat év elteltével ifjítsuk meg úgy, hogy az oldalgyökerekről gyökérdugványokat veszünk le. Ne sértsük meg a karógyökereket.
Kedvelt fajtája:
‘Veitch’s Blue’ – 1 m magas szárán acélkék virággömbök ülnek.
Tennessee kasvirág – Echinacea pallida vagy angustifolia
Hazája Tenesse állam. Lágyszárú évelő növény, amely 75 centiméter magasra nő. Levelei szőrösek, lándzsásak, szélük fűrészesa virágszáron csak néhány apró levél található. Tavasszal viszonylag későn hajt ki, ezt követően azonban gyors fejlődésnek indul. A kifejlett növény szélessége elérheti a 40-50 cm-t. Sötét rózsaszín virágai június végén, július elején jelennek meg és egészen szeptemberig virítanak. A virágok akár a 15 cm-es átmérőt is elérhetik, vágott virágnak is alkalmasak.
Kedveli a napos, meleg, szélvédett fekvésű helyeket. Fényigényes nö-vény, a részleges árnyékot elviseli, de napi 6 óra napfény mindenképpen szükséges számára, ezért teljesen árnyékos helyre nem ültethető. Tápanyagban közepesen gazdag, laza szerkezetű, jó vízáteresztő képességű talaj szükséges számára.A kasvirág nem igényel különösebb gondozást. A nyári hosszan tartó szárazság idején az időnkénti öntözést a virághozam növelésével hálálja meg. Az elszáradt virágokat folyamatosan vágjuk le, így a növény újra fog virágozni akár október végéig. Ősszel a növényeket 5 cm magasan le kell vágni. A fagyokat jól tűri, de a tövét szalmával esetleg falevelekkel takarhatjuk.
Szaporítása történhet magvetéssel és tőosztással. A magvakat február-márciusban vetjük. A palántákat májusban ültetjük szabadföldbe. A magvak április-július között közvetlenül szabadföldbe is vethetők 0,5 cm mélyen. A magvakat vetés előtt célszerű 2-3 hétre hűtőszekrénybe tenni, ugyanis kelésükhöz hideghatásra van szükségük. Tőosztással való szaporítása történhet tavasszal vagy ősszel, de a tavaszi tőosztás biztonságosabb. Tőosztásra a 3-4 éves tövek a legalkalmasabbak.
Érdekes fajtája a:
‘Rocky Top’ – ennek a fajtának felfelé hajló, mély rózsaszín szirmai vannak. Nagyon mutatós, hosszan virágzó ágyásnövény. Vidéki stílusú, természethű kertekbe illik. Vágott virágként is használhatjuk.
Texasi kolibirivirág – Epilobium canum subsp. angustifolium
Az USA dél-nyugati államainak magasan fekvő vidékein honos fél-cserjés faj. Ezek az egzotikus virágzatú, rendkívül illatos növények száraz homokos és sziklás lejtőkön, világos fenyőerdőkben teremnek, kb. 3000 m magasságig, nyár közepétől az első fagyokig virágoznak, kolibri beporzásúak.
Fagy- és szárazságtűrő növények és jól bírják az erős szelet. Kimondottan a napos helyet kedvelik. Talaja legyen alacsony tápanyagtartalmú, jó vízáteresz-tő. Nem kedvelik a párás fülledt helyeket, ezért ültessük őket olyan helyre ahol jól mozog a levegő. Az agyagos, kötött talajokon rosszul fejlődik. Az elszáradt virágszárakat csak tavasszal szabad levágni, mert az üreges szárakon beszivárgó csapadék megfagy és kárt tehet növényeinkben. Cserepes növénynek is kiváló.
Kínai selyemmirtusz – Lagerstroemia indica
A kínai selyemmirtusz, vagy más néven selyemvirágfa botanikai nevével ellentétben nem Indiából, hanem Kínából és Koreából származó apró cserjefaj. Nálunk szabadföldi teleltetése kérdéses, ezért inkább dézsás növénynek ajánlom.
Fényigényes növény, árnyékban tartva szerényebb virágzásra számítha-tunk. Szárazságtűrő.Gondozása egyszerű feladat. Ezeket a növényeket tartsuk folyamatosan napos helyen. Talaja legyen nedves, de egyben jó vízelvezetésű. Annak ellenére, hogy a selyemmirtusz szárazságtűrő növény, ültetés után sok vízre van szüksége, hogy gyökérzete képes legyen megtelepedni. Miután elültettük, néhány hétig naponta kell öntöznünk, hogy a gyökérlabda jól átitatódjon. Két-három hét után ritkíthatjuk az öntözések gyakoriságát. Márciusban, májusban és júliusban tápozzuk komplex műtrágyával. A metszés nagyon fontos része a gondozásnak, mivel a virágok az új hajtásokon fejlődnek. A metszés módja a mirtusz formájától függ, attól, hogy kis fa, vagy bokor alakú. Ha fa-formát akarunk adni neki, minden évszakban metszeni kell, hogy eltávolítsuk a növény alján fejlődő új hajtásokat. Ilyen metszésre nincs szükség, ha bokrot akarunk kialakítani. A fiatalabb növényeket leginkább télen kell metszeni, igyekeznünk kell stabilizálni a formát. El kell távolítanunk a növény tövéből és a törzs alsó részéből kiinduló vékony ágakat, a magházakat, és azokat az ágakat, amelyek a növény közepe felé nőnek, valamint a szárak hegyét. Metsszük le a sérült, vagy elhalt ágakat is. A kínai selyemmirtuszt magról vagy félfás dugványról szaporíthatjuk.
Kép és szöveg: Farsang István
