Ha az egészséges virágokból már kialakultak a terméskezdemények, az egyes gyümölcsfajoknál, azt tapasztalhatjuk, hogy a fejlődő gyümölcsök szorosan állnak egymás mellett és akadályozzák egymás fejlődését. Ezért az alma, a körte, a sárgabarack, az őszibarack és a nektarin fákon kifejezetten ajánlott elvégezni a gyümölcsritkítást és a gyümölcsöket annyira kell megritkítani, hogy a teljes kifejlődésük után a két, szomszédos gyümölcs között egy harmadik is elférjen.
Ezek a fák ugyanis hajlamosak arra, hogy kedvező virágzás után igen sok gyümölcsöt kössenek. A túlzott megterhelés azonban nem teszi lehetővé, hogy valamennyi gyümölcs elegendő tápanyaghoz jusson, ezért egyrészt nem fejlődik ki mindegyik termés megfelelő méretűre, ízűre, ugyanakkor a fát annyira legyöngíti, hogy nem marad ereje a következő évi termőrügyek kifejlesztéséhez. A ritkítást nem kell egyszerre elvégezni, két-háromszori alkalommal is elvégezhető.
Az őszibarack és a kajszi termésérésekor a legtöbb tápanyagot a csonthéjképzéséhez használja fel. Ezért ezeknél különösen fontos az idejében végzett termésritkítás. Legkésőbb dióméretben le kell szedni a gyümölcsök egy részét. Arra azonban ügyelni kell, hogy két gyümölcs között maradjon annyi hely, hogy ott még egy harmadik is elférjen, tehát a gyümölcsök ne legyenek túl közel egymáshoz. A felesleges gyümölcsöket csavarással lehet a termőrésztől elválasztani. Nagy gyümölcssűrűség esetén a szilvafák gyümölcseit is ajánlatos megritkítani. (sz)