Jó Gazda Agrárvállalkozók lapja
Az afrikai ibolya elterjedt neve fokföldi ibolya. Ez két okból is helytelen. Az első ok, hogy ez a növény nem a délnyugat-afrikai Fokföldről származik, hanem a kelet-afrikai Uzambara-hegységből (innen az uzambarai ibolya megnevezés, amit nálunk nem használunk). A másik pedig az, hogy rendszertanilag semmi köze sincs az ibolyához. A növényt a német Kelet-Afrika tisztviselője, báró Walter von Saint Paul-Illaire fedezte fel 1890-ben, és 1893-ban küldte el Európába, ahol Mendland Hermann, a herrenhauseni botanikus kert igazgatója a felfedezőjéről nevezte el a növényt. Így lett egyik legkedveltebb cserepes virágunk, az afrikai ibolya latin neve Saintpaulia ionantha.
Az afrikai ibolya alacsony, szétterülő, tőlevélrózsás évelő növény. Nyeles levelei húsosak, hosszuk 5–8 cm, alakjuk széles, tojásdad, válluk kissé szíves, színük fénylő sötétzöld. A levél felületét lágy szőr borítja, a levélfonák pedig vöröses színű. Virágai tőkocsányon bogernyő virágzatban nyílnak, a levelek fölé kis csoportban emelkednek ki. A szirmok a tövüknél forrtak, a szétterülő öt cimpa csaknem kerekded, a két felső rendszerint kisebb, kékes ibolyaszínű (az eredeti fajnál), a porzók élénk világossárgák.
Afrikai ibolya a lakásban
A legfontosabb termesztési feltételei közé tartozik a fényes órák hossza és a fény intenzitása. A téli időszakban minél több fényhez kell juttatnunk a növényt, míg tavasztól őszig árnyékolással kell védenünk a nagyon erős napsugárzástól, mert ezek a növények a félárnyékot kedvelik. Pl. déli fekvésű ablakokban árnyékolóval, függönnyel kell védenünk, különben levelei szenvednek és el is pusztulhatnak a napégéstől. A keleti és a nyugati fekvésű ablakoknál ez a veszély nem áll fenn, és a reggeli, ill. a délutáni kevés napsütés biztosítja növényeink kellő fejlődését és virágzását. Ha azt szeretnénk elérni, hogy ezek a növények egész évben virágozzanak, akkor biztosítanunk kell a napi 12–14 órás megvilágítást.
A fény mellett nagyon fontos a megfelelő vízellátás. Növényeinket általában (és nagyon helyesen) kisebb méretű cserepekben neveljük, ezért fontos a rendszeres öntözés, hogy a talaja ne száradjon ki. Továbbá nagyon fontos, hogy az öntözéshez szobahőmérsékletű vizet használjunk. Legjobb, ha a vizet felszívatjuk a növénnyel, mert a leveleire került víztől, különösen ha hideg, megfoltosodik. A tapasztalt termesztők kissé ritkábban, de bőségesebben öntöznek, és a két öntözés között a talajt hagyják kissé kiszikkadni, de nem kiszáradni. A legmelegebb hónapokban fontos a levegő páratartalma is, ezt szobai körülmények között úgy érhetjük el, ha minél több növényt tartunkegy helyen. A másik megoldás, hogy szobai üvegházban neveljük a növényeinket.
Az afrikai ibolya számára az optimális hőmérséklet nyáron 22–24 °C, télen pedig 18–22 °C. Ha ennél magasabb a hőmérséklet, elhullatja a bimbóit, ha alacsonyabb, a bimbók ki sem fejlődnek. Ha a hőmérséklet 15°C alá süllyed, legjobb, ha az öntözést erősen mérsékeljük, és növényeinket nyugalmi állapotba juttatjuk. Csak a legszükségesebb esetekben öntözzünk. Egy ilyen nyugalmi időszak után növényeink tavasszal tömegesen fogják hozni a virágokat.
Az egészséges fejlődésükhöz és a megfelelő virághozamhoz fontos a megfelelő tápanyagellátás. Ezért a vegetációs időszakban, azaz márciustól októberig, kéthetente 0,2%-os komplex műtrágya oldattal tápozzuk növényeinket. Használhatunk kisebb koncentrációs oldatot is, de ilyenkor a tápoldatozást gyakrabban kell elvégeznünk. Fontos tudni, hogy a teltvirágú fajták több tápanyagot kívánnak, mint a szimpla virágúak.
Ami az edényeket illeti, fontos tudni, hogy a kisebb virágcserép jobb. A nagyobb cserépnél a kihasználatlan föld könnyen elsavanyúsodik, és a gyökerek rothadásnak indulnak. Mivel az afrikai ibolya sekélyen gyökeresedik, jobb a sekély ültető edény. Ezek a növények nevelhetők agyag- és műanyagcserépben is.
Az átültetéshez használjunk kissé savanyú vegyhatású földkeveréket, pl. 3 rész félérett lombföldet (lehetőleg bükklombföldet), 1 rész savanyú tőzeget, 1 rész érett trágyaföldet vagy komposztföldet, 1 rész szemcsés folyami homokot. A talaj optimális pH-ja 6,2 és 7,3 között legyen.
Az afrikai ibolyát tartsuk tisztán, ne hagyjuk, hogy a por ellepje a leveleit. Ezt úgy érjük el, hogy időnként tiszta vízzel lezuhanyozzuk, legjobb mindjárt reggel, hogy estig megszáradjanaka levelek. További fontos tennivaló az elvirágzott részek eltávolítása, hogy azok ne kezdjenek rothadni, esetleg ne hozzanak magvakat, amelyek kimeríthetik a növényt. Áthelyezésüket végezzük el óvatosan, mivel levelei könnyen törnek.
Időnként megtörténik, hogy oldalhajtások jelennek meg a növényen. Ha ezeket időben nem távolítjuk el, átnövik a növényt, ami miatt elveszíti szép formás alakját. Ne feledjük, hogy az afrikai ibolya tőrózsás növény, és csak akkor szép, ha ezt a formát megtartja. Ezeket a hajtásokat pinzettával óvatosan eltávolítjuk, ügyelve, hogy a virágot hozó hajtásokat ne sértsük meg.
Az afrikai ibolya termesztése növényházban
Növényházban való termesztésük lényegében megegyezik az előbb leírtakkal, csupán néhány eltérés van:
Az üvegházban a megfelelő páratartalmat könnyebben el tudjuk érni, mint a szobában. Itt ugyanis úgy permetezhetjük a vizet, ahogyan azt a növények megkívánják. A növénytartó polcokat állandóan nedvesen tarthatjuk, ami emeli a páratartalmat, anélkül, hogy a növényeket túlöntöznénk.
Ennél a termesztésmódnál nagyon fontos a megfelelő árnyékolás. Ha ezt elhagynánk, megégnének a növény levelei, és akár az egész növény is elpusztulna.
Az afrikai ibolya szaporítása
Az afrikai ibolya könnyen szaporítható levélről. Az anyanövényről válasszunk le néhány egészséges levelet körülbelül 3–5 cm hosszú levélnyéllel. A leválasztott leveleket ültessük el úgy, hogy a levéllemez alja finoman üljön a föld tetején. Tartsuk 18–21 °C közötti hőmérsékleten. Körülbelül 1 hónap múlva a levéldugvány elkezd gyökerezni. Kb. hat hónap után megjelennek az új növények. Amikor a növények átmérője eléri a nagyjából 5 cm-es nagyságot, válasszuk szét, és egyesével ültessük el őket. Amikor a növény már szilárdan ül a cserépben, kéthetente adjunk az öntözővízhez tápoldatot. A párásítás céljából helyezzük kavicságyra a cserepeket.
Az afrikai ibolya fajtái
Az afrikai ibolyának megszámlálhatatlan fajtája létezik, ezeket különböző csoportokba soroljuk:
- a tőrózsa nagysága szerint lehetnek miniatűr fajták: a tőrózsák átmérője 6–15 cm; átmeneti típusúak: a tőrózsák átmérője 15–20 cm; standard típusúak: a tőrózsák átmérője 20–40 cm; óriás típusúak: a tőrózsák átmérője 40 cm feletti
- a levelek színe szerint lehetnek: zöld levelűek és tarka levelűek
- a virágteltség szerint lehetnek: szimplavirágúak, félig telt virágúak és teltvirágúak
- a virág színe szerint lehetnek: egyszínűek és többszínűek
- virágforma szerint lehetnek: sima szirmúak, fodros szirmúak, csillagszirmúak
Kép és szöveg: Farsang István
