A csipkebogyó telepítése

Annak ellenére, hogy a feldolgozásra kerülő csipkebogyó jelentős része napjainkban még mindig gyűjtésből származik, ennek a növénynek a termesztése egész Európában fellendülőben van. Az iránta növekvő keresletet a gyógyszeripar és a kozmetikai ipar mellett az élelmiszer- és a szeszipar is generálja. Ültetvényekben való termesztése nem igényel különösen nagyobb mértékű beruházást, alacsony a kockázata, az alapanyaga könnyen beszerezhető és szaporítható, viszonylag gyorsan megújul, fenntartási költségei alacsonyak. A csipkebogyó gyorsan és bőven terem. A betakarítása már gépesíthető, ideje elhúzható, a termés jól tárolható és széleskörű értékesítési és felhasználási lehetőségeket kínál.

A csipkebogyó az egyik legigénytelenebb gyümölcsféle. Jól megterem a gyenge termőképességű talajokon is. Sőt, szeles, árnyékos, fagyzugos területre is a telepíthető, miután jól tűri a hideget, akár a -20 oC-ot is átvészeli. Ugyanakkor a nemesített fajták már jóval igényesebbek, mint a vadon termő alapfajok. Ezek fajták elsősorban a talajjal szemben igényesek. A vadon termő fajok öntözést nem igényelnek, viszont a nemesített fajták, illetve az oltványok az első évben igénylik a csapadékpótlást.

A telepítés célja szempontjából érdemes megkülönböztetni a vadon termő fajokat a nemesített fajtáktól. Az alapfajok jóval olcsóbban megvásárolhatók, illetve szaporíthatók, ám jóval kevesebbet is teremnek. Gyümölcsük beltartalmi értéke elmarad a nemesített fajtákétól, és a betakarításuk is nehezebb. A vadon termő fajok közül említést érdemel a vad- vagy gyepűrózsa, amely a leggyakrabban előforduló vadon élő rózsafaj. Igénytelen, de kevesebbet is terem, a gyümölcse nehezebben válik le a kocsányról, gépi betakarításra nem megfelelő. Intenzív ültetvényről 4×1 méteres sor- és tőtávolság mellett hektáronként 1–1,5 tonna termésre számíthatunk. A japán rózsa a Távol-Keletről származik. Szintén igénytelen növény, gyengébb talajokon is jól terem, (3-6 t/ha). Termése a vadrózsáénál nagyobb, gépi betakarításra is alkalmas, de a gyümölcs nem egyszerre érik.

A gyapjas rózsa Nagyméretű, gömbölyű, sötétpiros termése jellegzetesen bársonyosan szőrös. Intenzív termesztésben, 4×1,5 méter sor- és tőtávolság esetén, hektáronként 2–2,5 tonnát terem. Kiválóan alkalmas a gépi betakarításra. A szürke rózsa 3 méter magasra is növő, a réteken, legelőkön gyakran előforduló cserje. Termése nagy, kézi és gépi betakarításra egyaránt alkalmas. Könnyen szaporítható.

A rózsafajok mélyre hatoló gyökérzetük miatt kötöttebb, szerényebb tápanyag-ellátottságú talajokon, öntözés nélkül is termeszthetők. Meredekebb lejtésű területek hasznosítására is alkalmasak. A rózsafajok (fajták) többsége kedveli a meszes, jó vízgazdálkodású talajokat és magas hozammal hálálják meg, ha az tápanyagban gazdag. A kevéssé tüskés változatok igényesebbek a talaj fizikai és kémiai tulajdonságaival szemben, vízigényük is magasabb. A hideget nyugalmi időszakban jól bírják, nem okoz komolyabb kárt bennük a –20-25 oC-os téli hőmérséklet sem. Kései (május közepe–június közepe) virágzásuk miatt a tavaszi fagyok csak ritkán károsítják. A pangó vizet viszont rosszul viselik.

Ősszel és tavasszal is telepíthetők, de a korai fakadás miatt kedvezőbb az őszi ültetés. A növényeket a ribiszkéhez hasonlóan érdemes 2-3 rügy mélységig a talajba süllyeszteni, elősegítve így a bokor jó eredését. Telepítés után kupacoljuk fel a bokrok tövét és tavasszal a vesszőket négy-öt rügyre metsszük vissza. Intenzív termesztést célzó telepítés előtt ajánlatos talajvizsgálatot végezni, és a a hiányzó tápanyagokat a talajba dolgozni.  Termőkorban 3-4 évente 20-30 t/ha istállótrágya és 80 kg/ha P2O5 valamint 60 kg/ha K2O kijuttatása javasolt a magasabb termésátlag eléréséhez.

A gépi betakarítású ültetvényekben sövényművelés a jellemző. A faj, fajta növekedési erélyétől függően a növényeket az összefüggő sövényfal érdekében a 0,8-1,0-1,5 méteres tőtávolságra ültetik, a sortávolság többnyire 4 méter.

A legtöbb rózsafajnál (fajtánál) a vesszőkről és a két-három éves termőgallyakról szüretelhetjük a legszebb terméseket. Az ültetvényről már a második-harmadik évtől szüretelhetünk jelentősebb termésmennyiséget (kb. 0,5 t/ha), de termőre fordulásuk a negyedik évtől várható. Ekkor évente átlagosan 2-3 t termésre számíthatunk hektáronként. Az ültetvény várható élettartama 12-16-18 év. A tapasztalatok szerint az erős metszés elősegíti a gyors és korai gyümölcsérést, ezért ajánlott az ültetvények rendszeres metszése. Általánosságban elmondható, hogy bokronként arányosan 10-16 darab bokorrész (vessző és két-három éves gally) meghagyása biztosítja a rendszeres terméshozást. A túl erős növekedésű, kezelhetetlenné vált, de jó kondíciójú ültetvényben 8-10 évente radikális ifjítás végezhető, kihasználva a rózsa jó megújuló képességét. Ekkor a bokrokat 5-10 cm-rel a talaj szintje felett visszavágják, és a szükséges tápanyagokkal is ellátják. (sz)

About jogazda.com

Cikkajánló

Megjelent a Jó Gazda februári száma

A Jó Gazda februári száma a tavaszi szezonkezdet előtt az időszerű tennivalókat összefoglalva kínál gyakorlti …