Jó Gazda Agrárvállalkozók lapja
A vértetűt (Eriosoma laningerum – Vlnačka krvavá), Amerikából hurcolták be még az 1880-as években alma szaporítóanyaggal. Európában az almán kívül tápnövénye még a körte, a birs, a berkenye, a madárbirs, elvétve a galagonya.
Szívogatnak a hajtásokon, az ágakon és a gyökereken is. Az ágakon duzzanatok keletkeznek, amelyek később elrákosodnak. A szívogatásukkor a növénybe kerülő nyáluk óriássejtek képződését okozza, ennek nyomán keletkeznek a héjon daganatok, amelyek felrepedeznek. Ezeken a sebeken keresztül aztán egyéb betegségek, gombák, baktériumok fertőzik meg a fákat. Ugyanilyen károsodást okoz a gyökérzeten is.
Zömében fák gyökerein, gyökérnyakán telelnek a kifejlett, szárnyatlan nőstények és lárvák, de enyhe tél idején áttelelhetnek az ágakon is. Jól bírják a hideget, a -17 fokot huzamosabb ideig is elviselik. Korán tavasszal, akár már február végén is elindul a vándorlás fölfelé a törzsön. Ilyenkor még nem fedi testüket a tipikus, fehér, vattaszerű viaszfonalak bevonata. Zöldbimbós állapotban már károsíthatnak. Egy nősténynek akár 130–180 utódja is lehet, ezért a kolóniák nagyon gyorsan növekednek, amit az ágakon a fehér bevonat hosszából megítélhetünk. Tavasszal, ősszel egy nemzedék kifejlődéséhez 18–25 nap szükséges, de nyáron csak 9–15 nap, ezért évente akár 10 generációja is lehet. Nyáron, júniustól jelennek meg a szárnyas egyedek, ilyenkor a legnépesebbek a kolóniák. Nálunk ivartalan úton, szűznemzéssel szaporodik.
A fiatal, zsenge, úgynevezett vízhajtásokat kedveli, ezen szaporodik a leggyorsabban. Az ilyen ágakat minél hamarább le kell metszeni és megsemmisíteni. Figyelni kell a gyümölcsfák tápanyag-utánpótlására is, a túlzott nitrogénadagolás is a vízhajtások erőteljes növekedését okozza. A vastagabb ágak lemetszésénél a háncsrészen gyakori, vagyis ajánlott az ilyen sebeket fabalzsammal bekenni. Mivel zömében a fák gyökerein és gyökérnyaki részén telel, tavasszal a lemosópermetezés előtt ezt a részt meg kell tisztítani az avartól, és a gyökerekből előtörő hajtásoktól. Az egyes fák érzékenysége különböző, ez főleg az alanyoknál fontos. Az M9-es alanyok érzékenyek rá, az ezekre oltott fák jobban szenvednek a kártevőtől.
A megtelepedése után, még az 1828–1830-as években Jeszenszky Árpád megtelepítette nálunk a vértetűfürkészt (Aphelinus mali). Ez az 1,5 mm nagyságú fürkészdarázs a tetvekbe rakja tojásait. Ezek elpusztulnak, bennük 20–25 napig fejlődik a fürkész, majd a fekete színű tetűmúmiából kör alakú lyukon távozik a kifejlett egyed. Egy fürkész nősténye akár 120–140 vértetűt is elpusztít. Ott, ahol a gyakori vegyszerezéssel nem pusztítják el a fürkészeket, nagyon jól, a kártételi szint alatt tartja a vértetű-fertőzöttséget. Vegyszeres védekezést a kora tavaszi napokon, a felfelé vándorlás idejében kell alkalmazni olajos permetszerekkel. Ilyenkor a fürkészek még nem keltek ki, ezért védve vannak a vegyszerrel szemben.
Szlovákiában kimondottan a vértetűre nincs regisztrált vegyszer. Fontos a fertőzött ágak, hajtások levágása, a gyökérnyak tisztántartása, és a tavaszi olajos lemosó permetezés elvégzése. Almafák telepítése előtt érdemes odafigyelni az alanyok vértetűvel szembeni érzékenységére is. .
Sedliakné György Ilona
A szerző felvételei
