Illatos barátcserje

Szárazságtűrő díszbokrok

A szárazságtűrő dísznövényekről szóló cikksorozatunk harmadik, egyben befejező részében a szárazságtűrő díszbokrokról közlünk hasznos tudnivalókat.

Cserszömörce (Cotinus coggygria)

Hazája Dél-Európától Kínáig terjed. 2–4 m magas, terebélyes cserje. Kúszótövű, a napos, köves, száraz leejtők fás szárú növénye. Sárgászöld színű, kicsiny virágai hosszú, vékony kocsányokon, nagy, terebélyes és dús bugában nyílnak a hajtásvégeken májusban-júniusban. Az elnyílott virágzatok a bokor különleges díszei. A túlnyomóan meddő virágok nem hullnak le, hanem lilás vagy sárgás színű, tollas, hosszú szőrzetükkel érdekes díszei maradnak a csak néhány termőkocsányos bugának. A cserszömörce levelei ősszel kezdik változtatni a színüket. A zöld levelek élénk sárgára, meleg narancssárgára és bíbor színre változnak.

A cserszömörce tűri a legnagyobb szárazságot is. Ezt a jó tulajdonságát használhatjuk ki a sziklás, köves, napos leejtők beültetésére. A félárnyékot is jól tűri, de ilyen helyen az őszi levélszíneződés erősen csökken. A kert száraz részeibe egyesével, vagy kisebb csoportokba – pl. 3-4 darabot együtt – ültessük. Szaporíthatjuk tavaszi magvetéssel, ebben az esetben a magvakat ősszel rétegezzük. Szaporítható még gyökérsarjakról és bujtással is.

Gyöngyvessző (Spiraea)

Az északi mérsékelt övben honos lombhullató cserjék nemzetsége. Virágaik kicsik, de dús ernyő-, buga- vagy sátorvirágzatban nyílnak. Színük fehér, rózsaszín vagy piros. Az összes nálunk termesztett faj előnye, hogy igénytelenek, minden rendes kerti talajban jól fejlődnek. A szárazságot jól tűrik. Az itt felsorolt fajok nálunk jól áttelelnek. A gyöngyvesszők minden fajára érvényes a rendszeres metszés és a ritkítás. Ezzel a beavatkozással elérjük, hogy növényeink gazdagabban hozzák virágjaikat. Fontos a metszés helyes időpontjának megválasztása. Azokat a fajokat, melyek a vesszők oldalán virágoznak, virágzás után kell metszeni. A hajtások csúcsán virágzókat pedig csak lombfakadás előtt szabad metszenünk.

Szaporíthatjuk növényeinket magról, fásdugványról, nyár eleji zölddugványról, de csak üveg alatt. A magvetés ideje a tavasz. A magvakat nem szabad földdel takarnunk, és csak kissé nyomjuk bele a talajba. Fajtái:

Pompás gyöngyvessző (Spirea bumalda)

Kb. 60–80 cm magas a tövétől sűrűn elágazó, vékony vesszejű bokor. Levelei 4–8 cm hosszúak, tojásdad-lándzsásak. Virágai a hajtások csúcsán a nyár elejétől nyílnak. Színük a fehértől a bíborpirosig terjed. A fiatal levelek barnáspiros színűek. Ez a faj alacsony sövénynek is alkalmas. Feltöltéses bujtással is szaporítható.

Japán gyöngyvessző (Spirea japonica)

Hazája Japán. Kb. 1-1,5 m magas cserje. Vesszői mereven felfelé nőnek, és a felső részükön elágazók. Sokporzós, 5 szirmú virágai kicsik, és a hajtás végén nyílnak, júniustól. Színük halvány vagy sötétebb piros. Hosszan virágzó díszcserje. Az elnyílott virágait egészen rövid kocsánnyal vágjuk le.

Teltvirágú gyöngyvessző (Spirea prunifolia)

Kelet-Ázsiából származik. Ritkás ágú, kb. 2 m magasra növő cserje. Levelei fénylő, üde zöldek. A teljesen telt virágai áprilisban-májusban nyílnak, kb. 1 cm nagyságúak, és világító fehérek. Ezt a fajt az elvirágzás után rövidre vágjuk vissza (nem az egészet, meghagyunk kb. 2-3 vesszőt). A faj levelei ősszel, ha kedvező az időjárás, narancssárgára vagy vörösre színeződnek.

Közönséges gyöngyvessző (Spirea x vanhouttei)

Hibrid eredetű, de nálunk a legjobban elterjedt és legismertebb faj. Virágai kicsik, 5 kerekded szirmúak, hófehérek, a hosszú vesszőkön fejlődő, rövid leveles hajtások csúcsán sokvirágú ernyőben nyílnak, májusban. A virágzás rendkívül gazdag. Ez a faj, bár tűri a szárazságot, az időnkénti öntözést meghálálja. Napos helyen virágzik a legszebben, de elviseli a félárnyékot is. Jó tulajdonsága, hogy tűri a szennyezett városi levegőt. Jól mutat magányosan, vagy kisebb csoportokba ültetve. Mivel a metszést jól tűri, alakított sövénynek is alkalmas, de kimondottan szépen mutat nem nyírt sövényként is.

Illatos barátcserje (Vitex agnus-castus)

Hazája a Mediterráneum, és Nyugat-Ázsia. Ritkás ágú, 1-2 m magas cserje. Virágai kicsik, világoslilák, illatosak, a hajtások végén keskeny, bugavirágzatokban nyílnak. Virágzási idejük augusztustól szeptember végéig tart. A kert védett, száraz és napos helyére ültessük. Nedves helyen, komolyabb télen kárt szenved. Lehetőleg külön ültessük a kertbe, mert szépsége csak így tud kiteljesedni. Külön értéke, hogy ősszel virágzik, amikor már alig akad virágzó díszcserje. Szaporítható magról tavaszi vetéssel és zölddugványozással, júniusban hidegágyban. A fiatal magoncokat és a gyökeres dugványokat fagymentesen kell átteleltetni.

Illatos nyáriorgona (Buddleja davidii)

Kínából származik, 2-3 m magasságú félcserje. Hajtásai molyhosak, gyors fejlődésűek. Levelei sötétzöldek, keskenyek, 10–18 cm hosszúak. Virágai aprók, a hajtások végén júliustól szeptemberig nyílnak keskeny, 20–25 cm hosszú bugavirágzatban. A virágok lila színűek, illatosak. Maga a növény fagyérzékeny, ezért az erősebb téli időszakban visszafagynak. A gyökérről tavasszal az új hajtások bőven újrafejlődnek. A visszafagyott hajtásokat, ha azok alsó része épen maradt, tavasszal tövig levágjuk. A tövig levágott egyedek az új hajtásokon még szebb virágzatokat hoznak. Sok kerti fajtája van, ezeket csak dugványozással szaporíthatjuk. A fajták általában alacsonyabb növésűek.

A cserjék minden tápdús kerti talajban jól fejlődnek. Kimondottan a napos helyet kedvelik, még félárnyékban sem fejlődnek jól. Szaporíthatók magról vagy zölddugványozással júliusban, és fásdugványozással is.

Közönséges fagyal (Ligustrum vulgare)

Hazája Európa, KisÁzsia, Észak-Afrika. Erdős talajon nő. Terjedő tövű, 2–4 m magasra növő, felálló hajtású, lombhullató cserje. Levelei 4-5 cm hosszúak, sötétzöldek. Virágai néhány cm-es bugákban, gazdagon nyílnak júniusban-júliusban. Bogyója fénylő fekete, őszi dísze a kertnek. Ez a faj egyike a legigénytelenebb cserjéknek. Bírja a hideget, a hőt, de még a szárazságot is. Terjedő tövéről könnyen szaporítható. Vannak színes levelű fajtái is:

Atrovirens – levelei nyáron sötétzöldek, ősszel lilászöldre, majd barnára színeződnek.

Aureovariegatum – levelei sárga-tarkák

Aureum – levelei sárgásak, és ezt a színt lombhullásig megtartják.

 

Kép és szöveg: Farsang István

About jogazda.com

Cikkajánló

Megjelent a Jó Gazda novemberi száma

A naptár szerint az utolsó őszi hónapban a télbe indulás előkészületei határozzák meg a gazdák és a kertészkedők tevékenységét, …