Datolyaszilva

Évtizedekkel ezelőtt még egzotikus gyümölcsként tekintettünk rá. Ritkaság volt. Aztán jöttek az áruházláncok és a klímaváltozás. A multik sok más, addig csak hallomásból ismert gyümölcsöt megkóstoltattak velünk, köztük a datolyaszilvát is. Ahogy változott- változik a klímánk – a telek enyhébbek, a nyarak forróbbak – több háztáji termelő úgy gondolta, miért ne próbálna ültetni ezekből a különleges növényekből a kertjébe, hogy frissen élvezhesse a finom gyümölcsöt.

Datolyaszilvák (Diospyros kaki) – Kakiszilva, vagy hurmikaki néven is ismertek. A Távol-keletről származnak. Többfajtát nemesítettek Japánban, de Izraelben is, a Sharon-fennsíkon. Elmondhatjuk, hogy gond nélkül megteremnek nálunk is azokon a termőhelyeken, ahol megterem a szőlő, vagy az őszibarack. Termetét, habitusát tekintve hasonló, mint az alma. A fa nagysága fajtánként változó, de úgy 3-tól 4-5 méterig megnő. Gyümölcse is hasonló nagyságú, mint az alma. Érett állapotban finom édes. Vannak fajták, melyek gyümölcsei ősszel a fán érnek be, de vannak olyanok is, amelyek utóérlelést igényelnek a szedés után, akkor lesznek igazán finomak és zamatosak. Hosszabb-rövidebb ideig tárolhatók, de aszalással hosszabb ideig is eltarthatók.

Érdekes növény. Májusban virágzik, ezért a tavaszi fagyok nem ártanak a termésnek. Az ősz folyamán folyamatosan elszíneződnek a levelei, idővel lehullanak, még mielőtt a termés beérne. Különleges látvány, mikor a fán már csak a sárga tojásdad termések díszelegnek.

A növényvédelmét tekintve lényegesen egyszerűbb, mint pl. az almaféléké. Gombák nem támadják, a rovarok sem igazán szeretik.

Ültetéskor fontos viszont, hogy jó napjárású, lehetőleg széltől védett termőhelyet válasszunk neki. Nem ajánlott a szabadgyökerű növény ültetése, mivel tavasszal kicsit nehézkesen éled. Nagyon érzékeny a tavaszi hideg éjszakákra. Válasszunk inkább legalább másodéves konténeres előnevelt csemetét. Ezzel kizárjuk a rizikót, hogy nem éled meg.

Az első két évben ajánlatos a fagyok ellen védeni. Erős fagyokban érdemes a fáját is becsomagolni, a tövére pedig szórjunk vastag rétegben avart, szalmát, fűrészport, komposztot.

Fajtái

Giant Fuyu – Japánból származik. O´Gosho néven is ismert. Önbeporzó. Közepes növekedésű (4-5m), gyümölcsei a kisebb fagyokat is elviselik. Maga a fa a -20 C°-ot is kibírja. Azon fajták közé tartozik, amelyek termése egyenesen a fáról fogyasztható, nem igényel utóérlelést. Október derekán érik. Az érett termések húsa krémes és édes.

Rojo Brillante – Az egyik legszebb termésű fajta. Spanyolországból származik. Szintén önbeporzó, gazdagon terem. Hasonlóan az előzőhöz 4-5 m magasra nő. A termését úgy október végén lehet szüretelni, de utóérlelést igényel. Utóérlelni szobahőmérsékleten kell, kb. két hétig. Gyümölcsei nagyok (220 g), a húsuk szilárd, aromás. Egy fáról 50–60 kg termést is le lehet szedni, természetesen amikor már teljesen termőre fordul.

Vaniglia – Olaszországból, Florenciából származik. Önbeporzó kései fajta. November végén érik. Május végén-június elején virágzik, ezért minden évben biztonsággal terem. Gyümölcsei nagyok (250–300g), vékony héjúak. Húsa éretten sötét narancssárga, lédús, enyhe vaníliaillattal. Bizonyára a nevét is innen kapta.

Tipo – A legkedveltebb és leggyakrabban termesztett fajta a kiskertészek körében. Valószínűleg azért, mert szintén öntermékeny, korán termőre fordul. Az egyik legnagyobb gyümölcsű fajta (250–500 g). Rendszeresen és bőven terem. Termései október derekán érnek, frissen a fáról fogyaszthatók. Gömbölyű termései éretten narancsszínűek. Íze kicsit a sárgabarackra emlékeztet.

Mercatelli – Különleges fajta. Nemcsak öntermékeny, más fajtákat is kiválóan poroz. Ezáltal a más fajták is többet teremnek, finomabb és édesebb lesz a gyümölcsük. Ajánlott például a Tipo fajtával párban kiültetni őket, így mindkettő sok, és jó minőségű termést ad. A Tipo, ha magában ültetjük, magnélküli lesz. A Mercatellivel párban magvas, és ízletesebb lesz a termése.

Fája kompakt, kisebb növekedésű. A kisebb kertekben is elfér. A fagyok egészen -30 C°-ig tűri.

A kakiszilva metszése: Nem igényel olyan alapos metszést, mint az általunk ismert gyümölcsfák. A metszésnél kezdetben a korona kialakítására szorítkozhatunk. A harmadik, negyedik évben kivághatjuk a központi sudarat, hogy ne nőjön túl magasra. Egyébként elég kimetszenünk a keresztben növő és a párhuzamos ágakat, valamint eltávolítani a lefelé növő, illetve a száraz hajtásokat.

Nagy hőségek idején fokozottan kell ügyelni az öntözésére, mert főleg fiatal korban képes teljesen kiszáradni. A rendszeres tápanyag-utánpótlást meghálálja.

Angyal József, AGROCENTRUM Nyárasd