Noha a tavaszi nyitás időszakában a gazdálkodóknak elsősorban az időszerű termesztési szezon felmerülő kérdéseivel és a problémák lehetséges megoldásaival kéne inkább foglalkozniuk, sajnos az utóbbi hónapban történtek alapvetően megváltoztatták a közbeszéd és a közgondolkodás menetét. A háború közelsége most valóban tényleges fenyegetést jelentve megjelent a mindennapjainkban, a szociális médiák felületein szinte azonnali felvételekből közvetlenül tájékozódhatunk az események alakulásáról és állásáról. S miközben az Ukrajna elleni invázió beindulása után az elején még sokan azt hitték, hogy a Krím elfoglalásához hasonlóan villámháború formájában pár nap alatt ezt is lerendezik az oroszok, mára a villámháborúnak induló agresszió állóháborúvá változott, lebombázott, megsemmisített kórházakkal, iskolákkal, bérházakkal, menekülő anyákkal és kisgyerekekkel, mi pedig nyakig ülve a háborús hírekben és a „ki a hibás? kérdésekre erőltetett válaszokat sugalló szájkarate bajnokok ömlengései közben azért imádkozunk, hogy elkerüljön bennünket.
Ráadásul a háborús fenyegetettség mellett nyakunkon az alig csituló járvány ideiglenesen mellékvágányra terelt következményei, az erősödő gazdasági válság valamint a fokozódó infláció, ami kemény döntési helyzetekbe kényszeríti a gazdálkodókat. Az egyes alapanyagok árai már nem csak 15-20 százalékkal nőttek az utóbbi hónapokban, hanem vannak termékek, amelyek akár 3-4-szeres áron érhetők csak el. Ebben a helyzetben kell eldöntenie a gazdálkodónak, hogy az elvetett terményeknek milyen és mennyi tápanyagot, vegyszert, a munkák elvégzéséhez, az állományok kezeléséhez mennyi üzemanyagot tud vásárolni, érdemes-e belevágni újabb beruházásokba, gépek vásárlásába, stb. Miközben ma még senki nem tudja megmondani, hogy milyen magasra szállhatnak pl. a műtrágyaárak? S bár vannak, akik azzal is kalkulálnak, hogy a háborútól sújtott ukrán gabonatermés kiesése esetleg meglódítja a kenyérgabona itteni értékesítési árát. S miközben azt latolgatjuk, milyen hatásokat válthat még ki ez az őrület, véssük emlékezetünkbe a határokon át menekülő csonka családok gyermekeinek arcára kimerevedett értetlen kifejezést, akik nem értik, nem tudják, hogy mi és miért történik velük mindez. Legyen ez a mementó és figyelmeztetés…
Szilvássy László