Jó Gazda Agrárvállalkozók lapja
Ez idő tájt egyre gyakrabban bontunk kaptárt, bővítjük a fészket új keretekkel, hogy a méhcsaládok zavartalanul fejlődhessenek. A jó minőségű műlép minősége, tisztasága nagyban befolyásolja a méhészkedés sikerét.
A méhviaszt a fiatal, 12–18 napos dolgozó méhek viaszmirigyei választják ki. Eredetileg majdnem fehér és folyékony, a levegővel érintkezve szilárdul és pikkelyesedik. A méhek virágport és propoliszt hozzáadva, állkapcsukkal formálják, lépet építenek belőle. Ebben tárolják a mézet, a virágport, és ilyen lépbe petéz az anya is (a sötét színű lép a fiasításról árulkodik).
A kaptárakban átlagosan 1,5 kiló viasz található, de egy család évente mindössze 0,3 kiló viaszt képes előállítani. Ezért használnak a méhészek vásárolt műlépet, amelyet a dolgozók saját viaszukat hozzáadva kiépítenek. Ezeket is háromévenként cserélni kell, mert a sok petézésről, ill. a bábingektől csaknem feketék. A kiselejtezett lépek is értékesek: kiolvasztás után a viaszt eladjuk vagy műlépre cseréljük. A viasz – tisztítás és sterilizálás után – műlépként ismét visszakerül a körforgásba.
E körforgás lehetséges buktatójára mutatott rá tanulmányában Dana Staroňová, az Állattenyésztési Kutatóintézet Méhészeti Intézetének munkatársa, amikor arra figyelmeztetett: a méhviasz – lipid összetevőinek köszönhetően – képes lekötni a mezőgazdaságban használt vegyszerek zsírban oldódó szermaradványait, amelyeket a méhek gyűjtögetés során bevisznek a kaptárba, és azokat a rovarölő szereket is, melyekkel a méhészek év közben atkát irtanak. Ezek az anyagok hőre nem bomlanak le, ezért fennáll a veszély, hogy a viaszban halmozódnak. A szermaradványok kumulálódása lehet az oka annak a jelenségnek is, amit Papp Zoltán foktői méhész írt le a Méhészet 2021/10 számában. A vásárolt műlépei ugyan szép sárgák voltak, az illatuk is kellemes volt, a méhek mégis kerülték, az anyák csak szórt fiasítást produkáltak, a családok vontatottan fejlődtek. A kép mind a 33 vásárolt műlépet kapott családnál azonos volt, míg a többi család, amely azonos kezelés mellett saját viaszból származó lépeket kapott, erőteljesen fejlődött. Staroňová arra is felhívta a figyelmet, hogy a szabad kereskedelem révén külföldi, nem csupán EU-ból származó viasz is bekerülhet és bekerült az európai és hazai műlépes körforgásba. Ezzel pedig olyan vegyszerek maradványai is megjelennek a méhviaszban, melyeket nálunk már évtizedekkel ezelőtt betiltottak. Példaként a DDT-t említette, melyet 2018-ban olaszországi viaszban találtak. (A viasz nyilván Afrikából került Európába.) Ezért is nagyon fontos, hogy lehetőleg saját viaszt használjunk. Szlovákiában jelenleg nyolc műlépkészítő működését engedélyezte az Állategészségügyi Felügyelet (ŠVPS). Műlép vásárlása előtt érdeklődjünk, egyes gyártók ugyanis garantálják, hogy kizárólag az általunk szolgáltatott viaszt adják műlépként vissza. Én is ilyet használok, de néha csak egy vékony csíkot helyezek a keretbe, és hagyom, hogy a többit a méhek építsék ki.
Egyébként a méhviasz, főleg az organikus minőségű, keresett portéka. Már az ókori Egyiptomban (Kr. e. 1550) fő összetevője volt számos olyan kenőcs és krém receptjének, amelyet gyulladáscsökkentőként, égési sérülések, sebek kezelésére és ízületi fájdalmak csillapítására használtak. Alkalmazta Hippokratész és Galenus is. Nincs ez másként ma sem: az Asian Pacific Journal of Tropical Medicine szerint a nyers méhviasz antibakteriális hatású, számos baktériumtörzs, különösen a Staphylococcus aureus, a Streptococcus epidermidis és a Candida albicans élesztő ellen hat. A gátló hatások szinergikusan erősödnek, ha mézzel és/vagy olívaolajjal keverjük.
Gágyor Alíz
