Jó Gazda Agrárvállalkozók lapja
Bő termés esetén a zöldmetszéssel mérsékelt gyümölcsritkításra is lehetőség van. A júliusi zöldmetszéssel elősegíthetjük a termőrügyek differenciálódását és a gyümölcsök fejlődését, színeződését. A júliusi zöldmetszés átnyúlhat augusztusra is, de akkor már vigyázni kell a mértékére, nehogy az erős metszéssel harmadik, úgynevezett őszi hajtásnövekedést indítsunk meg.
A zöldmetszés előnyei a következők: a művelet a hajtásnövekedés mérséklésének egyik kiváló eszköze. A nyári zöldmetszéssel elősegíthetjük az erős növekedésű, vegetatív jellegű gyümölcsfák termőre fordulását és fiziológiai egyensúlyát. Csökkenthető a fa terjedelme, s a korona jobb megvilágításával növelhető a produktív termőköpeny. A levélzet jobb megvilágítása nyomán fokozódik a termőrész berakódása, gyümölcskötődés, a terméshozam, a koronafelület. Nemcsak a termés mennyisége növekszik; javul a gyümölcs minősége, színeződése, tárolhatósága is.
A zöldmetszést a vegetációs időszakban végezzük. A zöldválogatás, a hajtások visszacsípése, a vízhajtások, a gyökér- és tősarjak, a letermett vesszők eltávolítása mellett a zöldmetszéssel koronaalakításra és ritkításra is lehetőség van. A külső, sűrítő ágrészek ritkítása a zöldmetszés egyik igen jelentős eleme.
A zöldmetszés ideje annak módja és jellege szerint változhat. Az erős növekedésű, fiatal gyümölcsfák alakító metszését a rügyfakadás utáni időszakra – április végére, május elejére – ütemezve, a hajtásnövekedés erőteljes csökkenését idézzük elő, ami elősegíti a fák termőre fordulását. A nyugalmi időszakban az alakító metszéssel meghatároztuk fiatal fáink koronaformáját, a sudár- és az oldalveszszők helyzetét. Előfordulhat azonban, hogy a végálló rügy, amelyre alapoztunk, nem hajt ki. Ilyen esetben az alatta előtörő hajtások közül kell válogatnunk. Közülük a legkedvezőbb helyzetben lévőt hagyjuk meg, a többit tőből távolítsuk el. Abban az esetben, ha a végálló rügy rendesen kihajt, a belőle képződött vezérvesszőt az alatta fejlődő versenytársak még elnyomhatják, ezért azokat tőből metsszük ki. Így a fa további növekedését biztosító hajtás zavartalanul fejlődhet, és majd jó alapja lesz a teherbíró vázágnak. Előfordul az is, hogy a korona további növekedését lehetővé tevő vezérhajtások (sudárvezérek és oldalvezérek) közül valamelyik túlságosan erőteljesen növekedik. Ez azzal a veszéllyel jár, hogy a korona aránytalanná válik. A növekedő hajtásokat úgy tarthatjuk egyensúlyban, hogy a kiugróan fejlett hajtás vitorláját visszacsípjük. (A vitorla a növekedő hajtások csúcsi része, amelyet kisebb és az alsóbb lomblevelektől eltérő levélkék fognak közre. A vitorla jellemzője, hogy kissé be is kunkorodik.) A vitorla visszacsípése során annak kis leveleit a levéllemezük felére kurtítjuk. Ennek hatására a hajtáscsúcs növekedése két hétre megáll, utána pedig ismét töretlenül folytatódik. Ezzel a beavatkozással tehát a hajtáscsúcsot nem sértjük meg.
A hajtás visszacsípésére akkor kerüljön sor, ha a korona szélén vagy belsejében lévő hajtásra szükség van, de erőteljes növekedése nem kívánatos. Ekkor a hajtáscsúcs visszacsípésével eltávolítjuk a további növekedést szolgáló tenyészcsúcsot is, és a hajtás további növekedése megszűnik. A fiatal, alakítás alatt álló koronából a kedvezőtlen helyzetű, egymást keresztező, a koronát sűrítő hajtásokat tőből is eltávolíthatjuk. A törzsön előtörő hajtásokat – kivált, ha a törzs láthatóan gyenge – inkább 4-6 levélre csípjük vissza, s így elérjük annak megerősödését. Ugyanígy hagyjuk meg a nagyobb sebek körül fejlődő hajtásokat is, amelyek a gyógyulásban működnek közre. (sz-arch)
