Aszályból muszáj

Annak ellenére, hogy az idei csapadékviszonyok alapjában véve átlagosnak mondhatók, az utóbbi években tapasztalt időjárási kilengések nálunk is egyre sürgetőbben vetik fel a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás kérdéseit. Elég csak a tavalyi aszály meglehetősen komoly hozamkieséseket hozó eredményeit számba venni, hogy lássuk, a természeti erők kénye-kedvének kiszolgáltatva a gazdálkodók továbbra is csak statiszta szerepre vannak és lesznek kárhoztatva, és csak a kiesések kompenzálására irányuló követelések előterjesztésében és kikényszerítésében kaphatnak szerepet.

Az, hogy a Föld átlaghőmérséklete a legutóbbi fél évszázad alatt több mint fél fokkal emelkedett, csak egyszerű statisztikai adatnak tűnik, ugyanakkor egyre több jelzés utal arra, hogy a jelentéktelennek tűnő változás nemcsak a tudósok „mániája”. Az éghajlatváltozás környezeti hatásai már bennünket is közvetlenül érintenek, a dél-szlovákiai intenzív gabonatermesztő körzetekben tavaly kimutatott hozamok, illetve az esetenkénti 70 százalékos kiesések egyértelmű jelei ennek. Pedig nyilvánvaló, hogy a csallóközi, gömöri és bodrogközi gazdák nem felejtették el, hogyan kell gabonát termeszteni…

Nem kétséges, hogy a klímaváltás hatásaira nálunk is reagálni kell. Nemcsak a növénytermesztés eddigi szerkezetében, az öntözési lehetőségek kiterjesztésében, az új technológiák és berendezések bevezetésében, hanem a változások pénzügyi következményeire való reagálás tekintetében is. Elsősorban azért, hogy a várhatóan egyre gyakrabban jelentkező kedvezőtlen hatások anyagi vonzatainak mérséklésére a gazdálkodók ne kényszerüljenek „térdre, imához” pozícióba. hanem meghatározott elvek alapján számolhassanak azzal, ami ilyenkor jár. Kíváncsian várjuk, hogy miközben a 2020 utáni uniós agrárpolitika előkészítése keretében továbbra is csak a pénzek elosztásának mikéntjéről folyik a vita, a ki tudja hányadik hazai ágazati koncepcióban vajon milyen elvekre épül majd az aszályból muszáj kiutat keresni kényszere.

Szilvássy László