Jó Gazda Agrárvállalkozók lapja
A háztáji gyümölcsösökben az utóbbi években egyre több híve van a fák és a gyümölcsök minél kevesebb vegyi anyaggal való permetezésének, helyette inkább a kézzel, vagy egyszerű mechanikus eszközökkel végzett kezeléseket alkalmazzák. Ilyen pl. gyümölcsfák tavaszi metszése, vagy a fák felületére elhelyezett különböző csapdák, rovarfogó övek alkalmazása, amelyekkel a kórokozók és kártevők egyedszámát nagy mértékben csökkenthetjük.
A tavaszi metszés előtt, vagy már a késő őszi levélhullás után a gyümölcsfák koronáiban könnyen felfedezhetjük a termésmaradványok összezsugorodott gyümölcsmúmiáit, amelyek az elkövetkező vegetációs időszakban a moniliás fertőzések alapvető forrásai lesznek, és nagy veszélyt jelentenek főleg a kajszi- és a meggyfákra. Ezeket feltétlenül el kell távolítani az ágakról, és összegyűjtve meg kell semmisíteni őket, legjobb elégetni vagy mélyen leásni a földbe, mert belőlük kiszabaduló spórák tavasszal a virágokra jutva a moníliás virág- és hajtáspusztulást okozzák. Ugyancsak érdemes eltávolítani az aranyfarú lepke feltűnő hernyófészkeit a hajtásvégekről, amelyek szintén jól láthatók. A tavaszi metszéssel tehát vegyszeres kezelés nélkül is eltávolíthatjuk a fák koronáiból azokat a károkozókat, illetve azok forrásait, amelyek a vegetációs időszakban növényvédelmi problémákat okozhatnak. Természetesen az alapvető lemosó permetezéseknek továbbra is meg van a maguk nagyon fontos szerepe az áttelelő kártevők irtásában.
Ugyanilyen fontos teendő a fákról lehullott levelek mielőbbi eltakarítása és megsemmisítése, ha ezt a tél előtt nem tettük meg, kora tavasszal, még a vegetáció beindulása előtt mindenképpen végezzük el. Az alma- és a körte varasodását okozó gombák ugyanis a lehullott levelekben telelnek át. Tavasszal megindul az új termőképletek fejlődése, és áprilistól főleg a nedvesség hatására megkezdődik a spórák kiáramlása is. Ha ezek a fejlődő levelekre és az apró gyümölcsre kerülnek, nagyon nehéz megakadályozni a fertőzés kialakulását. S noha kétségtelen, hogy a varasodás ellen a virágzás előtt elkezdett megelőző permetezésekkel hatékonyan megvédhető a termés károsodása, de a beteg levelek kora tavaszi összegyűjtésével és komposztálásával, vagy megsemmisítésével jelentős mértékben csökkenthetjük a fertőzés veszélyét. Hozzá kell tenni, hogy az ilyen levelek komposztálása csak akkor hatásos, ezeket legalább 5 cm-es földréteg is borítja.
Mechanikus tevékenységet igényel a leginkább az idős almafákon megjelenő ún. seprűhajtások eltávolítása is, mivel nagy valószínűség szerint ezeket a fákat a fitoplazma eredetű almaseprűsödés támadta meg. A tünetek külső megjelenését akár szépséghibának is tarthatnánk, de, sajnos, az ilyen fák apró és rosszabb minőségű gyümölcsöt teremnek. Mivel a beteg fákat nem lehet kigyógyítani, ezért ki kell vágnunk, illetve ásnunk őket. A betegség tüneteit mutató fákról nem szabad oltóvesszőt sem szedni, mert a kórokozó oltással, ill. szemzéssel is terjed.
Vegyszerek nélküli védekezést alkalmazhatunk a málna és a szeder jól ismert kártevője, a málnagubacs-szúnyog vesszőkön jól látható gubacsai ellen. Ezekben telelnek a kártevő apró sárgás színű lárvái. Kevésbé ismert és nehezebb felismerni a málna-karcsúdíszbogár lárváinak telelő helyét. Ezek egyesével szintén a vesszőkben telelnek, de a tartózkodási helyükre csak az egyenletesen megduzzadt ágrész figyelmeztet. Mindkét kártevő csak tavasszal bábozódik, ezért a gubacsokat viselő hajtások lemetszésével és elégetésével megakadályozzuk a fejlődésüket.
A ribiszke kártevői ellen ugyancsak vegyszerek nélkül mechanikus módszerekkel is sikerrel védekezhetünk. A duzzadt rügyek pl. a ribiszke-gubacsatka jelenlétére utalnak. Ezek a rügyek, ha nem távolítjuk el őket, tavasszal ugyan kihajtanak, és egy ideig még tovább fejlődnek, de később megbarnulnak és elszáradnak. A kártevő ellen a rügyfakadás után lehet ugyan vegyszerekkel is védekezni, de hatásosabb, ha a beteg rügyeket hordozó hajtásokat eltávolítjuk. Ha a rügyek zöme duzzadt, akkor legegyszerűbb a ribiszke bokrok teljes mértékű ifjító metszése.
A ribiszke idősebb ágaiban az üvegszárnyú ribiszkelepke jelenlétére fekete falú járatok utalnak. Bennük telelnek a kártevő hernyói. Ha a tavaszi metszéskor ezeket az ágakat eltávolítjuk a növényekről és eltüzeljük őket, akkor az áttelelt hernyókat is elpusztítjuk. Ez azért is fontos, mert a későbbi időszakban (május végén) zajló lepkerajzás után végzendő permetezés egészségvédelmi okokból ki van zárva, hiszen már a gyümölcsérés kezdetén volna esedékes. (sz-arch)
