Jó Gazda Agrárvállalkozók lapja
A termesztés biztonsága érdekében a vetőmagvak élet- és csíraképességének vizsgálata főleg a régóta tárolt, vagy másoktól kapott magok esetében indokolt. Érvényes ez a háztáji kertészkedők esetében is, főleg ha az előző évben vásárolt zöldségvetőmagot különböző okokból nem ültetik el teljes mennyiségben, és azokat a következő évben még szeretnék kihasználni. A kellemetlen meglepetések elkerülése végett ajánlott ún. próbacsíráztatást végezni. Ez úgy történik, hogy a kétes csíraképességű magokat nedves szűrőpapírra vagy itatóspapírra helyezzük, és csírázási hőmérsékletüknek megfelelő helyen tartjuk őket. Nagyobb szemű magvak nyirkos homokban is csíráztathatók. Mivel a megfelelő hőmérséklet és a nedvesség mellett, levegő is szükséges a kicsírázáshoz, nem szabad túlöntözni a magvakat.
A könnyebb átszámítás érdekében, hogy a csírázóképesség százalékos arányát közvetlenül megkapjuk, ajánlott 100 darab vetőmagot leszámolni, és ezt vetni alá a próbacsíráztatásnak. A kikelt magok száma ugyanis ekkor közvetlenül megadja a százalékos csírázóképességet. De megoldható a kérdés 50 maggal is, ekkor viszont a kapott értéket szorozni kell kettővel, hogy a csírázási arányt megkapjuk. A csírázási százalék, azaz, hogy 100 magból mennyi kelt ki, megállapítása után döntsük el, hogy a kérdéses magot érdemes-e elvetni, és milyen sűrű vetésre van szükség, hogy a kívánt tőszámot megkapjuk. A számításkor figyelembe kell venni, hogy a talajban a körülmények kedvezőtlenebbek, mint a csíráztató tálban, tehát itt várhatóan kevesebb mag kel majd ki, mint amennyi a csíráztatási próbán kicsírázik. Ha a magoknak csak az 50-70%-a csírázik ki, már nem érdemes elvetni őket, mert ilyenkor a csírázási erély (tehát a csírázás és a kelés gyorsasága) is igen gyenge. A csírázási százalék ismeretében dönthető el, hogy a kétes értékű magot érdemes-e elvetni, akár megfelelő rátartással. Legjobb mindig friss magot vetni, viszont a második évben csíráznak a legkedvezőbben a kabakosok (dinnyék, tökfélék, uborkák).
Ha a kelést bármilyen okból siettetni akarjuk – pl. megkésett vetés esetén, elgyomosodás elkerülése, fiatalkori kártevők támadási idejének lerövidítése, koraiság fokozása végett, stb. – vetés előtt a magot 24 óráig vízben „áztatjuk“, vagy esetleg „előcsíráztatjuk“. Ha bármely csírázási tényező (hőmérséklet, nedvesség, levegő) nem kielégítő, csak a szokásos magvetést alkalmazhatjuk, különben az érzékeny csíranövények megfáznak, kiszáradnak vagy befulladnak a talajba.
A magot a csíráztatási hőmérsékletnek megfelelő helyiségben, bármilyen edényben áztathatjuk.
Az előcsíráztatáshoz a magot kis vászon- vagy tüllzacskóba kötjük, vagy nedves homok közé tesszük, és megfelelő hőmérsékleten tartjuk. Amint a fölrepedt magvak 1-2%-án megjelennek az első kis csírakezdemények, megkezdhetjük a vetést. Ha hosszabb csírával vetünk, vetés közben sok csíra megsérülhet. Ilyenkor azonnal nedves földdel takarjuk a vetést. A vetés helye lehet a szabad föld vagy valamilyen üveggel, fóliával fedett edény, láda és ágy. Szabad földbe való vetéskor az esetek többségében végleges helyre vetünk. (sz)
