Jó Gazda Agrárvállalkozók lapja
Napjainkban egyre nagyobb kihívást jelent a mezőgazdasági termelést befolyásoló környezeti változásokhoz való igazodás. A több éven keresztül ismétlődő aszályos időkben gyorsabban szaporodnak a kórokozó atkák is. A klímaváltozás, a klímaszélsőségek következtében megjelenő újabb kórokozók és kártevők a termesztéstechnológia újragondolására késztetik a termelőket. Ehhez járul az ember által okozott környezeti károsítás mérséklésére, a peszticidek általi terhelés csökkentésére irányuló törekvés is. Az egészséges, vegyszerektől mentes, biztonságos élelmiszerek előállítása ma már alapvető követelmény.
A szőlőtermesztés a nagyüzemi korszaktól kezdődően az igen intenzíven művelt, erős vegyszerezést igénylő, talajt erodáló, környezetet szennyező termesztési módok közé tartozott. Ezzel indokolták a kórokozók (peronoszpóra, lisztharmat, szürkerothadás) és a kártevők (szőlőmolyok, atkák) elleni folyamatos védekezés szükségességét is. Annak azonban nem szenteltek elég figyelmet, hogy pontosan azokkal a modern kemikáliákkal idézték elő a szőlőnövény betegségekkel és kártevőkkel szembeni nagyobb fogékonyságát, amelyeket a fejlődés nagy vívmányának tekintettek. A vegyszeres védekezés uralkodóvá vált, háttérbe szorultak az egyéb (agrotechnikai, fizikai és biológiai) védekezési eljárások. A túlzott műtrágyázás nemcsak a talaj állapotát rombolta, hanem az élővizekbe lemosódva algásodást okozott, azonkívül a haszonnövény sejtjeiben is olyan változásokat eredményezett, ami növelte a betegségekkel szembeni fogékonyságot. Mindeközben a hasznos élő szervezeteket figyelmen kívül hagyták, pontosabban nem ismerték őket, és a tudomány sem fordított elég figyelmet a kutatásukra.
Még az akkori Csehszlovákiában, négy évtizeddel ezelőtt a kertészeti növényeket károsító fitofág atkák elleni védelem kutatásán belül előtérbe került a biológiai védekezés lehetőségének vizsgálata. Az ökológiai termesztésben felértékelődött a ragadozó állatfajok korlátozó szerepe, és betelepítésükre is sor került. A predátorok betelepítése költséges eljárás és sikeressége nagyban függ a betelepített faj alkalmazkodóképességétől, ezért használták a Typhlodromus pyri nevű ragadozó atkát mind a gyümölcsösökben, mind a szőlőben. Szelektív növényvédő szerek használatával, jól időzített, de kevesebb növényvédelmi kezeléssel elejét vehetjük a károsító szervezetek okozta kártételnek, ugyanakkor elősegíthetjük a hasznos szervezetek fennmaradását, így érvényesülhet a kártevők népességét szabályozó szerepük. Ezzel egyúttal az ültetvény peszticidterhelése is mérséklődik.Az utóbbi száraz évek hatására nagy károkat okoznak a káros atkák. Nálunk a szőlőt károsító atkák közül elsősorban a szőlő-levélatka (Calepitrimerus vitis), szőlő-gubacsatka (Eriophyes vitis), piros gyümölcsfa-takácsatka (Panonychus ulmi) és a közönséges takácsatka (Tetranychus urticae) jelenlétével kell számolni. Különböző ültetvényekben a növényvédelmi technológiától és az állomány klímájától függően a fajok előfordulási aránya változó lehet. A szőlőültetvényekben kialakult ismétlődő atkakártétel következtében az érdeklődés középpontjába kerültek a kártevők tevékenységét korlátozó Typhlodromus pyri ragadozó atkák. A kártevő atkapopulációk ragadozó atkákkal történő szabályozásának előnye, hogy már az első évben csökken a kártétel, de a második évben teljesen ki lehet hagyni az akaricides kezeléseket, nem alakul ki rezisztencia, a környezet peszticidterhelése jelentősen csökkenthető.
Egy természetes ellenség hatékony működésének a következő feltételei vannak:
- a ragadozó fajnak meg kell telepednie az adott ültetvényben röviddel a betelepítése után,
- tolerálnia kell a különböző növényvédő szereket,
- a megcélzott kártevő populációdinamikáját hatékonyan kell szabályoznia,
- el kell terjednie a kártevő által fertőzött területen, és adott esetben a fitofág (kártékony) atkák populációit meghaladóan kell szaporodnia,
- sikeresen át kell telelnie, hogy a következő évben ismét vissza tudja szorítani a kártevőt.
Ezeknek a feltételeknek a világszerte elterjedt és hazánkban is élő Typhlodromus pyri ragadozó atka tud eleget tenni, mert gyors a fejlődése, jó a túlélő képessége és szaporodása alacsony préda egyedszám mellett is megfelelő, mert pollennel is táplálkozik, valamint szétterjedése az ültetvényen belül követi a kártevő atkák vándorlását. A Typhlodromus pyri a legalkalmasabb faj az áttelepítés szempontjából. Nem érzékeny a környezeti feltételekre (páratartalom, hőmérséklet), jól bírja a nagyobb fagyokat. Legalább 1-3 év kell ahhoz a betelepítés után, hogy kellően elszaporodjon és korlátozni tudja az atkák számát és kártételét.
A biológiai védekezés legnagyobb problémája a kritikus ragadozó/zsákmány arányt jellemző küszöbértékek meghatározása. Ez az arány jelentősen változik a vegetáció ideje alatt a klíma és a termesztési feltételek függvényében (fajta, vegyszeres kezelések, trágyázás). A rendszer akkor működik optimálisan, ha elegendő a ragadozó atkák népessége, ami két ragadozó atkát jelent levelenként.
Ragadozó atkák betelepítése filccsíkkal történik, amit az ültetvénybe januártól – március közepéig kell kihelyezni. A telepítést már a felhúzott harmadéves szőlőkben el kell kezdeni. A kihelyezés után az idősebb szőlőkben szemlátomást megváltozik a szőlő hajtás növekedése tavasszal. Megrendelni a www.biotomal.sk oldalon már mostantól lehetséges. (tam)
