Jó Gazda Agrárvállalkozók lapja
A szőlő termésmennyiségét és minőségét valamint hatékony növényvédelmét megfelelően és időben elvégzett zöldmunkákkal az általunk elvárt irányba befolyásolhatjuk.
A folyamatban első zöldmunka a hajtásválogatás vagy fattyazás, amit egyesek ritkításnak is neveznek. Ezt a műveletet csak kézzel lehet végezni, ezért nagyüzemekben gyakran kimarad ez a művelet. Fattyazni akkor kell, amikor a hajtások már 30-50 cm hosszúak, és a fürtkezdemények jól láthatóak. Célja a fölösleges hajtások eltávolítása, és ezáltal a tápanyagok hatékonyabb felhasználása, egyúttal a szőlőtőkét szellősebbé és jobban megvilágíthatóbbá tesszük.
A hajtásválogatást a kötözés követi. Ebben a folyamatban a hajtásokat támaszhoz rögzítjük, s így lehetővé tesszük a levelek és fürtkezdemények jobb megvilágítását. A munka gyakorisága a művelési módtól is függ, gyalogszőlőben elég egyszer kötözni, karós szőlőknél azonban akár évi háromszor is szükséges lehet. A kötözéssel egyidejűleg ajánlatos hajtásigazítást is végezni.
A csonkázás vagy a tetejezés műveletét akkor kell végrehajtani, amikor a hajtások a támaszt már annyira túlnőtték, hogy kezdnek visszaborulni. A gyalogszőlőkben általában már június első felében csonkáznunk kell. A karós és huzaltámaszú ültetvényekben ajánlatos minél későbbre – július végére – kitolni, ennek köszönhetően ugyanis növekszik a termés, javul a vesszők tápanyag- és szénhidrát tartaléka, valamint kisebb mértékben képződnek hónaljvesszők.
A hónaljazás során a nyári rügyekből növekedő hajtásokat távolítjuk el, amelyek a levelek hónaljában jelennek meg. Kacsozásnak, kacsolásnak is nevezik. Régebben az összes hónaljhajtást eltávolították, mivel úgy tartották, hogy haszna nincs, csak sűríti a tőkét. Azóta bebizonyosodott, hogy növekedésük előrehaladtával hasonlóan fontos szerepük van, mint az elsődleges leveleknek. Ezért csak akkor kell visszacsípni két-három levélre, ha a tőke valóban túlzsúfolttá válna. (Forrás: borászportál-sz)
