Jó Gazda Agrárvállalkozók lapja
Annak ellenére, hogy a sóska szintén a hidegtűrő növények közé tartozik, téli vagy tél alá való szabadföldi vetése nem kifejezetten ajánlott, helyette inkább az őszi vetésű állomány átteleltetésére érdemes összpontosítani. Természetesen fedett termesztőberendezésekben megfelelő védelem mellett a téli hónapokban is szaporíthat. Szabadföldi termesztésre az őszi vetés javasolt, amit szeptemberben vagy kora októberben kell elvégezni, még a tél beállta előtt. Ilyenkor a magok időben kicsíráznak, a növények megerősödnek, majd így telelnek át. Tavasszal, az első enyhe napokon már korán szedhető termést hoznak. Szemben a tél alá vetéssel, ami közvetlenül a téli fagyok előtt, általában novemberben, ill. december elején történik, amikor a hőmérséklet tartósan +5°C alá süllyedt, hogy a magok már ne induljanak csírázásnak, ezek a magok csak tavasszal, a talaj felmelegedésével kezdenek el csírázni, így a tavaszi vetést tudják koraiságban felülmúlni.
A sóska őszi vetésének célja, hogy a kikelt növények még a tél beállta előtt megerősödjenek. Erre a napos vagy félárnyékos, laza szerkezetű, homokos, tápanyagdús talaj a legalkalmasabb. A túlságosan kötött talajon csípős ízűvé válhat. A magok sekélyen kerüljenek a földbe, szükség esetén a tél során takarással (mulcsozással, szalmával) védhetjük az állományt. Kelés után gondoskodni kell a talaj rendszeres öntözéséről, mert a sóska vízigényes. A sóskának jellegzetes zöld színű levelei vannak, hosszúkásak és nyéllel rendelkeznek, kifejlett állapotban 5-15 cm hosszúak, 2-5 cm szélesek. (sz)
