Jó Gazda Agrárvállalkozók lapja
Óriási méhpusztulást sújtotta idén az ágazatot Európa-szerte. Hivatalos adatok szerint Szlovákiában a téli-tavaszi méhpusztulás aránya 30 százalékos volt, ami 100 ezer méhcsaládot jelent. Magyarországon viszont az országos átlag már elérte az 50 százalékot, igaz, jelentős regionális eltérésekkel. Volt olyan méhész, akinek szinte az egész állománya megmaradt, de olyan is, akinek 2024 végén, 2025 elején csaknem az összes méhcsaládja elpusztult.
Megoszlik a szakértők véleménye arról, hogy mi volt a legfőbb okozója az idei óriási pusztulásnak. Van, akinek meggyőződése, hogy nem volt megfelelő a méhek varroa atka elleni kezelése. Az atka ugyanis több vírusos betegség hordozója és vektora, a kártevő a méhek hemolimfáján élősködve gyengíti a kikelő bogarak immunrendszerét, védekezőképességét, rövidíti élettartamukat. Milan Rusnák a vegyszeres növényvédelmi beavatkozásokat is a lehetséges okok közé sorolja. A Szlovákiai Méhészek Szövetségének (SZV) korábbi elnöke egy minapi párkányi méhészfórumon egyebek között rámutatott arra, hogy a szigorított növényvédelmi szabályozásnak köszönhetően a mezőgazdászok ugyan kevesebbet permetezik neonikotinoidokkal a repcét és a napraforgót, ugyanakkor ugrásszerűen megnövekedett a gombaölő készítmények használata a gabonafélékben és a kukoricában. „Márpedig a kijuttatott hatóanyagok nemcsak az üszkök, a gombák ellen hatnak, hanem elpusztítják a virágporban, méhkenyérben levő élesztőket is, roncsolva ezzel a méhek bélflóráját” – figyelmeztetett Rusnák.
Hegedűs Dénes magyar állatorvos, méhész is azt tartja: nemcsak az atka, hanem a környezeti feltételek változása is oka lehet az utóbbi években tapasztalt nagymértékű méhpusztulásnak. Óriási gondot jelent, hogy évek óta nincs igazi tél, emiatt a méhek nem tudnak pihenni. Január-februárban rendre felmelegszik a levegő, az anya petézni kezd, majd amikor a kaptárakban már kiterjedt fiasítás van, általában beköszönt a zord idő, a több hetes lehűlés. Ha ebben az időben nincsen elegendő takaróméh a kaptárban, akkor a fiasítás károsodik, a család nem tud megfelelően fejlődni, legyengül, rosszabb esetben el is pusztul. A másik időjárási véglet az aszály és az évszázados rekordokat döntögető kánikula. Emiatt már az akác is csak ritkán mézel bőségesen (legutóbb 2024-ben volt Magyarországon kiadós akáctermés), de sok helyen az akác után a napraforgóig a méhek alig tudnak gyűjteni, mert a virágok a nagy melegben a párologtatás visszafogásával védekeznek a kiszáradás ellen. A napraforgó ugyan viszonylag jól tűri a meleget, azonban Hegedűs szerint egyre ritkább az olyan hely Magyarországon, ahol jó a vízellátás, és a napraforgó képes jól kifejlődni. Idén a napraforgó virágzásának második felében évszázados hőrekordok dőltek meg. „A méhésznek tudnia kell, hogy méhei 38–40 0C-nál nem szívesen repülnek, még vízért se, pedig a fiasításnak sok vízre van szüksége. (Ha ugyanis a kaptárban a fiasítás közepén nincs meg a 80–90 százalékos páratartalom, akkor a fiasítás károsodik, kiszárad.) 40–42 0C fokos külső hőmérsékletnél pedig a méhek egyáltalán nem repülnek, mert ennél a hőfoknál elpusztulnak. Ilyenkor kell a méhésznek beavatkozni, és híg (¼ cukor, ¾ víz) cukorsziruppal pótolni a szükséges vízigényt, élelmet” – figyelmeztetett a szakértő. A téli-tavaszi méhpusztulással kapcsolatosan rámutatott arra is, hogy 2024-ben a sokéves átlaghoz viszonyítva rendkívül jól és sokat mézelt az akác. „Márpedig amikor az akác ontja a nektárt, akkor a méhek hajlamosak a fészek szűkítésére. 2024 nyarának végén, épp amikor a téli népességnek kellett volna kialakulnia, alig volt hordás, nem volt virágpor, a méhek alig tudtak gyűjteni, a családok nem tudtak megfelelően fejlődni. Aki ebben az időszakban a természetre bízta méheit, az 2024 végén, 2025 elején tetemes méhpusztulást tapasztalt” – zárta évértékelőjét Hegedűs Dénes.
Gágyor Alíz
