Vízió a csíziókra

Lapunkban már számtalanszor bíráltuk, hogy a kormányváltások után szinte minden alkalommal új koncepciók kidolgozásával és bevezetésével akartak irányt szabni a hazai mezőgazdaság fejlődésének. A különböző ágazatok kiemelt támogatásától kezdve, a kisvállalkozások fejlesztésére vonatkozó próbálkozásokig, de ezek gyakorlati hatásait éppen az érintettek nem érzékelték számottevően. Miközben az ágazat szekere öntörvényesen ment a maga útján az önellátásra buzdító szólamok kíséretében. Nyomában lebetonozott területekre kifizetett támogatásokkal, a sorszámmal ellátott „tanácsadóknak visszaforgatott százalékokkal”, a földügyek intézéséhez szükséges „üzletmenetben való jártasság” ismeretével, az erdőgazdálkodásban a kivágott fák átminősítésével folyó „seftelésekkel”, megspékelve a felháborodott kisgazdák tiltakozó megmozdulásaival. Nem csoda, hogy a hangzatos célok és az elfolyó pénzek mellett némelyik ágazatnak 35-40 százalékra csökkent a teljesítőképessége, komolyan veszélybe került a kifizetési ügynökség működési engedélye (akkreditációja), a földalapnál halomban álltak az elintézetlen ügyek. El kell ismerni, hogy nem könnyű helyzetben vette át az agrárágazat kormányrúdját Samuel Vlčan tárcavezető. Menetközben úgy kellett hozzányúlnia az ágazat további sorsának alakulását meghatározó kérdésekhez, hogy azoknak egyben igazodniuk kellett az unió elkövetkező időszakra vonatkozó támogatáspolitikai elképzeléseihez is.

Nos, az ágazat mostani vezetése szakított a „hagyományokkal”. Koncepció helyett ugyanis 2035-ig szóló víziót vázolt fel, amely kétségtelenül menedzseri eszközökkel, a miniszter állítása szerint kifejezetten részletesen kielemzett, releváns adatokra alapozott hosszabb távra szóló ajánlásokat fogalmazott meg az ágazat fejlődési irányára és a hozzá vezető útra vonatkozóan. Megtudhattuk belőle, hogy nem elég csak az őstermelő ágazatok támogatása, a feldolgozást és az értékesítést is fel kell hozni arra a szintre, hogy az itt megtermelt mezőgazdasági alapanyagok magasabb feldolgozottsággal és hozzáadott-értékkel kerüljenek a piacra, hogy ne legyünk a kombájnok alól eladott termények országa. Az ördög azonban a részletekben rejtőzik. Az eddig megtett lépések azt mutatják, hogy határozott a szándék az átlátható, közérdeket szolgáló intézkedésekre, de a tárcavezetésnek éberen kell ügyelnie arra, hogy a vízióban megfogalmazott ajánlások ne válhassanak újabb ügyeskedő csíziók módszertanilag megalapozott sorvezetőjévé.

Szilvássy László