Jó Gazda Agrárvállalkozók lapja
Az elmúlt hetekben több méhész ismerősöm panaszkodott arra, hogy az idén – nyilván a változékony áprilisi időjárás miatt – a szokásosnál is több méhcsaládjuk rajzott. Pedig ugyanolyan rajzásgátló intézkedéseket foganatosítottak, mint más években. A méztermelő méhészek többsége nem szereti, ha családjaik rajoznak. Ez ugyanis a méztermelés visszaesésével jár, miközben a kaptárját elhagyó család három napi élelmet visz magával. Az se mellékes körülmény, hogy a méhraj befogása gyakran fára mászással jár. Másrészt viszont a természetes rajok sokkal életrevalóbbak a műrajoknál és a fejlődésük is lendületesebb, állítják a kutatók.
A rajzás a méhek természetes szaporodási folyamata. Örökölt tulajdonsága, miközben az egyik törzs hajlamosabb rá, mint a másik. A rajzási hajlam megnyilatkozását több tényező befolyásolja, így a zsúfoltság (pl. a kicsi kaptár, kicsi fészek, az anyának nincs hová petéznie, a mézkamra kései megnyitása, a fészek körülbástyázása mézzel, rossz szellőzés, a gyűjtögető méhek otthon maradása stb.) és a fiatal méhek ki nem elégített munkavágya (kevés a hely, ahová viaszépítményeiket húzhatják, nincs elegendő álca, amelyet gondozni kell, ezért egymást kezdik pempővel etetni, rajzásra serkentve ezzel a családot).
Tájainkon a rajzás április végén, május elején, bőséges gyűjtéskor kezdődik és június végéig tart. (Ha ezt követően észlelünk rajt, akkor ez valamilyen problémára kell gyanakodnunk, pl. mérgezésre vagy éhezésre.) Arról, hogy a család rajzásra érett, a kerekekre húzott anyabölcsők is árulkodnak. A rajzási hajlam azzal nem csitul, ha a bölcsőket kitördeljük, más intézkedést is foganatosítani kell a rajzás megelőzése érdekeben. Arról nem is szólva, hogy a lebölcsőzés nagy, több száz családos méhészetekben kilátástalan kihívást jelent.
A kirajzott család hangos kóválygás után faágon, bokron vagy más alkalmas helyen rajfürtbe kapaszkodik össze. Ha a méhész nem veszi észre a családot és nem gyűjti be azt, a raj néhány óra múlva felkerekedik és a felderítő méhek által felkutatott más alkalmasabb helyre, odúba, üregbe repül. Biológusok szerint a vadonban megtelepedő méhrajok 80 százaléka képtelen túlélni a telet, s ha mégis sikerül, a következő évben kirajzik. Ugyanakkor Thomas Dyer Seeley, a Cornell Egyetem Neurobiológia és Viselkedés Tanszékének biológus professzora, a méhek viselkedéséről szóló számos könyv szerzője kutatásai során megfigyelte: a rajzás segíti a méheket a varroától való megszabadulásban, éspedig adaptációs szinten (egy évekig tartó folyamat során) valamint közvetlen módon a rajzás időpontjában is. Mint azt a Magyar Mezőgazdaság a biológusra hivatkozva írja, „…a rajzásra készülő méhek útrakelés előtt „bemelegítésként” 35 Celzius fokra felmelegítik a torban található szárnyizmaikat. Ezáltal a rajtuk lévő és velük együtt útra készülő atkák előbb-utóbb lepotyognak, és többségük soha többé nem kerül vissza a méhekre. Ennek következtében rajzáskor a hátra maradt méhcsaládokban is kevesebb lesz az atkaszám. További hozadéka a rajzásnak, hogy mivel a régi anya eltávozik a rajjal, a hátramaradó családban az új anyának még párosodnia kell. Eltelik tehát egy kis idő (2-4 hét), amíg a családban újra folyamatos lesz a fiasítás, melyben aztán a varroa atka is folyamatosan továbbszaporodhat. Így visszaesik a varroa atkák száma egy olyan szintre, mely a méhek számára még elviselhető.” A természetes rajok a továbbiakban sokkal lendületesebben fejlődnek.
A rajtól nem kell félni, a méhek rajzáskor általában nem támadnak, ellenkezőleg nagyon szelídek, akár szabad kézzel is kasba üthetők. Persze továbbra se szívlelik a fűnyíró vagy a motorfűrész hangját, főleg ha közvetlen közelükben működtetik azt.
Összeállította Gágyor Alíz
Fotó: A szerző archívumából
