Március végén, április elején már jó eséllyel mindenhol megtörtént az első kaptárbontás. Ekkorra már kiderült állományunk erőnléte, hogy mennyi családból lesz termelő, mennyi gyengült le és erősítésre szorul, és hány kaptár ürült ki teljesen ősztől tavaszig.
Méhész körökben a 10 százalékos kiesés még elfogadhatónak mondható, ám sajnos, az utóbbi években egyre elkeserítőbb számok láttak napvilágot. Tetemes állománypusztulásról számoltak be kisebb méhészetek és jól befutott, több száz családos termelők egyaránt. Tudok olyan szlovákiai méhészetekről, ahol már az első tavaszi kaptárszemlét 30-70 százalékos mínusszal zárták. „Pedig gyönyörű, erős családokat teleltettem be” – panaszolta elkeseredetten a mintegy 80 családos, másfél évtizede méhészkedő károsult. „Ha idén is olyan állománykiesésem lesz, mint tavaly, akkor végleg abbahagyom” – sommázta egy másik fiatal méhész, aki néhány éve még méheket adott el, 2020 tavaszán pedig csaknem nulláról kellett kezdenie. S amíg 2-3 évvel ezelőtt még főleg Dél-Szlovákiából érkeztek ilyen és ehhez hasonló hírek, addig most már az ország északi régióiban is megkongatták a vészharangot. Az okokat a szakma keresgéli. A hibákból tanulni kell, de siránkozásra nincs idő, hiszen a gyümölcsfák után virágzik a repce majd az akác, addigra a családoknak erőseknek kell lenniük.
Április lévén maradjunk a repcénél, amely erősen megosztja a méhész és mezőgazdász társadalmat. Egyesek áldják, mások megtizedelnék termesztési területét. Szlovákiában egyre kedveltebb, 2020-ban mintegy 147 ezer hektáron virított, amit az agrártárca jelenlegi vezetése nem néz jó szemmel. A mezőgazdászok szempontjából a növény stabil jövedelmezőségű kiváló elővetemény, amely jól beilleszthető a vetésforgóba. A repcetörmelékből préselt pogácsák kiválthatnák a szóját a szarvasmarhák takarmányozásában, ha lenne iránta érdeklődés, és lenne még tisztességes állattenyésztés az országban. A repce ellen szól, hogy nagyparcellás termesztése miatt szenved a táj sokszínűsége, terméséből nem étkezési alapanyag készül, hanem javarészt üzemanyag-adalék. A méhészek egy része vándorol a repcére, mások nagy ívben elkerülik. Annak ellenére, hogy a repce a legfontosabb korai méhlegelőnk, hordás szempontjából a gyümölcsfák és az akác közötti időszakot tölti ki. Akár 2-3 hétig is virít, miközben a méhek 2-3 repcevirágban annyi cukrot találnak, amennyit 1 akácvirágban. A nektáron kívül virágport is ad, amely a tavaszi időszakban kiválóan hat a fiasítás gyarapodására.Repcevirágzáskor a méhek ingerültek, zord időben is kirepülnek, mert a repce virágának az illata és színe „elvarázsolja” őket. A méhek ilyenkor akár 3-5 vagy még több kilométert is képesek megtenni az értékes nektárért, virágporért. Ez sok esetben a gyűjtő méhek pusztulását, a családok elnéptelenedését eredményezi. De, sajnos az is előfordul, hogy a virágzó állományt – a tiltás ellenére – fényes nappal vegykezelik. A nem megfelelő növényvédelmi gyakorlat alkalmazása általában a méhállomány legyengülését eredményezi. A méhek mászkálnak, nem találnak haza, vagy a felvett idegen szag miatt a többiek nem engedik őket vissza a kaptárba, ezért elpusztulnak. Főleg olyankor fordul ez elő, amikor nincs megfelelő párbeszéd a parcella művelője és a környékbeli méhészek között.
A repce jó évben tisztességes mennyiségű mézet ad. Magas szőlőcukor tartalma miatt ugyan gyorsan, kristályosodik, ugyanakkor kiváló krémméz készíthető belőle. Én a natúrt kedvelem, de a kisgyermekes látogatóim általában a kakaósat (ők ezt nutellás méznek hívják), vagy a fahéjasat kérik. Mivel a repceméz a legkevésbé savas mézfajta, így érzékeny gyomrúak is bátran fogyaszthatják. Kiváló immunerősítő. Energizáló hatásánál fogva sportolóknak is ajánlják. Magas vastartalmának köszönhetően fokozza a vérképzést. (A szerző és iStock felvétel)
Az oldalt összeállította: Gágyor Alíz