Ne féljünk az erőteljes metszéstől

Az ember és a szőlő közötti kapcsolat már évezredes múltra tekint vissza. Az emberi munkát a szőlő gyakorlatilag már nem nélkülözheti, hiszen ez az egész éven át tartó gondoskodás, kezelés adja a minőség termést. A szőlőről való gondoskodás egyik legfontosabb formája és eszköze a metszés. Ennek során a tőkéről nagyon sok feleslegesnek ítélt vesszőt kell levágnunk. A metszés során az olló és a fűrész segítségével alakítjuk ki azt az összhangot, azaz, a termőegyensúlyt, ami a minőségi terméshez vezet.

A szőlő nagyon erős regenerálódó képessége alapján tanácsolható, hogy az erőteljesnek tűnő visszametszéstől ne riadjunk meg, mert – a szőlőnövényt kihajtásra kényszerítve – az idei hajtások az addigiaknál még szebb és még ígéretesebb termővesszőket adnak a második évben.

A termőegyensúly kialakítása és fenntartása érdekében végzett termőre metszés gyors és eredményes elvégzéséhez tartsuk szem előtt az alábbi néhány egyszerű fogást és szabályt. Elsőként szemrevételezzük a tőkét, amelynek során megállapítjuk, vannak-e beteg, elhalt, elfagyott, sérült részek. Ezeket metszőollóval, fűrésszel vágjuk le, hogy tisztább és áttekinthetőbb képet kapjunk. A következő lépésben válasszuk ki a fürtöket kinevelő termővesszőket, és metsszük azokat megfelelő hosszúságúra, termőcsapra. A ferde metszlap és annak világoszöld színe jól jelzi majd eredeti szándékunkat.

Ezek után nincs más dolgunk, mint a maradék vesszőket tőből eltávolítani ollóval, fűrésszel, ahogy a fás részek vastagsága megkívánja. A több éves részeket csonkmentesen vágjuk le, hogy azt a későbbiekben a kéreg jól be tudja nőni. A termővesszőket mindig rügy alatt vágjunk vissza, a lehető legtávolabb a meghagyott termőcsap végálló rügye felett! A könnyezéskor ez a metszlap legyen ferde, amit lehetőleg úgy irányítsunk, hogy az előtörő nedv ne folyjon a rügyre!

A meghagyott világos rügyek száma alapján a visszavágott vesszőket különféleképpen nevezzük:

– rövid csap (1-2 világos rügy);

– hosszú csap (3-5 világos rügy);

– félszálvessző (6-8 világos rügy),

– szálvessző (9 vagy annál több világos rügy).

A vessző alapján lévő és a legtöbb fajta esetében terméketlen, a világos rügynél kisebb sárszemet ne számoljuk a termőcsapok és vesszők világos rügyeihez. A ma használatos fajták zöménél ezek fürtöt nem nevelnek.

A tőkén a hosszúcsapos csercsapos váltómetszési módnál csak a rövid csap és a hosszú csap metszési elemeket alkalmazzuk. Válasszuk ki azt a kétéves cservesszőt, amelyből annak alapjához közel, a ceruzavastagságnál kissé erősebb két szomszédos egyéves vessző ágazik el. Az alsóból egy-két világos rügyből álló rövidcsapot, célja szerint ugarcsapot, majd a felsőből 4 világos rügyből álló termőcsapot vágunk. Jövőre az így meghagyott ugarcsap lesz a cservessző, amelyen hasonlóan fogunk majd termőcsapot kialakítani.

A termőegyensúly kialakítása érdekében 30-40 cm-enként alakítsunk hasonló termőalapokat, amelyekkel megterheljük a tőkét. Átlagos termőhelyi adottságok mellett a szőlő sor- és tőtávolságából számított tenyészterületének egy négyzetméterére vetítve 8-10 életképes világos rügyet hagyjunk meg. A rügyet megjelölő, metszés idején használatos világos rügy szakkifejezés is arra utal, hogy a metszést házikerti méretekben nem érdemes korán elkezdeni. Várjuk meg, amíg a rügy megduzzad, és pikkelylevelei közül felszínre kerül a bolyhos rügygyapot.

About jogazda.com

Cikkajánló

A nyilvánosság kényszerítő ereje

Alig pár hét telt el az új kormány első száz napját bemutató tájékozatók után, amelyeken …