Melegkedvelő, de fagytűrő is a kínai datolya

A kínai eredetű jujuba vagy kínai datolya a bengefélék családjába tartozó , datolyához hasonló gyümölcsöt termő fa vagy cserje. Lombhullató, koronája terebélyes, kissé kusza látványt nyújt vékony, cikkcakkban fejlődő ágaival. Vastag, sötétszürke kérge töredezett. Szórt állású, tojásdad lándzsás levelei fényesek, 2-7 cm hosszúak és 1-3 cm szélesek, három feltűnő levélér teszi jellegzetessé őket, fonákjuk finoman szőrös. A levelek hónaljában csomókban nyíló virágok kicsik, finom illatukkal vonzzák a rovarokat és a lepkéket. Elsősorban a vékony hajtásokon nyílnak tömegével. Levelei ősszel sárgára színeződnek. Termesztésének korlátja ebben a térségben a hosszú tenyészideje lehet. Legnagyobb termelője Kína, ahol több mint 4000 éve termesztik, emellett Ázsiában számtalan országban, Amerikában és Ausztráliában, valamint a Földközi-tenger mentén is termesztik.

A gyümölcse többnyire ovális, de léteznek gömb vagy körte alakú fajták is. Méretük a cseresznyétől a szilváig terjed, fajtától függően. Kezdetben sima zöldek, éretten barna, narancsos vagy lilás-fekete színűek. Belsejükben egy kemény kőmag található, ami két magot tartalmaz. Már a zöld gyümölcs is fogyasztható, ilyenkor a húsa roppanó, aromája az almáéra emlékezetet, édeskés, illatos. Teljesen éretten ráncos, valóban datolyaszerű a gyümölcse. Éretten ráncossá válik, inkább a datolyára hasonlít az íze, és különösen sok cukrot tartalmaz. Frissen és szárítva, illetve sokféleképp feldolgozva fogyasztják, sőt magas cukortartalma miatt lepárlásra (szeszfőzésre) is alkalmas. Édességekben vagy köretként is megállja a helyét a világ számos pontján, ahol termesztik. Legnagyobb termelője Kína, ahol több mint 4000 éve kultúrába vonták, de Ázsia sok országában, a Földközi-tenger mentén is termesztik, betelepítették Amerikába és Ausztráliába.

Nevelése egyszerű, bírja a nagy meleget és a fagyot is (-15 °C-ig). Jól ellenáll a szárazságnak, noha a rendszeres öntözést meghálálja. Ez főleg az ültetést követő 1-2 évben fontos, amíg gyökerei kellően kifejlődnek és mélyre hatolnak. Ázsiában és a mediterrán országokban sokfelé köves hegyoldalakon termesztik. Hosszú tenyészidejű növény, sok napsütést igényel, ezért a kert legnaposabb részébe ültessük. Nálunk a tavaszi fagy nem károsítja, mert nagyon későn hajt ki, de a kora őszi hidegek miatt előfordul, hogy nem érik be a termése. Betegségei és kártevői ebben a térségben még nem ismertek, könnyen termeszthető, kevés gondoskodást igénylő növénynek tartják.

(sz – forrás:  magyarmezogazdasag.hu)

Képszöveg:

Teljesen éretten ráncos, valóban datolyaszerű a gyümölcse Fotó: Pixabay

About jogazda.com

Cikkajánló

Megjelent a Jó Gazda júniusi száma

Júniusban a háztáji kertekben már „nagyüzem” van, ebben a hónapban ugyanis a legtöbb zöldségféle az …