Február a méhesben

Javában tart a tél, nem ildomos még ilyenkor kaptárbontással zavarni a méheket. A méhész ez idő tájt még a műhelyben serénykedik, esetleg a szakirodalmat böngészi és tervezget. A méhesben legfeljebb a higiénikus aljdeszkát ajánlatos ellenőrizni, merthogy a kaptáron belül már javában zajlik az élet, az anya petézik. A lehullott viaszmorzsákból könnyen megállapító a család erőssége, mozgása, sőt a mézkészletek nagysága is. Ha a telelőfürt a kijárattól nézve a keretek első vagy második harmadában helyezkedik el, akkor nem kell aggódni, a családnak van élelme bőségesen. Az is jó jel, ha napsütéses napokon, főleg kora délután, a méhek néhány órára kirepülnek és ürítkeznek. Ennek nyomait könnyen felfedezhetjük a hótakarón vagy a kaptárak tetején.

Ahogy melegszik az idő, a méhek rögtön elkezdik hordani a fiasítás számára a vizet. A kaptár falain lecsapódó pára már ugyanis kevés számukra. A kaptáron kívüli víz még ezekben a napokban nagyon hideg, legyengíti a vízhordókat, ezért aki teheti, tegyen ki számukra a méhesben meleg vizes itatót.

Jelentősen megkönnyítjük a méhcsalád életét, spóroljuk erejét, ha a fészket az anya petézésének kezdetétől takarjuk. Vannak méhészek, akik a takarást már ősszel kihelyezték, mások csak ilyenkor, tél végén teszik ezt. Én erre a célra hővisszaverő fóliát, rajta méretre szabott vatelinpaplant használok. Ha nincs ilyen, megteszi a fóliára vastag rétegben rakott újságpapír vagy tojáskarton is.

A hónap végén már hellyel-közzel virágozhat a hóvirág és a mogyoró. Ha nem fagy el, a méhek szorgalmasan gyűjtik a virágport a fiasítás számára. -ga-