Június a méhesben

Az akác elvirágzása után a legfontosabb teendőnk a méhcsaládok fészkének rendezése annak érdekében, hogy a hordás alatt lecsökkent fiasítás felszaporodjon. A nagy mennyiségű nektár, amit a méhek akáckor begyűjtöttek, korlátozza az anya petézését. Ha nem tudnánk növelni a fiasítást, a méhcsalád nyárra elnéptelenedne és képtelen lenne kihasználni a nyári méhlegelőt és jó kondícióban betelelni.

Tájainkon a természet akác után is kínál megfelelő táplálékot méheinknek. Június legfontosabb méhlegelőjét a hárs teszi ki, de mind nagyobb területeken termesztenek a mezőgazdászok facéliát és bíborherét, amelyre érdemes vándorolni. A hónap végén már virágba borul utolsó jelentős nektárforrásunk a napraforgó is, amelyre szintén vándorolnak a méhészek. Ha olyan helyen méhészkedünk, ahol akác után hetekig nincs hordás, ott a méheink etetésre szorulnak. A készletek pótlását körültekintően végezzük, mivel nagyon könnyen rablás alakulhat ki. Ezért minden kaptárbontást gyorsan és precízen végezzük. A szirup beadásának nagyon jó módja a zacskózás. A szirupon, mézen kívül virágporellátásáról is gondoskodnunk kell, annál is inkább, mert a fiasítás sok virágport igényel. A folyamatos serkentésnek köszönhetően családjaink jó kondícióba kerülnek, ennek köszönhetően szépen hordhatnak a később virágzó növényekről is.

Nagyon fontos, hogy az akáchordás után ellenőrizzük a természetes atkahullást és gyérítsük az atkapopulációt. Ha most nem kezdjük el az atkák irtását, napraforgó után már nagyon nehéz dolgunk lesz és sok család elpusztulhat. Én erre a célra a kíméletes, ám jól bevált Gliceroxot használom. A glicerines-oxálsavas papírcsík elkészítésének módját és adagolását a Jó Gazda 2021/06 számában ismertettem.

-ga-