Gyümölcsritkítás

A termő gyümölcsfáknál általában május végén kezdődik a természetes gyümölcshullás. A fa ilyenkor megszabadul azoktól a terméskezdeményektől, amelyeket a teljesítőképessége alapján nem fog tudni kinevelni. A természetes gyümölcshullással kialakul a fák gyümölcsökkel való természetes berakódása, s ez egyes esetekben túlzott is lehet. A túlzottan nagy gyümölcsterhelésnek kedvezőtlen hatása a gyümölcs elaprózódása, azaz gyengébb minősége. A fák teljesítőképességét meghaladó gyümölcsmennyiség kinevelése a kondíció romlásához, a gyümölcskezdemények növekedésének lassulásához, – apró, gyenge minőségű gyümölcsök kialakulásához – vezet. Egyes fák esetében kiválthatja, hogy csak 2-3 évente hoznak bőséges termést. Ennek kivédésre szolgál a gyümölcsritkítás.

A gyümölcsritkítás időpontját nehéz meghatározni. A jó időben végzett ritkítással már a következő évi termőrügyek fejlődését is elősegítjük, de ha későn végezzük a munkát, a gyümölcs méretét már nem fogjuk befolyásolni. A ritkítást a természetes gyümölcshullás befejezése után kell elvégezni. Ezt úgy állapíthatjuk meg, hogy ha a fa, vagy az ágak megrázásakor már kevés, vagy egyáltalán nem hullik le gyümölcskezdemény.

A gyümölcsritkítással megakadályozzuk a fa túlterhelését, mérsékeljük a gyümölcsök egymás közötti versengését, így biztosítjuk a megfelelő méretük és színeződésük kialakulását. A gyümölcsritkítás után a fán kevesebb beteg és korcs gyümölcs marad, és a fa évről évre rendszeresen terem. A beavatkozás növényvédelmi szempontból is hasznos, mert a ritkán álló termések közé könnyebben behatol a permetlé és így hatékonyabb lesz a védekezés. Ügyeljünk arra, hogy a ritkítást részletekben, néhány napos időközökben végezzük. A ritkítás mértékének általános szabálya, hogy minden meghagyott gyümölcs között elférjen egy kifejlett harmadik. Ezért a gyümölcsöket átlagosan 8–10 cm-re hagyjuk egymástól. A gyümölcsritkításnál figyelembe kell venni a fa korát, fajtáját, egészségi állapotát és a kötődött gyümölcs mennyiségét is.

Szinte minden évben ritkítani kell az almát, őszibarackot, körtét. Az almánál a túlzott kötődés esetén vagy minden második gyümölcscsokrot távolítsuk el, vagy csokronként 1-2 db gyümölcsöt hagyunk meg.  A barackfélék gyümölcsritkítása azért is fontos, mert a csonthéj kialakításához a fa igen sok tápanyagot használ fel, ami a megmaradó gyümölcsök húsát növelhetné. Ezek a fák ugyanis hajlamosak arra, hogy kedvező virágzás után igen sok gyümölcsöt kössenek. A túlzott megterhelés azonban nem teszi lehetővé, hogy valamennyi gyümölcs elegendő tápanyaghoz jusson, ezért egyrészt nem fejlődik ki mindegyik termés megfelelő méretűre, ízűre, ugyanakkor a  fát annyira legyöngíti, hogy nem marad ereje a következő évi termőrügyek kifejlesztéséhez. A felesleges gyümölcsöket csavarással lehet a termőrésztől elválasztani. A rövid kocsányú fajoknál (őszibarack) vegyük figyelembe az érett gyümölcs végleges méretét, így 8-10 cm vagy ökölnyi távolságot hagyjunk a két gyümölcs között. (sz)

 

About jogazda.com

Cikkajánló

Megjelent a Jó Gazda júniusi száma

Júniusban a háztáji kertekben már „nagyüzem” van, ebben a hónapban ugyanis a legtöbb zöldségféle az …