Jó Gazda Agrárvállalkozók lapja
Egyike voltam azoknak, akik mintaszolgáltatóként jelentkeztek az országos felmérésbe. Kíváncsi voltam ugyanis, hogy mennyire tiszta és mennyire gazdag virágpor- és nektárforrás van a környékünkön, miként befolyásolja a repce a méhek hordási szokásait. Bár május végéig egy kaptárból kellett mintát adni, én két egymás melletti kaptárból vettem mintát, és küldtem el a kassai laboratóriumba, gondolva arra az eshetőségre, hogy valamelyik családom a kettő közül nyár végére elpusztul vagy legyengül. A sors úgy hozta, hogy a szokatlan nyári szárazság miatt óriási pollenhiány alakult ki, az egyik családom legyengült, ezért azt augusztusban már nem stresszeltem újabb mintavételezéssel.
A laboreredményekből kiderült, hogy milyen pollenforrás megvan a vidékünkön: fűz, juhar, fűfélék, herefélék, napraforgó… Az első családom május végéig egyáltalán nem látogatta a repcét, és a méhkenyér is „tiszta” maradt, nem találtak benne semmilyen kimutatható vegyszermaradványt. A másik, szomszédos család viszont hozott virágport a repcéről is, és vele együtt a növényvédőszerek maradványai is bekerültek a kaptárba.
Az eredmények megerősítettek abban is, hogy az organikus savakkal történő évközi atkairtás helyes döntés volt: a méhtermékekben nincs szermaradvány, miközben az oxálsav biztonságosan védi a méheket a kártevővel szemben.
A kutatók sajnos nem vizsgálták, nem vizsgálhatták, miként kerültek az EU-ban évek óta betiltott szerek a méhkenyérbe. Vajon tiltott készítmények használata révén (ennek kiderítése a szakhatóság feladatkörébe tartozik), vagy a világméreteket öltő ellenőrizetlen viaszkereskedelemmel. A kutatást vezető Martin Staroň erre a kérdésre válaszolva megígérte, hogy már arról is meg fogják kérdezik a mintaszolgáltatókat, saját, vagy vásárolt viaszból származó lépeket használnak-e a méhészetükben. A kutatás idén is folytatódik, pénzhiány miatt sajnos a tavalyinál szűkebb keretek között.
