Az évelő őszirózsák

A dísznövényeket kedvelő kertbarátoknak az ősz az „elmúlást” jelenti, hiszen a virágzó növények többségét az első fagyok elpusztítják, a fákról, bokrokról a levelek kezdenek lehullani, a kert készül a télre. Vannak azonban növények, amelyek éppen ebben az időszakban, vagyis ősszel kezdik bontani gyönyörű virágaikat, nem törődve az időjárás viszonytagságaival, az éjszakai lehűlésekkel, az első fagyokkal. Ezek a növények az évelő őszirózsák (más néven aszterek, gerebcsinek, csillagvirágok) csoportját alkotják. És, hogy miért írunk most tavasszal ezekről a többnyire ősszel virágzó növényekről? Azért, mert ezeket a növényeket tavasszal szaporítjuk.

Az Aszter nemzetségnek kb. 200 faja van. A fajok többségének hazája Észak-Amerika, de megtalálhatók Eurázsiában is. A fajok többsége ősszel virít, de vannak tavasszal és nyáron virágzó fajok is. Magasságuk fajonként változó, 10 cm-től 150 cm-ig terjed. A kerti változatok virágai teltek, dúsabbak, szebbek, mint az eredeti fajoké.

Ezekről a növényekről nyugodtan elmondhatjuk, hogy igénytelenek, kevés gondozással is beérik, ezért a kezdő kertbarátoknak is ajánljuk. Bármilyen kerti talaj megfelel számukra, sovány, gyengébb közegben is könnyen nevelhető, de ajánlatos napos helyre ültetni. Félárnyékos helyen is aránylag jól fejlődik, de már kevesebbet virít. Árnyékos helyen eleinte keveset virágzik, később virágzása teljesen megszűnik, majd az egész növény elpusztul. Az őszirózsák ültetésének ideális időpontja tavasszal van, amikor a fagyok már elmúltak, és a talaj kellően felmelegedett. Ilyenkor a növényeknek elegendő idejük van megerősödni a tél beálltáig. Az őszi ültetés is lehetséges, de ilyenkor fokozottan figyelni kell a fiatal növények védelmére a téli fagyokkal szemben.

Szárazságtűrő, kifogástalanul bírja a száraz, csapadékmentes nyarakat, a vízhiányos időszakokat. Vízigénye ősszel, a virágzáskor kissé megváltozik. A fagyok beállta előtt folyamatosan öntözni kell, mivel a virágzási időszakban nagyobb a nedvességigénye. Az öntözéssel elkerülhetjük, hogy a növény kiszáradjon, vagy megviselje a hirtelen hőmérséklet-változás. A vízutánpótlással egyben elérhetjük a hosszabban tartó virágzást is. A virágzási időszakot meghosszabbíthatjuk úgy is, hogy az elnyílt virágokat rendszeresen eltávolítjuk, ezzel elősegítjük az új bimbók kifejlődését. Nem szabad megfeledkeznünk az őszirózsák rendszeres tápanyag-utánpótlásáról sem, mivel a virágzás rengeteg tápanyagot igényel. A tápanyagot főleg érett szerves trágyával, ill. komposzttal tudjuk pótolni, de használhatunk komplex műtrágyát is.

Bár ezek a virágok igénytelenek, betegségek, kártevők alig támadják, mégis ajánlatos szellős környezetben tartani őket, mivel a megfelelő légmozgás segít elkerülni a gombás fertőzéseket, amelyek gyakran megjelennek a párás, csapadékos őszi időszakban.

A magasabbra növő fajokat és fajtákat ajánlatos karózni, hogy elegendő napfényhez jussanak, különben egymásba dőlnek, és elveszítik szépségüket.

Az aszterek jó télálló növények, különösebb teleltetést nem igényelnek. Ennek ellenére érdemes növényeinket virágzás után visszavágni. A visszavágott növény kevesebb energiát igényel, a gyökérzet jobban ellenáll a hidegnek, és tavasszal gyorsabban kihajt. Az sem árt, ha talaját mulcsozzuk, takarjuk szalmával, komposzttal vagy fakéreggel. Ez védi őket a hőmérséklet-ingadozásoktól és a fagyoktól. A mulcs nem csak a hőmérsékletet stabilizálja, hanem a talaj nedvességtartalmát is megőrzi, hogy a növény gyökerei ne száradjanak ki a téli hónapok alatt sem. Tavasszal, a fagyok elmúltával a mulcsréteget el kell távolítani, hogy a növény akadály nélkül tudjon újra hajtani.

A kerti fajtákat, változatokat csak vegetatív úton szaporítjuk, hogy megőrizzék eredeti tulajdonságukat. Vegetatív úton kétféleképpen szaporíthatjuk: tőosztással vagy dugványozással. A legegyszerűbb és leggyakoribb mód a tőosztás, amit tavasszal, esetleg ősszel végezhetünk el. A tavaszi tőosztás a jobb. Tőosztáskor az egész növényt kiemeljük a földből. A kifejlett töveket óvatosan szétválasztjuk, ügyelve arra, hogy minden résznek legyen gyökere. Az így nyert egyedeket visszaültetjük az előre elkészített helyükre. A vegetatív szaporítás másik módszere a dugványozás. A dugványozás nyáron történik, amikor a hajtásokból kb. 10–15 cm-es dugványokat vágunk. A dugványokat gyökereztetőhormonba mártjuk, majd nedves közegbe ültetjük, ahol hamarosan gyökeret eresztenek. A dugványozás legnagyobb előnye, hogy egyetlen anyanövényről nagyobb mennyiségű növényt tudunk szaporítani.

Az évelő őszirózsa sokoldalúan felhasználható a kertben. Ültethetjük szegélyekbe, ágyásokba, évelőágyásokba, de akár cserépben is nevelhetjük. Szép társnövényei a krizantémoknak, dáliaféléknek vagy a díszfüveknek. Ezek a növények méhlegelőként sem elhanyagolhatók. A méhek igen szívesen látogatják ezeket a későn virágzó növényeket. Az évelő őszirózsa vágott virágként is népszerű. Szép őszi csokrokat készíthetünk belőlük, amelyek aztán hosszan kitartanak a vázában.

Fontosabb fajai:

Aster amellus – csillaggerebcsin

Hazája a Kaukázus, Nyugat-Ázsia, Közép-Európa. Hegyvidékeken, mészkő-hegyeken, cserjés, füves lejtőkön élő faj. Az egész növény kissé pelyhes-szőrös, 40–60 cm magas, bokros növésű. Sokszínű fajtái augusztustól november elejéig virítanak.

Aster cordifolius – szívlevelű gerebcsin

Észak-Amerikából származó, kb. 120 cm magas, gazdagon elágazó bokrú növény. Kis csillagvirágai fehérek, lilák vagy lilásrózsaszínek, amelyek szeptemberben kezdenek virítani. Ez a faj kissé eltér a többitől, ugyanis igényli a félárnyékos helyet, de napos helyen is szépen díszlik.

Aster dumosus – bokros aszter, bokros őszirózsa

Észak-Amerikában honos, 30–100 cm magas, bokrosan növő faj. Az alacsonyabb alakjaiból és más fajokkal keresztezett hibridjeiből szebbnél szebb, alacsonyabb, rendkívülien gazdagon virágzó, különböző színű fajtái terjedtek el.

Aster ericoides – fátyolgerebcsin

Észak-Amerikából származó, 80–100 cm magas, elágazó, bokros növésű, sarjadzó tövű faj. Ősszel kicsi fehér vagy rózsaszínes virágocskái bugás fürtökben nyílnak.

Aster novae-angliae – mirigyes aszter, mirigyes gerebcsin

Hazája Észak-Amerika. Kúszó gyöktörzsű, 140–160 cm magas, felálló szárú. Fészkes virágai sűrű sátorvirágzatban állnak, ősszel virít. Borús időben virágai összecsukódnak. Virágai sötétlilák, ibolyalilák, rózsaszínek vagy fehérek.

Aster novi-belgii – kopasz aszter, kopasz vagy lila gerebcsin

Észak-Amerikában honos, kb. 140 cm magas, kúszó gyöktörzsű növény. Hajtásai, levelei – más fajokkal ellentétben – nem szőrösek, hanem kopaszok. Fehér virágai kb. 2-3 cm átmérőjűek, sátorozó bugában állnak. A törzsfaj ősszel virít. Különböző színű fajtái viríthatnak más időszakokban is.

Kép és szöveg: Farsang István