A télikert növényei

A télikertet jellemezhetjük úgy is, mint „zöld paradicsomot”, ahol olyan növényeket is nevelhetünk, amelyek tartása a szobákban szinte lehetetlen volna. Tarthatunk itt méteres jukkákat, fikuszokat, pálmákat, filodendronokat, nagy növésű páfrányokat, trópusi csodacserjét (krotónt), virágzó  orchideákat és kaktuszokat, termő fügét, citrusféléket, fejünk fölött liánokat, stb.

          Felmerül azonban egy kérdés: tarthatunk-e egy télikertben minden növénycsoportból néhány példányt? A válasz egyértelmű: nem! Nem tarthatjuk egy helyen az Amazóniából származó trópusi növényt mondjuk a mexikói sivatagból származó kaktuszokkal, vagy az indonéz esőerdőkből származó páfrányokat a mediterrániumi citrusfélékkel, stb. A legtökéletesebb megoldás az, ha már a télikert tervezésénél eldöntjük, hogy milyen termőhelyről származó növényeket szeretnénk benne nevelni. Az utóbbi mondatban nem véletlenül használtam azt a kifejezést, hogy „termőhely”. Ugyanis, ebben az esetben,  nem a növény földrajzi elterjedése a döntő, hanem a termőhelye. A termőhelyi feltételek lehetnek egyformák, vagy nagyon hasonlóak, függetlenül a termőhely földrajzi helyzetétől. Pl. a trópusi esőerdőkben hasonlóak a feltételek Brazíliában vagy Indonéziában.

          A következő táblázat áttekintést ad a különböző termőhelyről származó növények optimális hőmérsékleti igényeiről (a táblázatba bevettem a mangrove termőhelyet is, annak ellenére, hogy nem igen fog valaki ilyen típusú télikertet építeni, bár kitudja):

Megjegyzések:      1.az éjszakai hőmérséklet 1-2 °C-kal lehet kevesebb

                              2. nyáron növényeinket a tűző nap elől védenünk kell.   

          A táblázat csak a hőmérséklettel foglalkozik. Ezen kívül szükséges figyelembe vennünk:

1. a fényviszonyokat (pl. más fényt igényel egy dél-afrikai növény, és megint mást a brazíliai esőerdő aljáról származó növény),

2. a relatív páratartalmat (pl. magas páratartalmat igényel az afrikai esőerdő növénye, és alacsony páratartalmat a közép-amerikai kaktusz),

3. a talaj nedvességtartalmát (pl. folyamatos nedvességet igényelnek a madagaszkári mocsarak növényei, megint mást az Afrika időszakosan kiszáradó mocsarak növényei és megint mást Afrika sivatagjainak növényei)

4. a talaj tápanyagtartalmát (gyakorlatilag növényfajtól függ).

          Az elmondottakból látható, hogy nem is olyan könnyű kialakítani egy szép télikertet, de nem is olyan bonyolult, mint ahogy az első olvasásra tűnik. Nagyon fontos, hogy biztosítsuk növényeinknek azokat a feltételeket, melyek hasonlóak az eredeti termőhelyük feltételeihez. Ha ezt be tudjuk biztosítani, akkor a növények szépen és egészségesen fognak fejlődni, és sok örömünk lesz bennük. Legyen előttünk, hogy ha egy növény elpusztul, annak legtöbbször a nem megfelelő életkörülmény az oka és csak ezután jönnek a betegségek és a kártevők.

Néhány hasznos tanács

          A télikert növényekkel történő betelepítését a szoliter növényekkel kezdjük, ezek ugyanis a tér dominánsai. Csak ezek kiválasztása után történhet a kísérő növények elhelyezése. Legutoljára azokat a növényeket válasszuk ki, amelyekkel az általunk üresnek ítélt helyeket kitöltjük.

          Öntözésnél fontos a lágy víz használata, a víz megfelelő hőmérséklete, amely akkor ideális, ha levegő hőmérsékletével hasonló. A télikertben a növények vízigénye a gyorsabb felmelegedés miatt általában nagyobb, ezt  a tényt az öntözésnél vegyük figyelembe. Vegyük figyelembe azt is, hogy ugyan emiatt a tény miatt a talaj felszíne is hamar kiszárad, de ez nem jelenti, hogy a föld mélyebb rétegei is elveszítették nedvességtartalmukat. Ezt figyelmen kívül hagyva megtörténhet a túlöntözés és a növények pusztulása. Akkor járunk el helyesen, ha ritkábban, de jó alaposan öntözünk.

          A télikertben felhasznált földet minden esetben megbízható helyről szerezzük be. Aki mégis maga szeretné elkészíteni a földkeveréket, az ügyeljen arra, hogy az kártevőt, betegséget, rothadó anyagot ne tartalmazzon. Természetesen a keveréket úgy állítsuk össze, hogy az megfeleljen az egyes növénycsoportok igényeinek. Az ültetéshez használat föld nyirkos legyen.

          A talaj eredeti állapota könnyen megőrizhető és valamelyest csökkenthető a vízelpárolgás, ha a föld felszínét mulccsal, kaviccsal, kőzúzalékkal takarjuk. A felszínt beültethetjük talajtakaró és árnyékkedvelő növényekkel (pl. borostyán-nal, ámpolna fikusszal, stb.).

          Gyakran ültetnek nagyobb edénybe több növényt. Ilyenkor arra kell ügyelni, hogy a közös edénybe kerülő növények igényei hasonlóak legyenek, nem lehet társítani pl. a vízipálmát a tigrislevéllel.

          A télikert növényeit indokolt esetben tápoldatozzuk, de sohasem túlzottan. Tápoldatozni azonban csak a már begyökeresedett növényeket szabad. Szintén ne tápoldatozzuk a frissen átültetett növényeket. A kereskedelem nagyon sokféle tápoldatot forgalmaz, ezek közül válasszuk ki azokat, melyek az általunk nevelt növények igényelnek. Minden esetben be kell tartani a használati utasításokat!

          A szellőztetés fontos termesztéstechnikai eljárás. A helytelen szellőztetéssel sok kárt okozhatunk növényeinkben, főleg a téli hónapokban. Friss levegőre, szellőztetésre viszont télen is szükség van, de ezt úgy kell megoldanunk, hogy a hideg levegő közvetlenül ne érje a növényeket. Különösen a krotonok, fikuszok érzékenyek a jeges hidegre. Nyári hónapokban pedig a páraigényes növények nem állhatnak huzatban.

          A metszés szintén fontos agrotechnikai eljárás, néhány növény esetében (pl. kínai rózsa). Ezt általában ősszel végezzük el. A rendszeres metszés indukálja a virágképződést, a növény arányosabb és zömökebb lesz általa.

– folytatjuk –

Farsang István

About jogazda.com

Cikkajánló

Globális vagy lokális szinten

Annak ellenére, hogy mozgalmas, tüntetésektől és nyomásgyakorló tiltakozó vonulástól sem volt mentes az ide év …