Dél Szibériából származó évelő hagymaféle. Újhagyma nagyságú sarjai egész éven át szedhetők. Tavaszi vetéssel 3-4 évig helyben hagyva elbokrosodik. A téli hideget és a szárazságot jól bírja. Mivel ez a hagymafajta nem fagyérzékeny, tenyészideje rövid, ezért gyakorlatilag folyamatosan termeszthető helyrevetéssel, vagy palántázással, takarással és takarás nélkül. Elsősorban csomózott csemegehagymaként vagy saláták ízesítőjeként fogyasztják. Íze kellemesen fűszeres, kevésbé csípős, mint a dughagymáról előállított zöldhagymáé.
Talajjal szembeni igénye hasonló a vöröshagymáéhoz. Tápanyagokkal jól ellátott, mélyen megművelt, jó vízelvezető képességű talajokon termelhető eredményesen. A talaj 5,5 pH-nál ne legyen savanyúbb, a talajtípusra (homok v. kötött) kevésbé érzékeny.
Tápanyagigényét kielégítve nitrogén felét a vetés előtt alaptrágyaként dolgozzuk be a talajba. A nitrogén másik felét fejtrágyaként a tenyészidő alatt egyenlő arányban megosztva, két alkalommal lehetőleg oldott állapotban öntözővízzel együtt adjuk. Az első fejtrágyázás az első valódi levelek megjelenésekor, a második az intenzív szárnövekedés kezdetén 6–7 leveles stádiumban esedékes. A foszfor és a kálium teljes mennyiségét alaptrágyaként az őszi talajmunka során, de legkésőbb a magágy készítésekor kell kijuttatni.
Sikeres termesztéséhez feltétlenül öntözésre van szükség. Az optimális fejlődéshez egyenletes vízellátást követel. Ha a vetéskor a magágy nem kellően nedves, célszerű a területet előöntözni.
A téli sarjadékhagyma ápolási munkái a rendszeres gyomirtó kapálásból, az április elején végzett nitrogén-fejtrágyázásból és a peronoszpóra valamint a hagymalégy elleni 3–4-szeri növényvédő permetezésből állnak. (sz)