Jó Gazda Agrárvállalkozók lapja
A szőlő melegkedvelő, mélyen gyökerező növény. Pontos mérések és számítások alapján megállapították, hogy egy szőlőtőke egyetlen nyári nap alatt a telephelytől függően 4–14 liter vizet fogyaszt. A teljes vegetációs időszak alatt ez hektáronként összesen 6 ezer köbmétert tesz ki. A kutatási eredmények is azt igazolják, hogy 10–15 tonnás hektárhozamok eléréséhez legalább 4–5 ezer köbméter vízre van szüksége a szőlőnek hektáronként. A vegetáció alatt a szőlő vízigénye folyamatosan növekszik és a fejlődés kezdeti szakaszában arányos a növény levélzetének fejlődésével. Ha ilyenkor kevesebb nedvesség áll a szőlőtőke rendelkezésére, kisebb felületű leveleket képez a növény, ami visszahat az asszimilációra, lévén, hogy kisebb lesz az asszimilációs felület. Rügyfakadástól a virágzás kezdetéig a szőlőnek csupán teljes vízszükségletének 1,5–3 százalékára van szüksége, ezután viszont a szemek képződéséig már 10–11 százalékos a vízigénye. A termésnövekedés időszakában a legnagyobb a szőlő vízigénye, ekkor a teljes vízszükségletének 43 százalékát igényli, ha nincs elegendő nedvesség a számára a szőlőszemek aprók maradnak. A fenofázis utolsó szakaszában, az éréskor a szőlő ugyanilyen nagyságrendben, a teljes vízszükséglet 44 százalékát fogyasztja, a fogyasztás mértéke a bogyók puhulásának idején éri el tetőpontját. Az ebben az időszakban hiányzó víz csökkenti a glicidek kialakulását, romlik a vesszők érése, ugyanakkor csökken a szőlő termésének mennyisége és minősége is.
A szőlő a mi termesztési feltételeink között öntözéssel évente hektáronként 1200–1500 köbméter víz pótlását igényli. A rügyfakadás előtti időszakban tavasszal a talaj még kellő víztartalékokkal rendelkezik, ilyenkor nem szükséges az öntözés. Még ha ez az időszak szárazabb is, nem kell erőltetni a vízpótlást, hogy ne siettessük a szőlő fejlődését a tavaszi fagyok előtt.
A száraz nyári időszakban és utána célszerű az őszi öntözés is, amely kedvezően hat a vesszők érésére és a tőke megfelelő áttelelésére. A kellő rendszerességgel végzett csapadékpótlással megelőzhető a bogyók repedezése, amelyre főleg a szárazság utáni esők következménye. Az öntözés a terméshozamokra is kedvezően hat, a feltételektől függően 15–30 százalékos növekedést is biztosít. Az egyre jobban terjedő csepegtető öntözésre például nagyon jól reagál a Müller Thurgau fajta. A minőségi mutatók közül a cukortartalom (2-3 százalékkal) és a savak aránya (1–5 százalékkal) kedvezően megváltozik az öntözött szőlőben.
A szakemberek tapasztalatai azt igazolják, hogy a szőlőben végzett rendszeres csapadékpótlás egyre időszerűbb, szükséges és kedvező eredményeket hoz. (sz-a)
