A szőlőlugasok jellemzői

A kerttulajdonsok a szőlőlugas kifejezést általában tág értelemben használják. Ide sorolják valamennyi házikertben használatos egysíkú tőkeművelésmódot. A házikerti lugasok célja elsősorban a család ellátása friss gyümölccsel. Másrészt szép formája következtében díszítésre alkalmas, nagy felületű, árnyékot adó zöld lombozata a szabad levegőn való pihenést is szolgálja. Kialakítása egyrészt nagy szakértelmet, másrészt szépérzéket is kíván.

Lugasokkal a házak és egyéb épületek, valamint építmények körül, az udvarokban és a kertekben többnyire árnyékot adó és térelválasztó elemként találkozhatunk. A különböző lugasműveléseket csoportosíthatjuk aszerint, hogy kialakításukat és fenntartásukat szabályos vagy ,,spontán” metszés jellemzi-e. Ezek szerint beszélhetünk szabályos és szabálytalan lugasformákról. A szabályos lugasműveléseket egy – általában függőleges – törzs és rendszerint több, különböző szinteken és oldalakon kialakított karok alkotják. Ezek alapján a szabályos lugasműveléseknek különböző típusait lehet elkülöníteni, többek között legyező-, füzér-, szárnyas lugas stb.

A szőlő eredetileg erdei fákra kúszó, vad növény volt. Csak akkor hozott termést, ha már elérte a fák koronájának tetejét. Ezért, a többi kúszónövényhez hasonlóan gyorsan növekszik. Ezt a tulajdonságát termesztett növényként is megtartotta. A szőlőtőke ezért akkor terem a legtöbbet, és akkor lesz a leghosszabb életű, ha minél szabadabban engedjük növekedni, vagyis nagy, terjedelmes tőkeformát alakítunk ki. Ilyen a házikertünk lugasa is. A leírtak alapján természetes, hogy a szőlőtőkék sokat termő és hosszú életű matuzsálemei a szőlőlugasok közül kerültek ki. A szakirodalom számos, hosszú időn keresztül termő szőlőlugasról emlékezik meg. Nagy kiterjedésű szőlőtőkék elsősorban déli szőlőterületeken növekedhetnek. Egyes esetekben a szőlőtörzs kerülete az alapi részen elérte az 1,5 – 1,7 m (szélsőséges esetben akár 2 m) vastagságot is, ebből kifolyólag az ilyen nagy kiterjedésű tőkéken gyakran ezernyi fürt is található.

Az újonnan épülő házak mellett sok szőlőlugast alakítanak ki. Nemegyszer igen szép kivitelű, a családi házhoz, illetve annak kertjéhez jól illeszkedő fémvázakat, kimondottan erre a célra kialakított fagerendákat (illetve ezek kombinációját) használják fel. Természetesen ezenkívül felhasználhatók egyéb (pl. műanyag, beton) tartószerkezetek is, amennyiben megfelelő a teherbírásuk, illetve az így elkészült támrendszer beillik a környezetébe. Ennek ellenére a lugasok magas esztétikai értékét a szőlőtőkék adják, ezért a fajtaválasztás tekintetében még igényesebbnek kell lennünk.

A különböző nevelésmódú szőlőtőkékből a ház mellett, a kertben a felhasználás célja szerint különleges rendszerekké állíthatjuk össze. Az egyes lugasformákat a felhasználási cél, illetve a szőlő művelésmódja alapján számos módon hasznosíthatjuk és csoportosíthatjuk. A leggyakoribbak a sátorlugas, a sétalugas, a bejárati lugas, a kapulugas, az ereszlugas, a tornác, terasz vagy erkély melletti lugas, a tetőlugas, a falak és kerítések eltakarására szolgáló lugas, a különböző utcai lugasok, a fali lugas, a kerti és a kombinált lugasrendszerek.

A szőlőlugasok jellemző értékei

A szőlőlugas legfőbb dísze a szép szőlőfürt. Arra törekedjünk tehát, hogy a termés jól fejlett és egészséges legyen, továbbá megfelelő, egyenletes elosztásban helyezkedjen el a vázon. Csak az egészséges levélzet képes beérlelni a fürtöket.

A lugasok másik értéke a formáik esztétikai megjelenése, a szép alakú és ősszel színeiben pompázó levelekkel, a hamvas és színekben gazdag bogyókkal, fürtökkel. A levelek formájukkal, az őszi lombszínükkel különleges hangulatot adnak a ház körüli kertnek, a bejáratnak, főként akkor, ha a pompás színű lugas alatt kell a házba besétálni. Csak az egészséges levél szép, csak az tud asszimilálni, cukrot és aromaanyagokat elúállítani, szállítani a bogyókba. Ezért alapkövetelmény a lugasok lombjának védelme a szőlőt károsító gombáktól és rovaroktól.

A lugasnak van még egy harmadik értéke is, mégpedig a lombsátrának árnyéka, ahol forró nyarakon a szabad levegőn megpihenhet a család minden tagja, idejüket kellemesen töltve, beszélgetés, finom ételeket, italokat fogyasztása vagy éppen a felettük csüngő szőlőfürtök kóstolgatása közben.

A lugas kialakítása ügyességet, szakértelmet és szépérzéket kíván. A lugasok átmenetet képeznek a rideg falak és a kert között, miközben kiegészítik az épület architektúráját. Ebből kifolyólag a kialakításánál mindig figyelni kell elhelyezésére, formázására azért, hogy harmonikusan illeszkedjen a kert és annak növényei közé. A szőlőtőke több éves, fás részeinek szabályos kialakítása a szakszerűség miatt fontos. A szőlő ugyanis november elején lehullatja a levélzetét és általában április 15-én kezd fakadni. Eleinte lassan növekszik, s csak május közepe táján kezdi beborítani a lombozat a fás részeket. Gyakorlatilag tehát megközelítően fél éven keresztül a szép szabályosan vagy a rendetlenül kialakított törzseket, karokat és a támrendszert látjuk. Ha a tőkéknek nem szép a formája, az elég lehangoló. A lugas váza is nagymértékben növelheti vagy ronthatja tehát a kert szépségét. Különösen kirívó a helytelenül alakított girbegurba lugasfal egy szép ház vagy támberendezés mellett.

Alapvető követelmények

A saját házikert tervezése során az egyik legfontosabb tényező annak eldöntése, hogy az adott kerthez építünk-e lugast vagy sem, mivel több funkciót is betölthet (pl. árnyékoló), illetve térelválasztó funkciót is elláthat a terasz és a kert között vagy a kert két részében. Amennyiben a lugast a családi ház bejáratánál (főkapunál) helyezzük el, ügyelni kell arra, hogy az újonnan kialakított szőlőlugas megfelelő szélességű legyen. Amennyiben a családi ház nagy kerttel rendelkezik, több lugast is készíthetünk, amelyek akár egymással szervesen is kapcsolódhatnak.

Lugast a hátsó udvar bejárataként is megépíthetjük, illetve, ha van sövény a kertben, akkor az új lugas kerülhet a sövény vonalába, megtörve a sövény folytonosságát. Pergolával pedig egész útvonalat is bevethetünk, gyönyörű, hűs sétánnyá alakul a növények fejlődésével. A kerti lugas ideális pihenőhely, de tehetjük a kert hangsúlyosabb helyére is, a lugas alatti területet paddal, kerti bútorokkal berendezve, s természetesen a kerti tipegők és járdák mentén akár összefüggő, hosszabb változatban akár elszórtan (pl. egyszerű lugas állvány esetében) rendkívül mutatósak lehetnek.

A lugaskarok helyes kialakítása természetesen nemcsak a szépséget szolgálja. A helytelenül kialakított tőke nem ad kellő nagyságú termőfelületet, így kevesebbet szüretelhetünk róla. A felnyurgult karokon csak a támberendezés tetején nevelhetünk hajtást és ezt is idejekorán le kell csonkázni. A szőlő könnyen alakítható növény és megfelelő formára nevelve olyan helyeket is hasznosíthatunk vele a házikertben, ahová különben nem tudnák gyümölcsöt telepíteni. Ebből kifolyólag elengedhetetlen a megfelelő metszés, illetve ezen kívül érdemes elsajátítani a helyes lugasnevelés szakmai fogásait is. A tőkéket napos helyre kell ültetni a hajtások és a levelek fényellátása miatt. Azonban rajtuk a fürtöket félárnyékban vagy árnyékban, a levegőbe lógva érdemes nevelni. Fönt a levelek fényben fürödhetnek, s lefelé és oldalra árnyékolnak.

A szőlőlugas felhasználási lehetőségei

Az egyes művelésmódok a ház mellett, a kertben a felhasználás célja szerint különleges rendszerekké állíthatjuk össze. Bármely szőlőművelésmód alkalmas lehet a lugasformára, illetve a már meglévő szőlőtőkét is át alakíthatunk erre a célra. Kétségtelen, hogy a házikert legcélszerűbb szőlőművelési módja a lugasművelés, mert ezáltal a termőfelületet magasságban növeljük, és így a rendelkezésünkre álló területet jobban ki tudjuk használni. További előnye a lugasművelésnek, hogy a késő tavaszi fagy csak a talaj közelében levő hajtásokat károsítja, azonkívül télen nagyobb hideget tűrnek el a takaratlan lugas magasabb részeinek rügyei, mint a földközelben lévők. Egyedüli hátránya, hogy a szőlő általában valamivel később érik be rajta, ezért az október elején, közepén érő fajtákat csak hideg szelektől védett helyen, déli fekvésű falak mellett ajánlatos telepíteni, különben hűvösebb évjáratban nem érnek be jól.

Lugast készíthetünk frissen telepített szőlőből vagy a már meglévő szőlőtőkéket is felhasználhatjuk. Legkönnyebben fej- illetve bakművelésű szőlőtőkéket lehet lugassá átalakítani. A lugas alakját és nagyságát elsősorban a lugasváz, illetve a rendelkezésünkre álló hely határozza meg. A lugas alakító metszése és nevelése egyáltalán nem bonyolult feladat. A termés minősége és mennyisége nem a lugas alakjától, hanem a szakszerű neveléstől és ápolástól függ. Végleges kialakítási ideje a befuttatni szándékozott felülettől és a fejlődés erősségétől függően három-hat év. Termést azonban már a második-harmadik évtől kezdve hoz, és a hozam évről évre nő.

A támrendszer kialakítása bonyolult, alakját elsősorban a felhasználási cél, a méretét pedig a rendelkezésünkre álló terület nagysága határozza meg. Ilyen támrendszereket legkönnyebben elsősorban fémből (pl. vas) készíthetünk. Ezek a támrendszerek jóval nagyobb terhelésnek vannak kitéve, mint a hagyományos művelésmódú szőlőtőkék támrendszerei. Ezért különösen erősnek és stabilnak kell lennie. A tartóoszlopok akár kétszer olyan vastagok is lehetnek, mint a hagyományos huzaltámaszok esetében. Abban az esetben ha pl. valamilyen boltívet alakítunk ki (hasonlóan mint a hagyományos fóliaváz esetén), akkor a tartóoszlopokat kimondottan erősen kell a talajhoz rögzíteni (legalább 80-100 cm mélyen). A tartószerkezet vastagságából és nagyságából adódóan a tartóoszlopokat esetleg betonozni is kell. Ez esetben kb. 35 x 35 cm alapterületű, 60-80 cm mély alapba kell betonozni (minél nagyobb a támrendszer, annál mélyebben kell betonozni). A támrendszer javítása nehéz, ezért a készítése során a lehető legnagyobb precizitással kell eljárni, hogy utólag ne kelljen javítani, és hosszú éveken keresztül be tudja tölteni a funkcióját.

Összeállította: Baltazár Tivadar