Jó Gazda Agrárvállalkozók lapja
Minden méhész ismeri a viaszmolyt (Galleria melonella). Ám azt csak kevesen tudják, hogy a lárvája és annak végtermékei biológiailag aktív anyagokat tartalmaznak, amit – tinktúra alakjában – a humán gyógyászatban is felhasználnak. A múlt havi számunkban megkezdett témát folytatjuk.
Pontos információk arról nincsenek, hogy mikor fedezte fel az emberiség a viaszmoly lárváinak egészségre gyakorolt jótékony hatását. Egyes források szerint már a fáraók korában is készítettek belőlük kencéket, italokat szépítkezési és fiatalítási célzattal. Az első írásos feljegyzések a népi gyógyászatban történt felhasználásról a 17. század elejéről származnak, amikor főleg tuberkulózis, impotencia és meddőség kezelésére használták. Az első tudományos vizsgálatok elvégzésére az 1908-ban orvosi-élettani Nobel-díjat kapott orosz Ilja Iljics Mecsnyikov tett kísérletet, amikor a párizsi Pasteur Intézet igazgatójaként egy tuberkulózis elleni vakcinát akart készíteni. A tudós ugyanis bizonyította, hogy a viaszmoly főleg viasszal táplálkozó lárvájának emésztőenzimjei a Mycobacterium tuberculosis baktérium viaszos jellegű sejtfalát is bontják.
Újabb mérföldkő a kutatásban Semion Alexejevics Muchin kardiológus nevéhez fűződik, akinek a felmenői és testvérei is tbc-ben hunytak el. (A tüdőgümőkórból őt magát is a lárvakivonat segítségével gyógyították ki.) Muchin közel 30 éven keresztül tanulmányozta a viaszmolylárvákat és a belőlük készített kivonattal kezelte betegeit. Nagyon jó eredményeket ért el az érelmeszesedéses, kardioszklerózisos, angina pectoriszos és időskori betegségekben küszködő pácienseknél, továbbá sportolóknál. Kiderült ugyanis, hogy a készítmény anabolikus hatású, azaz növeli az izomtömeget és az izomerőt. Bizonyítást nyert az is, hogy a lárvakivonat – értékes biológiailag aktív alkotóelemeinek köszönhetően – 12-19 %-kal csökkenti a vérnyomást, gyulladáscsökkentő hatással bír, csökkenti a vér koleszterinszintjét, serkenti a vérképződést, gyorsítja a sebek műtét utáni gyógyulását, gátolja a hegek képződését. A Muchin receptúrája nyomán elkészített kivonatot nagyon jó hatásfokkal alkalmazták fiatalkorú tüdőbetegeknél és vetélésgyanús hölgyeknél a rjazanyi egyetemi kórházban. Ezen felbuzdulva a humán kísérleteket végző orvosok 1997-ben kérvényezték a méhlepény-elégtelenség gyógyítási módszertanának levédését.
A lárvakivonat minőségének standardizálása érdekében az orosz kutatók kidolgozták és 2010-ben levédették a viaszlepke lárvák mesterséges tenyésztésének technológiáját is. Azaz, amíg a méhészek naponta pinzettával szedik le a lépekről a kifejlett lárvákat, addig a mesterséges tenyészetekben tervezhető módon és nagyban tenyésztik a lárvákat. Egy azonban mindkét technológiában azonos: a lárvákat 40 fokos alkoholban, sötét helyen tárolják, időről időre megkeverik. Érlelés után következik a szűrés és a kiszerelés. A lárvakivonat mikro- és makroelemekben, ásványi anyagokban, zsírsavakban, mono- és diszacharidokban igen gazdag, a 28 szabad aminosavból 20-at tartalmaz, beleértve az egészséges élethez alapvető fontosságú 9 esszenciális aminosavat, amelyet az emberi szervezet képtelen előállítani.
A viaszmolylárva jótékony hatásáról én először Ivan Nikolajevics Filippov orosz orvos pozsonyi előadásán hallottam 2021-ben. Azóta szlovák fordításban is megjelent a témáról szóló könyve (Vijačka voštinová v apiterapeutickej praxi – megrendelhető a Szlovák Méhészszövetség honlapján is). Aki még ennél is többet szeretne megtudni a kivonat elkészítéséről és felhasználásáról, annak ajánlom az Európai Méhészek Szövetsége (EBA) tudományos tanácsa frissen megválasztott elnökének, MUDr. Jana Irsáková orvosnőnek az előadásait, melyeket a Szlovák Méhészszövetség égisze alatt szokott tartani a szenckirályfai méhészskanzenben. Az előadások időpontját a szervezet honlapján és közösségi oldalán is feltüntetik.
Gágyor Alíz
Kép: Viaszmolytenyészet és alkoholos érlelése (A szerző archív felvétele)
