Jó Gazda Agrárvállalkozók lapja
A parlagfű mára már a vidékünkön a leggyakoribb allergén. Szélmegporzású növény, nagyon nagy mennyiségű virágport termel, a pollenszemei nagyon aprók, könnyen a levegőbe jutnak, és nagy távolságra elszállítódnak. Nagy területen fordul elő, hosszan virágzik.
Európába a múlt század elején Amerikából került fertőzött gabonaszállítmányokkal. Akkoriban nem tulajdonítottak neki nagyobb figyelmet. 1924-ben azt írták róla, Európában nehezen érik be a magja, elszaporodását csak a nagyon hosszú őszi idő segítheti, feltehetőleg
elszaporodása lassú lesz. 1926-ban Magyarországon megfigyelt egyedek csak augusztus 31.-én kezdtek virágozni. A nagyon jó alkalmazkodó képességét bizonyítja, hogy 1976 és 1996 között az első porzós virágok Magyarországon már július 12. és augusztus 3.-a között jelentek meg. A növény mag és pollenprodukciója nagyban függ a kelés idejétől. Áprilisi keléskor a tömeges virágzás és pollenszóródás ideje augusztus – szeptember hónapokban van. A kaszatok érése szeptember végén kezdődik.
A parlagfű a magyarországi szántóföldi gyomfelvételezési adatok szerint 1996-1997-ben került az első helyre fontossági és a borítási százalék alapján. Ezt az előkelő helyet azóta is tartja, és a szakemberek szerint a pollenkocentráció az elkövetkező 50 évben emelkedni fog. 1947-1953-as években, a fontossági sorrendben még a 21. volt, a borítási százaléka pedig 0,39. A 2007-2008 –as adatok szerint az első helyen már 5,3-as borítási százalékkal állt.
Az ürömlevelű parlagfű (Ambrosia artemisiifolia) Ambrózia palinolistá a fészkes virágzatúak családjába tartozik. Kizárólag magvakkal szaporodik. Március végétől kezd kelni, fő csírázási hullám április és május hónapokban van (1. kép). Átlagosan 120 -140 cm magas, sok oldalhajtással rendelkezik. A szára és a levelei is szőrösek. A növényen külön vannak a porzós és a termős virágok. A porzós virágok a legfelső hajtások végén, rövid kocsányon ülnek. A termős virágok a porzósok alatti levél hónaljában vannak. Magja 2 – 4 mm hosszú, szürke szív alakú kaszattermés (2. kép). A virágok aránya a növényzet sűrűsége szerint változó, ritka állományban a termős, sűrű állományban a porzós virágok dominálnak.
A parlagfű szinte valamennyi szántóföldi kultúrában előfordul, és jelentős károkat okoz (3. kép). Veszélyességét még inkább fokozza, hogy térségünkben a leggyakoribb allergén. A humán egészségügyi kártételének mértéke talán még ettől is nagyobb. Veszélyességéhez az is hozzájárul, hogy a többi növényekkel szemben sokkal nagyobb a versenyképessége. Erős gyökérzetének köszönhetően nagyobb a szárazságtűrése, és sokkal jobb a tápanyag hasznosító képessége is. Fényigényes növény, nem szereti az árnyékolást, sűrű állományban nem tud érvényesülni. Nagy, sűrű gócokat a parcellaszéleken, a hibás vetés miatt kialakult foltokon tud kialakítani (4 – 5. kép). Nyáron folyamatosan csírázik, a nappalok rövidülése szerint képes lerövidíteni a vegetatív fejlődési fázisát, így képes későbbi kelésből is magot hozni, bár sokkal kevesebbet. Az augusztusban kelt egyedek már nem hoznak magot. Elterjedésében nagy szerepet játszott- játszik az is, hogy Európában nincs sem olyan kártevője, sem betegsége, amely szaporodását fékezné.
Szántóföldeken eredményesen védekezni ellene csak integrált módszerrel lehet, agrotechnikai, mechanikai, fizikai, biológiai és vegyszeres módszerek egymást segítő módszereivel. Nagyon fontos a terület ismerete. Alacsony humusztartalmú, gyengébb adottságú területet, amelyen az előző évekből nagy a fertőzöttség a gyom magvaival, célszerűbb kivonni a termelésből. A termesztett növény megválasztása is fontos, fertőzött területre jó gyomelnyomó képességű kultúrnövényt vessünk, amelyben a vegyszeres gyomirtás is könnyű a parlagfű ellen. Ilyenek az őszi kalászosok, kukorica, őszi repce, többéves takarmánynövények. A megfelelő egyedszám, a gyors, dinamikus növekedés segítése, a csatlakozó sorok pontos betartása segít abban, hogy ne tudjon a kultúrnövénnyel konkurálni. Fontos tényező a jó magágy készítés. Későbbi vetésű terményeknél igen hasznos az ún. „hamis magágy”. Ezt a tervezett igazi vetés előtt 17 – 21 nappal hamarább készítsük el. A valódi vetés előtt aztán nagyon sok kikelt, vagy csírázásban levő parlagfűt, de más gyomot is elpusztítunk. Mélyebb vetésű növényeknél hasznos az ún. „vak boronálás”. Ilyenkor még a kelés előtt egy igen sekély kezeléssel rengeteg, az éppen kicsírázott gyommagot tudunk elpusztítani. Sorközi műveléssel, sarabolással, töltögetéssel szintén jó eredményeket lehet elérni. A tarlóhántás és tarlóápolás igencsak fontos része a talaj megtisztításának a gyommagoktól, így a parlagfű magjaitól is. Aratás után a tarlón sok nyugalomban lévő gyomfaj – a parlagfű, csattanó maszlag, szerbtövis, ebszékfű, fenyércirok, mezei acat indul fejlődésnek (6. kép). Ennek meggátolására a tarló kezelése ideális megoldás.
A gyomok elleni védekezésnek, természetesen a parlagfű elleni védekezésnek a legfontosabb része a vegyszeres gyomirtás. Ahhoz azonban, hogy ez a lehető legjobban sikerüljön, pontosan kell azokat alkalmazni.
A mezőgazdaságilag nem használt területeken szintén nagyobb figyelmet kellene szentelni a parlagfű irtásának. Építkezési területeken, utak, vasutak mellett, elhagyatott gazdasági udvarokon, ipartelepeken, parkokban, játszótereken stb. nagy kihívást jelent ennek a gyomnak a kordában tartása. Kísérletekkel azt is bizonyították, hogy a májusban kaszált növények kiújulnak, és sokkal több pollent termelnek, mint a nem kaszáltak. A pollenszórás megakadályozására legalább három kaszálásra –május – június – augusztus – van szükség. Sokkal hatékonyabb egy vegyszeres gyomirtás közvetlen a virágázás előtt. Ennek a megoldása, kivitelezése azonban nehézkes, problémát okozhat a megfelelő berendezés biztosítása, de az egyéb növényekre, esetleg közeli kultúrákra történő vegyszerelsodródás is.
Kép és szöveg: Sedliakné György Ilona
Forrás: NÖVÉNYVÉDELEM 45. évfolyam 8. Szám.
