Jó Gazda Agrárvállalkozók lapja
A málna 1-2 méter magas cserje. Gyökérrendszerét fő gyökér alkotja. A gyökér idővel elhal, és ezt járulékos gyökerek helyettesítik. A gyökerekből júniusban vagy júliusban rügyek fejlődnek ki, melyek kezdetben fehér színűek és ragacsosak, majd hirtelen nőni kezdenek, alakjuk hosszúkás lesz, és pikkelyszerű levelek jelennek meg rajtuk.
A málna a nedves, hűvös helyeket kedveli, legjobb termőhelye a hideg mérsékelt éghajlati öv északi része, ahol a nyarak rövidek. A nálunk honosított fajtái, a vad málnával ellentétben, sokkal igényesebbek úgy éghajlat és talaj, mint gondozás szempontjából. Jól megterem a dombos területek déli, dél-keleti és keleti részein, még a száraz területek esetében az északi és északkeleti lejtőket kedveli. Legideálisabbak a málna termesztésére azok a helyek, ahol a nyári hőmérséklet nem túl magas, a téli pedig nem túl alacsony. A hűvös, hosszú őszök pozitívan befolyásolják a hajtások fejlődését. Ahhoz, hogy a gyümölcsök jól megérjenek, egy 17-19 fokos hőmérsékletre van szükség. Nedvesség szempontjából, a málna sikeresen megterem a csapadékos helyeken, ahol a csapadékmennyiség 700 mm/év, májusban és júniusban pedig 275-200mm között inog.
A málna fénykedvelő növény, fényben gazdag területeken sok, édes és aromás gyümölcsöt terem. Megterem az árnyékos, vagy akár félárnyékos helyeken is, viszont a gyümölcsök kevésbé édesek és aromásak. Az erős szelek rossz hatással vannak a málnára, főleg téli időszakban, mikor a rügyek egy része, vagy akár az egész törzs megfagy.
Talajigénye
A málna bármilyen talajban megterem, de ha bőséges termést akarunk, ajánlatos gazdag, nedves, de nem hideg talajba ültetni, melyet a nyár folyamán nem ér szárazság. Azonban a nagyon vizes talaj sem tesz jót neki, éppen ezért, a nagyon nedves területek esetében tanácsos a málnát kicsit dombosabb helyekre ültetni. Száraz területeken a málnatermesztés meghiúsul, mivel a hajtások lassan fejlődnek, a bokor vitalitása gyenge, így a termés gyengécske és nem a legjobb minőségű. A meszes talajban, ahol a pH-érték eléri a 6-6,5-öt, a málna nagyon jól megterem, gyümölcse édes és nagy szemű lesz.
Szaporítása
A málna szaporítására több módszert alkalmaznak, ilyen például a tőosztás, gyökereztetés és összenövesztés. A piros málna különböző fajtái és az amerikai málna könnyen szaporíthatóak tőosztással. A fekete és a bíborvörös málna fajták gyökereztetéssel és inda felhasználásával szaporíthatóak.
Leggyakoribb betegségei
Rozsda: A levelek alsó részén vöröses-sárga, majd később fekete foltok jelennek meg. Az erősen érintett levelek hamar elszáradnak. A betegség legyőzhető a megtámadt levelek összegyűjtésével és elégetésével.
A hajtások elszáradása: A gomba megtámadja a hajtásokat, melyeken július és augusztus között kékes foltok jelentkeznek, és idővel egyre jobban növekednek. A végek elszáradnak, a levelek lehullnak és az ágak kérgén mély sebek jelentkeznek. Ha észreveszik ezeket a tüneteket, vágják le és égessék el a megtámadott ágacskákat, permetezzék meg és fertőtlenítsék a talajt kalcium-acetáttal.
Szürkerothadás: A levelek szélein és a gyümölcsökön megjelenik egy réteg szürke, vattaszerű rothadás. Az érintett levelek elfonnyadnak, elfakulnak és rothadásnak indulnak. A betegség könnyen terjed. A betegség elterjedésének elkerülése végett gyűjtsék össze és pusztítsák el a beteg gyümölcsöt.
(kt-edenk)
