Jó Gazda Agrárvállalkozók lapja
A közös termőalap nélküli váltómetszés
A jó kondícióban levő magas művelésű tőkében a karokból elég nagy számban keletkeznek fattyúhajtások. Ezekből is képezhetünk ugarcsapokat. Az eljárás előnye, hogy a karon nem képződnek többéves elágazódások, és nincs szükség nagy sebeket ejtő újításra, könnyebb a metszés. Hátránya, hogy a fattyúhajtások nem mindig jelennek meg a kellő helyen, így a karokon a termőrészek megoszlása egyenetlenné válhat.
Leívelés
A lugasok esetében szintén ritkábban használjuk, egyrészt a támrendszer bonyolultsága, másrészt a nagy munkaigénye miatt. Amennyiben mégis alkalmazzuk, akkor a legtöbb esetben a lugasok oldalán kialakított kordontörzseken. A leívelés a szálvesszős (félszálvesszős) metszés olyan különleges változata, amikor a fölkopaszodás ellen nem ugarcsappal, hanem a szálvessző lehajlításával védekezünk (4. ábra).
A meghagyott szálvesszőt tavasszal íveljük le, és a kartartó huzal alatti segédhuzalhoz kötjük. Fontos azonban, hogy leívelés előtt ropogtassuk meg a szálvesszőt, ami annyit tesz, hogy két kezünkbe fogva ízközről ízközre haladva óvatosan megtörjük, miközben lefelé hajlítjuk. így elejét vesszük annak, hogy a szálvessző letörjön. A tenyészidőben rügyei kifakadnak és teremnek. A legerőteljesebb hajtások a szálvessző tövéből függőleges irányban törnek elő.
A második év tavaszán a letermett szálvesszőt az alaphoz legközelebb álló, erőteljes vesszőig vágjuk vissza. Ez lesz az új szálvessző, amelyet ismét leívelünk. A harmadik tavaszon és a további években is a letermett részt az alaphoz legközelebb álló, erőteljes vesszőre vágjuk vissza. Ezt az új szálvesszőt pedig íveljük le. Ha gyenge a hajtásfejlődés a szálvesszőn, vagy az alaphoz legközelebb nem képződik megfelelő fejlettségű vessző, akkor a biztonságosabb leváltás végett a leívelt szálvessző mellett is hagyjunk ugarcsapot.
A szálvessző leívelése különös figyelmet igényel. Mindig befelé, az alap felé hajlítsuk, ne azzal ellentétesen, különben könnyen kitörik. A cseren lévő vesszőt mindig az ellentétes oldal irányába íveljük, mint amelyiken áll. Ívelés közben ropogtassuk meg, azaz két kezünkbe fogva ízközről ízközre haladva óvatosan törjük meg. Enélkül a szálvessző – különösen a hajlítás fölső pontján – könnyen eltörhet.
Összeállította: Baltazár Tivadar
Felhasznált irodalom:
Bauer, Karl (1996): Integrált szőlőtermesztés. Mezőgazda Kiadó, Budapest, ISBN 963 9358 42 8
Bényei Ferenc, Lőrincz András, Sz. Nagy László (1999): Szőlőtermesztés. Mezőgazda Kiadó, Budapest, ISBN 963 286 234 1
Czáka Sarolta, Valló László (2000): A metszés ábécéje. Mezőgazda Kiadó, Budapest, ISBN 978-963-286-336-8
Kriszten György (1982): Szőlőlugas. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, ISBN 963 231 381 X
Kriszten György (1991): A szőlő metszése. Mezőgazdasági Kiadó Kft. Budapest, ISBN 963 234 455 3
Prohászka Ferenc (1986): Szőlő és bor. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, ISBN 963 232 288 6
