Jó Gazda Agrárvállalkozók lapja
A tőkerész fölkopaszodása bármelyik metszési mód mellett előbb-utóbb bekövetkezik. A rövidcsapos metszés és a váltómetszés ugyan jelentősen mérsékli ezt, ám ha csak egy ízköznyivel is, de a termőalapok évente magasodnak. A fölkopaszodott termőalap helyébe két vagy három év alatt nevelhetünk újat. Az új termőalapot a törzsön vagy a karon, vagy ahhoz lehetőleg minél közelebb alakítsuk ki.
A termőalap ifjítása, váltása
Az ifjításhoz olyan fattyúvesszőkre van szükségünk, amelyek e helyeken fejlődtek. Ezekből rövid csapot, úgynevezett biztosítócsapot vágva neveljük ki az új termőalapot. Aszerint, hogy a biztosítócsapoknak való fattyúvessző mennyire fejlett, az ifjítás két vagy három évet vesz igénybe. Két év alatt ifjítunk akkor, ha a többéves fás részen képződött fattyúvessző fejlett, és kétrügyes biztosítócsapra metszhető. A metszést követő év tavaszán e csapon két erőteljes vesszőt kapunk. Ekkor a felnyurgult termőalapot már eltávolítjuk, a tavalyi biztosítócsapból fejlődő két vesszőn pedig váltómetszést végzünk.
- ábra. Fölmagasodott, hosszúcsapos váltómetszésű tőkerész ifjítása három év alatt. (A kiinduláskor egyrügyes biztosítócsapunk van (A), ebből a következő tavaszra erős vesszőt kapunk, amelyet két rügyre metsszünk. A termőalapon folytatjuk a váltómetszést – B. A harmadik tavaszon a két vesszőt a hosszúcsapos váltómetszés szabályai szerint vágjuk vissza, fölötte a termőalapot eltávolítjuk (C)) (CZÁKA és VALLÓ, 2000)
Három év alatt akkor ifjítunk, ha az előretörő fattyúvessző gyenge, a ceruzavastagságot sem éri el (1. ábra). Ekkor azt egyrügyes biztosítócsapra metsszük. A következő év tavaszára már erőteljes vessző áll a tavalyi egyrügyes csap helyén. Ezt már kétrügyes csapra vágjuk. A fölnyurgult termőalapot (amelyet le akarunk váltani) ekkor még a szokásos módon metsszük. A harmadik esztendő tavaszára a kétrügyes csapból két erőteljes vesszőt kapunk, amelyen váltómetszést végzünk. Ekkor a fölnyurgult termőalapot tőből eltávolítjuk.
Karok ifjítása
Idővel a termőkarok termőalapjai a karok végére kerülnek, a kar elején és közepén megritkulnak, legyengülnek. A tőke vázrészeinek növekedési erélye és termőképessége különböző téli károsodások hatására, valamint a tőke karjainak öregedésével rendszerint csökken. Ebből kifolyólag szükségessé válhat az egész kar leváltása is. Ha a törzs vagy a kar elöregszik, nagyon felkopaszodik vagy megsérült, az egészséges részig visszavágjuk, és az onnan kifejlődő hajtással újra kezdjük a nevelést. Első lépésben a szőlő tövén biztosítócsapot hagyunk. Középerős növekedés esetén a 60 cm-es kart a csapból fejlődő, azonos hosszúságra metszett vesszővel váltjuk le. A 120 cm-es kart viszont két részletben, 60 centiméterenként neveljük újra (2. ábra). Úgy is el lehet járni, hogy nem várjuk meg az elöregedést, hanem a karokat 3-4 évenként felváltva visszavágjuk és újraneveljük. Lugasoknál egyéni szempontokat is figyelembe vehetünk.
- ábra. Fölkopaszodott, legyengült kar ifjítása egyrügyes biztosítócsappal (A csapból két év alatt (kétszer 60 cm-nél) neveljük ki a teljes 120 cm-es kart) (CZÁKA és VALLÓ, 2000)
A törzs ifjítása, váltása
Elsősorban a fagyveszélyes vidékek takaratlan kordonművelésű tőkéi vannak kitéve a teljes tőkepusztulásnak. Nagy kiterjedésű lugasoknál ez a veszély fokozottan érvényes, mivel a magas törzs és a hosszú kordonkarok még inkább ki vannak téve az időjárás viszonytagságainak. Rendszerint részleges (szélsőséges esetben akár teljes) száradással, illetve fagyással mindenképpen számolni kell, főleg akkor, ha a lugasok törzsét télen nem takarjuk be. Ilyen körülmények között nagy jelentősége lehet a törzs alsó részén vagy a tövén évente fenntartott fagycsapnak (biztosítócsapnak), amely télen földdel takarható, és szükség esetén az egész tőke megújítható belőle. A csapon évente egy rügyet hagyunk. A belőle fejlődő hajtást a törzs mellett vezetjük, a karó fölött csonkázzuk. Tavasszal visszavágjuk. Ifjításkor nagy sebet ejtünk a növényen, amely magára hagyva beszáradhat, fertőződhet. Ezért fordítsunk nagy gondot a sebkezelésre. A sebek szélét oltókéssel vagy kacorral faragjuk simára és kenjük be sebkezelő készítménnyel.
Összeállította: Baltazár Tivadar
