Jó Gazda Agrárvállalkozók lapja
Amikor az időjárás naposra fordul, a méhész izgatottan várja, hogy kaptárt bonthasson. Az első kaptárnyitást 12-13 0C alatt ne ejtsük meg, az első tavaszi nagy vizsgálatot pedig 15 0C alatt. Egyes problémákra a méhek bolygatása nélkül is gyanakodhatunk.
Modern kaptárainkban – időjárástól függetlenül – bármikor ellenőrizhetjük a higiénikus aljdeszkát. A lehullott viaszmorzsák vonalai a család erősségéről, a fészekgömb elhelyezkedéséről, valamint a készletek nagyságáról is árulkodnak. A hulladék közötti vízcseppek a túl bő, de gyengén takart, rosszul rendezett fészekre, esetleg túl szűk kijárónyílásra utalnak. A kaptár aljára lehullott morzsákból, méhtörmelékből pedig arra is tudunk következtetni, zavarta-e családjainkat a tél során cickány, egér esetleg más betolakodó.
A családok első vizsgálatát a keretek megbontása nélküli ún. futóvizsgálattal kezdjük. A keretek közé csak bepillantunk, és a külső jelek alapján döntünk a család egészségi állapotáról. A legsúlyosabb fiasítási betegség a nyúlós költésrothadás (a betegségről bővebben a Jó Gazda 2/2023 számában írtunk), amely kora tavasztól őszig fertőzheti méheinket. Ha a lépeken ideges, futkosó, hangosan síró, szárnyukat rezgető méheket látunk, a család anyátlanná vált. Ha a család már a léputcák végében tanyázik, akkor fogytán az élelme. Ha a kijáróban vagy a röpdeszkán fehér, elmeszesedett álcákat észlelünk, akkor költésmeszesedésre gyanakodjunk. Csáky Tamás, a Méhegészségügy az ökológiai méhészetben c. kiadványban arra figyelmeztet: Ha a méhesben jelen van a meszesedés, sokkal figyelmesebben kell eljárni a nyúlós fertőzés keresése során, mivel minden lyukas sejtbe bele kell pillantani! A két betegség nem zárja ki egymást egy családon belül, viszont a nyúlós megtalálását nagyon megnehezíti.
Ha a méhek a keretek tetejére, a lefedett és nyitott sejtekbe, esetleg a kijáróba ürítenek, akkor nozémásak. A betegséget a nosema sp. nevű spórás egysejtű okozza. Kizárólag a kifejlett méhek betegsége, közöttük viszont járványszerűen terjedhet. Kiváltó oka a méhek szervezetének gyengülése, a tisztuló repülés hiánya, a mézharmatos élelem, a méhek testében ősszel felhalmozódott spóratömeg. A méhek gyomrában a spórák felnyílnak és a bél falát károsítják, pusztítják. A folyamat során szaporodnak, ezért egyre több egysejtű és spóra tölti ki a méh emésztőbelét, úgy, hogy ott a táplálék felszívódni már nem tud. A méh akármennyit eszik, folyamatosan éhezik, a kaptáron belül piszkít, végül elpusztul. A takarító méhek a lépek rendbetétele során fertőződnek meg. A betegség jellemzően csak fiasításos időszakban jelentkezik, a tél során visszahúzódik, ugyanis a telelő méhek sűrű táplálékot fogyasztanak, emésztőcsatornájukban tartalékolnak, amely a spóra kinyílásának nem kedvez. Ha igazán súlyos a fertőzés a kaptárban, a röpnyílás környékén látható ürüléknyomok mellett a beteg méhek már január-februárban kivonulhatnak, és a kaptár előtt rövid vergődés után elpusztulnak. Március-áprilisban mászkáló, röpképtelen méheket is találhatunk a kaptárak előtt, szárnyállásuk rendellenes, terpesztett. Szárnyukat rezegtetik, csomóba kapaszkodnak. A méhcsaládok fejlődése lassú, elmarad az egészségesektől. Ha az anya is fertőződik, először a petézéssel áll le, majd elpusztul – áll a kiadványban.
A nozéma kimutatható laboratóriumi, illetve mikroszkópos vizsgálattal, ám az elsődleges vizsgálatot maga a méhész is könnyedén elvégezheti, ha két ujja közé veszi az elpusztult méhet, és úgy tépi ki a fullánkját, hogy a hozzá szorosan csatlakozó végbelet is kiszakítja. Ha a bél színe üveges fehér, esetleg szürke, akkor nozémás. Az egészséges méhben ennek hússzínűnek kell lennie. A tavaszi nozémafertőzésnek a jó idő beköszönte (a magas hőmérséklet), a jó minőségű élelem és a nagy mennyiségű és jó minőségű virágpor megjelenése vethet véget.
Gágyor Alíz
Kép: A nozéma jelei a kereten és a kaptárkijárón (Forrás: web)
