Jó Gazda Agrárvállalkozók lapja
A szőlőlisztharmat a szőlő egyik leggyakoribb betegsége. Minden évben kárt okoz, annak függvényében, hogy az időjárás mennyire kedvezett a terjedésének. A szőlőlisztharmatot az Erysiphe necator (Uncinula necator) nevű kórokozó okozza, mely kazmotéciumos gomba, ivartalan alakja az álláncokban képződő konídium. Főként fürtkárosítása jelentős, mely fogékony fajtákon gyakran a 80–100%-ot is eléri.
A szőlőlisztharmat tünetei a szőlő minden zöld részén, a leveleken, a hajtásokon, a kacsokon, valamint a fürtön (fürtkocsányon, bogyón) is megjelennek. A leveleken lisztes bevonatot képez a kórokozó, ami a gomba szövedékéből (epifita micélium) és az azon található konídiumtartókon képződő konídiumokból áll. Ez a fehér, később fehéresszürke szövedék selymes tapintású, könnyen ledörzsölhető a növény felületéről. A szövedék alatt a levél bőrszövete, epidermisze enyhén parásodik. A bevonat a levelek fonákján és színén is megjelenik, a tenyészidőszak kezdetén jellemzően a fonákján, a végén pedig a színén. Ebben a szövedékben jelennek meg a kezdetben sárgás, majd feketére érő ivaros alakok, a kazmotéciumok (kleistotéciumok). A súlyosan károsodott fiatal levél pöndörödik, kiszárad, lehullik.
A károsodás annál jelentősebb, minél korábban fertőzi meg a bogyókat a kórokozó. A legsúlyosabb kár a virágzáskor vagy azt követően 2 héten belül bekövetkező fertőződéskor alakul ki. A kis, fejlődő bogyók teljes felületén megjelenik a lisztharmatbevonat. A micélium alatt a bogyó epidermisze elhal, a bőrszövet növekedése megszűnik, a héj elparásodik. Ezt követően a bogyó héja nem tudja követni a bogyó méretének növekedését, ezért a bogyók felrepednek, és úgynevezett sérves bogyók jelennek meg, melyekből kilóg a mag. A sérülések további kórokozók károsításának nyitnak kaput (pl. szürkerothadás, fakórothadás). A sérves bogyók mustja „földízű”, amit már 3%-os fertőzöttségnél is átvesz a bor. Csökken a gyümölcsösség, nő a fenoltartalom. A zsendülő bogyókon hálózatos parásodás jelenik meg, az idősebben fertőződő bogyók héja nem reped szét. A bogyók fertőzésének fogékonysága a virágzás kezdetétől 30–35 napig tart, a fürtkocsányzat ezt követően még sokáig fertőződhet.
A fertőzés folyamata, egyben a kórokozó áttelelése két módon is megvalósul: micéliummal a rügyekben, valamint kazmotéciumokkal (kleistotéciumokkal) az idősebb fás részeken. A rügyben micéliummal való áttelelés kisebb jelentőséggel bír, inkább az elhanyagolt területeken fordulhat elő, gócszerűen. A kórokozó csak a fiatal, még nem elfásodott rügyekbe hatolva, a levélkezdeményekre eljutva képes áttelelni. Általában a vesszők alsóbb rügyeiben fordul elő. Ezért már ősszel, még szeptemberben le kell kezelni az állományt AQ-10 készítménnyel, illetve érdemes egy lemosó permetezéssel szüret után beteleltetni BorOil és kén permetezésével. Ha viszont a lisztharmat túléli a telet, akkor a fertőzött rügyekből szisztémikusan fertőződött, úgynevezett zászlós hajtások fejlődnek, melyek teljes felületét lisztharmatbevonat borítja, ahonnan konídiumokkal fertőzi a szőlő további részeit. Az utóbbi években sokkal nagyobb a jelentősége a kazmotéciumokkal (kleistotéciumokkal) való áttelelésnek. A következő évi járvány kialakulása nagyban függ az áttelelt termőtestek mennyiségétől. A kazmotéciumok a vegetáció második felében, augusztus-szeptemberben képződnek tömegesen a leveleken. Nem szabad elfelejteni, hogy a kénes kezelések is elősegítik a kialakulását. Képződésüknek leginkább a száraz, meleg időjárás kedvez, 20°C-on 17-18 nap alatt beérnek. Ezek a szabad szemmel is látható fekete gömböcskék az őszi esőkkel mosódnak le a tőke idősebb, fás részeire, ahol pásztorbotszerű, horgas függelékeikkel megkapaszkodnak és áttelelnek. Tavasszal, a fakadás és a virágzás közti időszakban a kazmotéciumok (kleistotéciumok) víz hatására felrepednek, melyekből általánosan 6 aszkusz lökődik ki. Minden aszkuszból átlagosan 6-6 fertőző aszkospóra jut a szabadba. Az aszkospórák szóródásához általánosságban több mint 2,5 mm csapadék, 13–15 óra levélnedvesség, 10–30°C léghőmérséklet szükséges. Az aszkospórák okozzák a primer, elsődleges fertőzést: az idős részekhez közeli fiatal, fakadó levelek fonákjára kerülnek, és apró, nehezen észlelhető lisztharmattelepeket hoznak létre. Ezeken a telepeken rohamosan megindul a nagytömegű konídiumképzés. A konídiumok 23–30°C-on igen gyorsan, akár 5-6 nap alatt képződnek, melyek csírázásához a 23–30°C léghőmérséklet és 80% relatív páratartalom az optimális. Ezek a nagy tömegben és optimális körülmények között igen gyorsan képződő konídiumok a szekunder, másodlagos fertőzés okozói a tőke többi részén. Súlyos fertőzés kialakulásához vezető körülmények már az előző vegetációban erős lisztharmat-fertőződést idéz elő. Mivel sem a konídiumok, sem az aszkospórák nem képesek széllel vagy egyéb módokon messzire eljutni, a helyben képződött inokulum indítja a fertőzést. A betegség kialakulásának kedvez, ha a kazmotéciumok fejlődéséhez optimálisak voltak az időjárási körülmények, majd jelentős őszi (október-november) csapadék hullott, ami lemosta ezeket az áttelelő képleteket az idősebb, fás részekre. Kedvez a kórokozó áttelelésének, ha elmaradnak az őszi, korai fagyok, és a levelek sokáig a tőkén maradnak, valamint, ha télen elmaradnak a komolyabb, hosszabb ideig tartó fagyok, enyhe és nedves az időjárás. A járványos év további feltétele az aszkospóra tavaszi szóródásának kedvező környezeti tényező együttes, illetve a szőlő korai fakadása. Minél hosszabb a fakadástól a virágzásig eltelt idő, annál tovább tart a megbetegedés szempontjából kritikus időszak.
A hatékony védelem alappillére a szőlőlisztharmat ellen az időbeni és szisztémikus növényvédelem. Természetesen az ültetvénytelepítéskor a művelésmód megválasztása is fontos. A kisebb tőkefelületű fajtákon kevesebb kazmotécium képes lemosódni az idősebb részekre. A sűrű, vastag lombfalú művelésmódoknál romlik az átpermetezhetőség, több zöld munkát igényel. A kórokozó biotróf, a szőlő fiatal szöveteit kedveli, ezért fontos a kiegyensúlyozott nitrogén-utánpótlás. Ezt főleg az amazoN nevű készítménnyel lehet elérni. A helyesen elvégzett zöldmunka (hónaljazás, csonkázás, levelezés) segíti a permetezhetőséget, csökkenti a lombozaton belüli páratartalmat. A várható fertőzés mértéke az időjárási paraméterek nyomon követésével könnyedén követhető, itt sokat segíthet a meteoállomás használata. A biológiai védekezés irányulhat az áttelelő inokulum csökkentésére, azaz az AQ-10, valamint a vegetációban, az aszkospórás és konídiumos fertőzés közvetlen megakadályozására. Tavasszal, a rügyfakadást megelőzően is elvégezhetünk egy lemosásszerű védekezést, BorOil és Thiovit segítségével. De a legokosabb, ha a védekezést 20–25 cm hajtásnagyságnál indítjuk el BorOil és amazoN segítségével, amit egy 60 növényi kivonatból készült Biomit nevű anyaggal erősítünk meg. Virágzás előtt közvetlen PlanTonic és amazoN, a Thiovit-tal együtt adható. Ha esős az időjárás, mindenképpen permetezzünk a virágzáskor amazoN és a Chitopron5% szert, amely nemcsak a lisztharmatot, hanem a fekete rothadást, a peronoszpórát és a botritiszt is kivédi. Virágzás után a Plantonic, amazoN, tandem mehet, ha még csapadékos az időjárás, de ha kisütött a nap, mindenképpen a PowerOf-K és a FerrumOil jöhet számításba. Vegetációban, az aszkospórás és konídiumos fertőzés közvetlen megakadályozásának célja a fürtök védelme. Ez kizárólag a fürt-, a bogyófertőzés bekövetkeztének megelőzésével érhető el. Még a virágzás előtt, az aszkospórás fertőzés következtében megjelennek a levelek fonákján az apró, nehezen észrevehető foltok. Ezek észlelésekor rögtön el kell kezdeni a védekezést annak megakadályozására, hogy a kialakult telepeken nagy mennyiségben képződhessenek konídiumok. Ebben a legkritikusabb időszakban mindig használjuk az amazoN baktériumait, melyek a növény felületén dolgoznak (kontakt) és a PlanTonic amely (a fűzfa kivonat) szalicilsav hatóanyaga (felszívódó). Nem kell félnünk a rezisztencia kialakulásától sem, hiszen természetes anyagokat használunk megelőző kezelésként, a teljesebb védelem elérése céljából. A kontakt szerek közül a kén helyett inkább a PowerOf-K, illetve a BiokaUrtikát készítmények használata javasolt, ezeknek spóraölő hatása is van. A PowerOf-K mellett a megelőző és gyógyító hatású Folicit alkalmazható. Ezek a szerek a kritikus időszak előtt (hajtásnövekedésig) és után (zsendüléstől) önállóan is alkalmazhatók. Járványos években, a fertőzési szempontból legérzékenyebb időszakban 7–10 napos permetezési fordulóra is szükség lehet, fontos emellett a megfelelő lémennyiség, a lombfal átpermetezése. A lisztharmat ellen akkor védekezhetünk sikeresen, ha az előző évben megelőzzük, hogy nagy mennyiségben képződjenek és teleljenek át kazmotéciumok (kleistotéciumok). Tavasztól megakadályozzuk a korai felszaporodást, a primer tünetek korai felfedezésével és felszámolásával pedig megelőzzük a bogyófertőzést a kórokozó levélen való megsemmisítésével, még a virágzás előtt, PlanTonic és amazoN kombinációjának kijuttatásával. (tam)
