Jó Gazda Agrárvállalkozók lapja
A siló rossz tömörítése vagy hiányos lezárása esetén a tejsavas erjesztők helyett a vajsavképző mikroorganizmusok szaporodnak fel.
A silózás célja a tartósításra szánt takarmánynövények magas szintű konzerválása, a benne lévő tápanyagok és vitaminok minél nagyobb arányú megőrzése. A cél elérése érdekében szükségszerű a szigorú tartósítás-technológiai követelmények betartása, hisz csak ezzel biztosítható a minőségi takarmánybázis alapja. Erjesztésre csak megfelelő nedvességtartalmú növényi anyag alkalmas, a magasabb víztartalmú növényeket fonnyasztani kell a kívánt értékig.
Tárolás előtt a növények szecskázása, felaprítása szükséges, amelyet a silótérbe behordva célszerű igen erősen tömöríteni, majd pedig légmentesen le kell zárni. Az erjedési folyamat lényege, hogy az összeaprított (szecskázott) kukoricanövényből a levegő minél tökéletesebb kiszorítása következtében kialakuló anaerob körülmények között a tejsavas erjesztő mikroorganizmusok gyorsan, nagymértékben elszaporodjanak, működésük következtében pedig minél hamarabb tejsavat hozzanak létre.
Az erjedés lefolyása több szakaszból áll.
Az önmelegedési szakasz általában néhány óráig vagy 2-4 napig tartó folyamat. Ilyenkor a feldarabolt és berakott növényi maradványok légzése még folyik. Ez idő alatt főként a cukrok lebomlása jelentős, amely hő, víz és szén-dioxid felszabadulással jár. Kedvező esetben (jó tömörítés mellett) a CO2 kitölti a silóteret és kiszorítja onnan a levegőt. Ezzel a növényi sejtek légzése és az abból eredő légzési veszteség megszűnik. Rossz tömörítés vagy hiányos lezárás esetén azonban – oxigén jelenlétében – a szöveti légzés tovább folytatódik és tekintélyes hőmennyiség szabadul fel, amely jelentős tápanyagveszteséghez vezet. Ekkor a tejsavas erjesztők helyett a vajsavképző mikroorganizmusok szaporodnak fel, vajsavas erjesztést indítva. Az ilyen takarmányoknak egyrészt igen kellemetlen az illatuk, másrészt az állatok sem fogyasztják szívesen.
Az ecetsavképződés során – ez a folyamat második szakasza. Ezt a folyamatot a hőmérséklet folyamatos csökkenése és a mikroorganizmusok elszaporodása jellemzi. Ennek következtében – a levegőtlen körülmények között – termelődő ecetsav számottevően lecsökkenti a pH-t, korlátozva ezzel a baktériumok élettevékenységét. A szilázs minőségétől függően ez a szakasz néhány órától 1-3 napig is eltarthat. Szelektív mikróba-gátló adalékokkal, pl. nitritekkel e csoport mikrobáinak működését anélkül akadályozhatjuk, hogy a tejsavbaktériumok tevékenységét gátolnánk. Ám a nitrit-tartalmú tartósítószerek csak akkor hatásosak, ha olyan komponenseket is tartalmaznak, amelyek elősegítik a pH gyors csökkenését és megakadályozzák, hogy az epifita flóra elbontsa azokat.
A tejsavtermelő baktériumok elszaporodásának időszakában jelentősen megnő a siló tejsavtartalma. A folyamat egyik előfeltétele a kedvező szénhidrát-koncentráció. Jelenlétében a mikroorganizmusok a fűben található fruktozánokat használják fel a tejsav képzéséhez. Elegendő szénhidrát hiányában a tejsavas baktériumok energiaforrásként a fehérjéket is felhasználják. Ez a tevékenységük a tartósítás szempontjából káros, mert nemcsak fehérjeveszteséget, hanem ammónia-termelést is előidéz. A képződött NH3 akadályozza a pH gyors csökkenését, s így elősegíti a vajsavas baktériumok tevékenységét.
Az erjedés csillapodásának szakaszában már lényegében megszűnik a tejsavas erjesztő baktériumok tevékenysége és a pH állandó értéken (optimális pH 4,2) marad. Ezt a pH értéket kritikus pH-nak, az ilyen szilázst pedig stabil szilázsnak nevezzük. Amikor valamilyen okból kifolyólag nem sikerül a kritikus pH-t elérni, úgy nagy veszteséget produkáló másodlagos erjedési folyamatok indulnak be.
Az utóerjedés (vajsavas erjedés) csak a rosszul kezelt szilázsokban következik be. A vajsavtermelés megindulása a silózás befejezése után 17-21 nappal lehetséges. Létrejöttéhez szükséges azalacsony szénhidráttartalom, a magas fehérjetartalom és a magas pH-érték (pH 5<). Mivel az utóerjedést elsősorban az élesztők és a penészek okozzák, a kifejezett fungicid hatással rendelkező propionsav jó eredménnyel használható fel az utóerjedés megelőzésére. Az ammónia és a karbamid ugyancsak egyértelműen csökkenti a fentebb említett gombák életfolyamatainak intenzitását.
Leggyakoribb silónövények
Silózásra a kukoricán kívül további szárazföldi növények is alkalmasak, illetve ezek kukoricával való közös termesztése és betakarítása után is készíthető minőségi siló. Közülük a nálunk legismertebbeket ismertetjük.
A silókukorica a legelterjedtebb silónövény. Tárolása és tartósítása történhet falközi silókban (ez a legelterjedtebb módszer, vagy ún. fóliahengerben. A falközi silóba a betárolás során naponta átlagosan 80-100 cm vastagságú réteget hordanak be, és ezt igyekeznek a lehető legjobban tömöríteni, hogy a tejsavas erjedés feltételeit biztosítani tudják. Az így betárolt siló tömörsége átlagosan 630 kg/m3. Az alapanyagot a viaszérés végén 35-40 %-os szárazanyag-tartalommal takarítják be. E silók átlagos befogadóképessége 100 vagon (1 000 tonna) mennyiségű alapanyag tárolását teszi lehetővé, ami hozzávetőlegesen 100 tehén évi silószükségletének felel meg.
A fóliahengerben történő tartósításra szintén a viaszérés végén takarítják be az alapanyagot, a szecska mérete 1-2 cm. A betárolási teljesítmény 100 t/óra, a tömörség itt is 630 kg/m3. A betárolás után fontos a keletkezett csurgaléklé ellenőrzése, esetleges leengedése. A betöltött fóliát rendszeresen ellenőrizni kell, a sérüléseket, szakadásokat ki kell javítani, be kell ragasztani.
A silócirok nagy termésmennyiséget adó és megfelelő biztonsággal termeszthető önmagában és silókukoricával együtt nagyon jól tartósítható alapanyagot nyújt. Kiváló szárazságtűrése révén leginkább az aszállyal sújtott területeken, nagy létszámú tejelő állományok tömegtakarmánnyal való biztonságos ellátása érdekében termesztik és silózzák. Jól tűri a különböző egyéb stresszhatásokat is, a késői kitavaszodást, a gyengébb termőképességű vagy rossz szerkezetű talajokat, a kései vetést. A cirok betakarítása során a szemek a viaszérés állapotában vannak. Az aszályos években szinte az egyedüli nagy tömeget adó takarmánynövény, amely biztonságosan terem, termésmennyisége 50 t/ha (de akár 60-70 tonnát is eléri). A rost-, és a szárazanyag-tartalma 30% körüli. Bőséges szénhidrátkészlete (cukrok) folytán az erjedés gyorsan, néhány napon belül végbemegy. 100-120 g-mal több erjeszthető szénhidrát található benne, mint a kukoricában.
A kukorica-cirok együttes termesztését leginkább a vegyes vetésből származó zöldhozam-többlet (+15-25 t/ha) érdekében elsősorban aszályos időjárási körülmények között alkalmazzák. Szilázsnak betakarítva a cirkot 30% szárazanyag-tartalommal, a kukoricát kb. 40% szárazanyag-tartalommal a szem viaszéréses állapotában takarítják be. (sz)
